A legyakrabban az a kép ugrik be a kórházasdiról meg Marcus betegségéről, amikor találkoztunk a házunkban lakó gyerekorvossal a garázsban és Marcust elkezdtem mutogatni neki és szegény egyszer csak ott állt letolt nadrággal, felhúzott pólóval, megszeppenve, de engedelmesen; na ettől a képtől mindig elszorul a torkom és sírhatnékom van és vadul puszilgatni kezdem.
Olyan kicsi, drága kisfiú, bármit megtennék, hogy sose legyen újra beteg.
Egyébként pedig megkaptam - Marcus betegségét állítólag túlzott részletességgel taglalva valakinek, aki valaha a barátom volt -, hogy be vagy szűkülve, mint egy kezdő buzi segge, vagy valami ilyesmi...hát, ehhez képest Isolde egész baráti kritikát kapott; mondjuk engem annyira nem hatnak már meg ezek, jól vagyok, olyankor nehéz megbántani, btw trollok, ne fáradjatok.
PS.: Megint vendégeink vannak, úgyhogy hullafáradtak vagyunk a sok mászkálástól, bár nagyon örülünk is a hullafáradtság közben: úgy elmagányosodtunk külföldön pár év alatt.
PPS.: Egyébként meg már megszoktam, hogy egy blogger nem tud jól viselkedni, valaki mindig macerálni kezdi: ha szarul van azért, ha jól van azért, ha van valakije azért, ha nincs senkije azért, ha blogban panaszkodik azért, ha vidámkodik, de egyesek szerint nem kéne, akkor azért, ha dolgozik, ha nem dolgozik, ha gyereke van, ha nincs gyereke, ha okoskodik, ha butaságokat ír, ha túl komolyan veszi magát, ha nem veszi komolyan magát, ha egyéni véleménye van, ha közhelyeket pufogtat, ha dicsekszik, ha nincs önbizalma, stbstbstb. Én annyi jelzőt hallottam már magamról a blogom kapcsán - és mindennek az ellenkezőjét is -, hogy nagyon-nagyon kell igyekezni, ha valami egészen új aspektusból szeretne bárki utálni, elítélni vagy akár szeretni.
PPS.: Egyébként meg már megszoktam, hogy egy blogger nem tud jól viselkedni, valaki mindig macerálni kezdi: ha szarul van azért, ha jól van azért, ha van valakije azért, ha nincs senkije azért, ha blogban panaszkodik azért, ha vidámkodik, de egyesek szerint nem kéne, akkor azért, ha dolgozik, ha nem dolgozik, ha gyereke van, ha nincs gyereke, ha okoskodik, ha butaságokat ír, ha túl komolyan veszi magát, ha nem veszi komolyan magát, ha egyéni véleménye van, ha közhelyeket pufogtat, ha dicsekszik, ha nincs önbizalma, stbstbstb. Én annyi jelzőt hallottam már magamról a blogom kapcsán - és mindennek az ellenkezőjét is -, hogy nagyon-nagyon kell igyekezni, ha valami egészen új aspektusból szeretne bárki utálni, elítélni vagy akár szeretni.
Ha az ő gyereke lett volna beteg, ő is pont úgy beszűkülne...
VálaszTörléshát igen, de a legnagyobb baj itt a stílussal van azért.
VálaszTörlésazóta sem tudom felfogni, hogy ha valaki a beteg gyerekéről beszél akármilyen idegesítő stílusban (mondjuk simán csak leírtam, hogy mi történt), akkor hogy a fenébe lehet ilyen ocsmányul reagálni?
huhh, pár napot lemaradtam, úgy örülök mindig, mikor sokat írsz :)
VálaszTörlésalig értem mindig ezeket a diagnózisokat, szerintem minden ember be van szűkülve, ki ebbe, ki abba, mindenki csak egyetlen életben tud jelen lenni és ez a sajátja, mi ezzel a baj
igen, én is sokat gondolkodom ezen - miután felhúzom magam és lecsillapodom -, hogyaszongya "na és ha be vagyok szűkülve, akkor mi van?"
VálaszTörlésugyanúgy van beszűkülve az ember, amikor a szerelmét keresi, amikor dolgozik, amikor valamilyen mániája van. meg aztán az én beszűkülésem eleve borzasztóan speciális, hiszen hulla egyedül vagyunk négyen egy idegen országban, dolgozni esélyem sincs - hogyan legyek nem beszűkült de tényleg? megoldható-e egyáltalán a nem beszűkülés? ja igen: és mi az egyáltalán? hogy vannak még gondolataim a gyerekeken kívül is vagy ez kevés és kell mondjuk valami speciális mánia, amivel bizonyítom, hogy az életem izgalmas kaland, amit nem hagyok a hormonok által korrumpálódni? és egyáltalán, ilyesmik, na:)
még az is eszembe jutott, hogy ez az anyaság szerintem nagyon jól ki van találva, amíg az enyémek kicsik voltak, alig érdekelt bármi, ami nem kisgyerekséggel kapcsolatos, még a kreatív vénám is ehhez igazodott, egyébként nem vagy beszűkülve szerintem, én gyerekes blogokat egyáltalán nem olvasok, ez a téma engem már nem érdekel, rég túl vagyok ezen, de valahogy úgy vagyok veled, mint márkezzel, mindegy miről írsz, nem tudom megunni, mert tudod úgy írni, hogy érdekeljen
VálaszTörlésnna
:) ennek örülök, ezen is meghatódtam, ez ilyen meghatódós este
VálaszTörlésMég jó hogy csak a barátod volt múlt időben.
VálaszTörlésegyszer már jó darabig nem álltunk szóba egy még nagyobb bunkóság miatt, de asszem én itt tényleg befejeztem a vele való társalgást.
VálaszTörlésNekem sok ilyen volt "barátom" van akivel már örökre befejeztük még a beszélő viszonyt is. Nem hiányzik egyik sem. Meg nem is vagyok egy felejtő típus. Inkább gyűlölködöm, bár azt mondják, ez inkább csak nekem árt. Biztos igaz, de ez van. Én se lehetek tökéletes :-)
VálaszTörlésCsak azért nem parasztoztam le kapásból, mert nem tudtam, hogy mennyire vagytok jóban:) De én egyszerűen már nem tudok barátja lenni olyan embereknek, akik ilyen stílusban beszélnek, főleg nem gyerekekkel kapcsolatosan. Sőt, ha a gyerekeim előtt teszi ezt felnőtt ember rászólok:) simán.
VálaszTörlésnem, hát teljesen egyértelmű, hogy ilyet nem mondunk, főleg nem gyerekekkel kapcsolatban, nekem azóta is kerekedik a szemem, ha eszembe jut. miről is beszélhetnénk ezek után, de tényleg...
VálaszTörlés