Olyan iszonyatosan, borzalmasan, rettenetesen, nagyon-nagyon rossz volt a kedvem, hogy futás helyett lehenteredtem a gép elé - pedig a futástól mindig jobban leszek, de ahhoz lelkierő is kell, most nincs -, mikor a babák lefeküdtek délutáni álmot aludni, én meg, hogy javuljon a kedvem, beléptem a loveboxra és tök ismeretlen blogokat kezdtem olvasni, rettenetes élmény az ilyen, ezt csak az ősboxosok tudhatják igazán...és ahogy olvasgattam, hirtelen beugrottak a régi boxos emlékek, a blogírásom kezdetei, amikor a boxon írni még állati izgalmas volt, az ember percenként leste, hogy ki és hányszor olvasta és lehetett minden baromságon vitázni meg anyázni, eh, régi szép idők...emlékszem, az én blogom egészen népszerű volt akkoriban - pedig akkor aztán über drama queen voltam; méghogy most nyafogok, haha - és egyszer valami kocsmába letévedve találkoztam pár boxossal, asszem az volt az első ilyen alkalom.
Életemben akkor egyszer celebnek éreztem magam: vicces volt, ahogy mutogattak rám, meg összesúgtak a hátam mögött, meg páran odajöttek nagy vigyorogva, hogy tényleg te vagy a Molly? Mivel nehezen viselem a népszerűséget, el is menekültem egy-egy ilyen lelkendező elől a vécébe mindig, eh, micsoda béna celeb az ilyen...
PS.: Az előbb egy részben angolul, részben Coelho generátor segítségével írt blogra bukkantam, úgyhogy jesusfuckingchrist rikoltással gyorsan távoztam is a boxról. Most egy pár évig megint nem nagyon olvasok majd semmit ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése