Akkor eladjuk az etetőszékeket?
Az éhségsztrájkolók új módszereket fejlesztettek ki, bár követeléseikről egyelőre hallgatnak: csak és kizárólag járkálás közben hajlandóak folyékony táplálékot magukhoz venni, az evés ülve csak akkor lehetséges, ha valami olyan kaja van, amit kézzel magukba tudnak tömni.
Valószínűleg meg kéne tanítanom őket kanalazni, de a gondolattól, hogy minden kaja után órákig takaríthatom őket meg az ebédlőt (amiben szőnyeg van! - ha leterítünk vmi műanyag borítót rá, a macska azonnal rápisil, csodálatos, egyszerűen csodálatos), egyszerűen kiráz a hideg - egyelőre inkább futkosok utánuk a szobában...nyilván marhaság így behódolni nekik, de utálom mikor semmit nem esznek. Persze gondolom a nemevésen sem kéne aggódni, kétlem, hogy két tizenhat hónapos halálra éheztetné magát.
A vezér és értelmi szerző egyébként egyértelműen Marcika, amit ő csinál, azt csinálja Léna is: ha Marcika eszik, Léna is eszik, ha Marcika nem eszik, Léna sem eszik, ha Marcika iszik, Léna is iszik, ha Marcika nem iszik, Léna sem iszik, ha Marcika mindent kidob az ágyából, Léna is mindent kidob az ágyából, ha Marcika majdnem mindent kidob a szobából, akkor Léna azonnal összegyűjti a bent maradt tárgyakat és frissen, gyorsan kidobja őket, stbstb...
Egyébként meg járnak-kelnek egyfolytában, láthatóan nagyon élvezik az új tudományukat, legfőbb projektjük éppen, hogy az égvilágon mindent kidobnak a szobájukból, tulajdonképpen nagyon vicces - amikor épp nem kapok gutaütést amiért hatszázhuszonötször visszadobtam az összes kis cuccot, de két percen belül minden újra kirepül és Marcika kétségbeesetten rikoltozva nézi a biztonsági rácson túl a játékait.
Volt megint International Ladies Luncheon az egyetemen, Marci ezekre mindig elhurcol, mondván, hogy barátkozzak, ő addig sétáltatja a babákat.
Ezeken az eseményeken a pizzán kívül mindig van valami kreatívkodás: gyöngyfűzés, babakészítés, képeslap gyártás, stbstb...vicces megfigyelni a különböző népek különböző hozzáállását a találkozó kreatív részéhez.
Az egyetemen rengeteg a keleti (főként kínaiak azt hiszem), úgyhogy ők vannak a legtöbben és kevés európai, meg pár mexikói is felbukkan ezeken a nőcis összejöveteleken: mi, európaiak együtt bandázunk és még csak nem is tettetjük, hogy szeretnénk megtanulni babát készíteni meg gyöngyöt fűzni, pofátlanul beszélgetünk a bevezető előadás közben is.
A keletiek viszont elképesztőek: mohón figyelik, ahogy a meghívott babakészítő bemutatja, hogyan kell fonalból babát csinálni, majd vadul rárepülnek a fonalakra és, mint akik órabérben dolgoznak, az egy órás lunch végére legalább két-három babát meg is csinálnak...félelmetesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.