Kezdtem megint sokat sírni, meg egyfolytában szorongani mindenen, úgyhogy Marci hajnalban kivert az ágyból és elküldött futni -mázlisták vagyunk, van a komplexünknek konditerme-, az állóképességem változatlanul elég rémes, mégis állati jó volt, futás közben valami reality show-t néztem, amiben vajúdtak, meg szültek, a hormonjaim úgy tűnik még mindig meg vannak bolondulva: minden alkalommal elsírtam magam, mikor kibukkant a mamából a baba...jó lenne még egyszer szülni, de akkor mit csinálunk a gyerekkel? Na jó, nem, futok inkább szülés helyett, nem kell több gyerek, ezt már elhatároztam.
Most egyébként istenien érzem magam, bár a koránkeléstől ég a szemem és megőrülök úgy fáj a fejem, de endorfin barátom szerencsére sosem hagy cserben, szóval holnap is megyek, juhéj.
Most egyébként istenien érzem magam, bár a koránkeléstől ég a szemem és megőrülök úgy fáj a fejem, de endorfin barátom szerencsére sosem hagy cserben, szóval holnap is megyek, juhéj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése