Persze megint a klasszikus eset történt tegnap: leírtam, hogy már jobb az evésük, erre Marcika világraszóló patáliát csapott a vacsoránál: üvöltött, nem kért, de ha nem kapott, még jobban üvöltött, ha mégis kapott (mert azért mindig próbálkozom, olyan szeszélyesek, Marcika egy csomószor ordít, de azért nyitja a száját), vinnyogott és elfordította a fejét, én először idegrohamot kaptam, majd nagyon megsajnáltam, végül az ölembe vettem és a kedvencét, a jönnek a kacsákat énekeltem neki - ettől mindig megnyugszik, szerintem azért, mert nagyon hosszú és monoton -, miközben őt is, meg Lénát is etettem, így utólag vicces, de akkor...Végül evett szegény, megnyugodott, kibékültünk, de minden nap az összes etetésnél ezt végigcsinálni rettenetesen fárasztó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.