Pocsékul alszom, nappal folyton szédelgek a kialvatlanságtól.
Felébredek, felriadok, nem tudok elaludni, nem tudok visszaaludni, kúszik a gomolygó szorongás a hasamból felfelé, rémes. Volt két marha jó éjszakám, mindkét napon halálra futtattam magam, de a harmadik napra már nem jutott a jóból, hiába futottam még többet.
Ma éjjel azt álmodtam, hogy született egy Ernőkém, de eltűnt a kórházban és egy idegen gyereket adtak a kezembe, én meg egy darabig nem is vettem észre, aztán rikoltozni kezdtem, hogy ez nem az én gyerekem, ez nem az én gyerekem.
Nyüszítve ébredtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.