Francnak parádézok én itt szélsőséges őszinteséggel (ez is autista vonás, bár kétségtelen, hogy én nem mondok olyanokat a boltban, hogy fúj, de büdös ez a néni), egyszerűbb mindig hamukálni meg tapintatosnak lenni - tudom, tudom, ez is az empátia része, amire verem a mellem -, az embereknek arra van igényük.
Igen, ezt most majd többen magukra veszik, ne tegyék, a postok sosem konkrét személynek szólnak, szóval úgy általában érzem azt, hogy ha őszinte vagyok, előbb-utóbb mindenki megutál; persze ez nem korszakalkotó felfedezés, tudjuk, hogy a bátyám elmélete, miszerint ha mindenki elkezdene igazat mondani, minden összeomlana, tökéletesen igaz.
PS.: Elég abszurd, ha egy nyelvtanár autista, nemde?
PS2: Ú, tényleg, a legdurvább autista vonásomat még nem mondtam: ijesztően jó a memóriám, bármikor megmondom pl Dének, hogy melyik filmet hánykor, melyik moziban és melyik teremben láttuk öt évvel ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.