ketyegős

Dehát nem lehetsz terhes, nem?

Nem, nem, á, nem hiszem, csak valahogy olyan furán érzem magam: egész este iszonyú hányingerem van és nagyon kívánom a paradicsomos dolgokat...

Őőő, hát igen, annak idején, mikor rádöbbentem, hogy már három hete menstruálnom kéne, akkor épp egy hatalmas bödön paradicsomos szószt nyakaltam be, aztán másnap vettünk egy tesztet.

Fura volt egyébként ez a paradicsom-vágy az elején, mert egy kicsivel később már akkor hánytam, mikor paradicsomszószos üveget láttam és a terhességem során végig el kellett dugni előlem a paradicsomot, annyira undorodtam tőle.

Viszont Marci egy életre megtanulta, hogy mit jelent a paradicsom-vágy, úgyhogy amikor hirtelen paradicsomos dolgokat kívánok, akkor szegény mindig megretten - és bár én nagyon szeretnék egy Ernőkét és nem bánnám, ha terhes volnék (nem az istent, a terhesség számomra maga volt a pokol, épp valamelyik nemalvós hajnalomon villant be az az esküvőnk előtti kórházas nap, mikor infúziót kaptam, mert még a vizet is kihánytam), de úgy nem lesz Ernőke, hogy ő nem akarja; próbálom is magyarázni magamnak, hogy mennyire nagyon kellek én most ennek a két kicsi gyereknek, egy csecsemő nagyon bekavarna, féltékenyek lennének, különben is jönne megint a nemalvás (nem mintha amúgy tudnék aludni), a depresszió és egyáltalán, három gyerek hatalmas strapa, sőt, mi lenne, ha megint ikrek lennének, van rá esély, jajjaj, jézusom, satöbbisatöbbi...de az a baj, hogy ez a fejemben - vagy hol? - ketyegő biológiai óra nagyon hangos mostanában (nem is értem, azelőtt nekem ilyen sose volt) és a ketyegés elnyomja a józan érveket...

PS.: Ja, meg ez is vicces, hogy reggeli rosszullétnek hívják: én eleinte mindig este voltam iszonyú rosszul, aztán később, később már egész nap, reggeltől-estig...Fúj, terhesség, fúj. Na jó, most kicsit meggyőztem magam.