A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat,
ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási
családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság
egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó.
Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak
vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és
minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan
inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba
beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk
felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való
marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.
Ez már volt itt, de szeretem ismételni magam, na. Az ősanyák és álszentek vajon kötelezően és egy emberként utálják Vekerdyt amiért igazat mond a gyereknevelésről? A gyereknevelésről meg a gyerekekkel kapcsolatos dolgokról manapság csak álszent és hazug módon szabad beszélni - legalábbis Európában, ahol nagyon fogynak a gyerekek -, ha megfigyeltétek, (nekem) meglepő, amikor valaki - ráadásul egy szakértő - őszinte mondatokra nyitja a száját.
Az ember érti és tudja, hogy hogy kellene jól csinálnia, de szerintem nagyon nehéz még így "vekerdysen" is jól csinálni. Mert igen a "jó magyar anya" vagy a generációnk, vagy nem tom, egészen pontosan minden fronton jól meg akar felelni(anya, feleség, dolgozónő, háziasszony ) és aztán mindenütt alulteljesít, amitől frusztrált lesz, a többi meg már adja magát... - így lesz a lakás rendetlen, a feleség házsártos, a gyerek hisztis és a többi és a többi. Egyébként összességében szerintem absz. személyiség függő az egész van aki egy trágyadomb tetején is tud boldogan legózni a gyerekkel, miközben tanul és mindennap főz....
VálaszTörlésVekerdy a kedvencem és mindent olvastam tőle :-)
VálaszTörlésmesélő: ez a trágyadombos, ez én leszek:D
VálaszTörlésazon gondolkodtam, hogy miért szívügyem elmagyarázni mindenkinek, hogy milyen nehéz a gyerekekkel küzdeni a nőknek egyedül és rájöttem, hogy azért, mert ez engem is megepetésként ért és bűntudatot okozott és részben szerintem depressziós is attól lettem, hogy úgy gondoltam, mindent rosszul csinálok és majd' belepusztulok az egészbe és valószínűleg tök máshogy kellett volna hozzáállni az elején, de én halálosan görcsös voltam és mindent jól akartam csinálni, aztán ahogy mondod: rémes lett az egész, aztán most nemrég kicsit szemléletet váltottam, jobban is érzem magam sokkal.
Enikő: én is bírom, bár azért vannak dolgok, amikkel nem értek egyet (pl Vekerdy minden közösséget - bölcsi, ovi, iskola - utál, ha jól értem, mondván, ezek szükséges rosszak és szerinte szarul csinálják, ami lehet igaz is, de azért túlzás, a gyerekeknek szüksége van arra, hogy a kortársaikkal legyenek és megtanulják a szabályokat)
Nekem a rendszer segített, a trágyadombon és mindenen:) Azaz meg volt, hogy hétfőn -pénteken takarítok, más napokon tornázok, 10 -ig megfőzök, stb stb ... így rend is volt, kaja is és némi szabadság, persze ehhez kellett egy jól alkalmazkodó csecsemő, de a második után már adott volt a dolog, az elsőnél még durván depiztem és szenvedtem a magánytól.
VálaszTörlésA trágyadombbal az a bajom, hogy még őrültebb leszek tőle és már az zavar, hogy mennyire zavar, nem hogy még a tetején legózzak :) A rendezett trágyadomb az már okés- értsd. simán megvárnak a vasalnivalók egy bizonyos helyen egész héten át, mert vasárnap éjszaka vasalok, ez is a rendszer része:)
Meg az, amikor a gyerekeken kívül már semmi másról nem lehet beszélni.
VálaszTörlésmesélő: az a baj, hogy ha ilyen rendszerem lenne, az akkor végképp elvenné tőlem a spontaneitás illúzióját is, arra meg nagyon nagy szüksége van hebehurgya lényemnek, úgyhogy én erre képtelen vagyok, de nyilván ez egy nagyon jó megoldás mindenre.
VálaszTörlésnévtelen: mármint, hogy nem szabad a gyereken kívül másról beszélni, vagy az ember nem tud?
Na ez az, ezért nincs recept erre sem, mert van akit a spontaneitás juttat levegőhöz, van akit meg a rendszer ... Szóval mindenki csak tanulja meg a saját "kárán"- de már ti is tök jók vagytok nem? :)
VálaszTörlésmesélő: igen, mostanában valahogy minden jól megy, de ehhez kellett az is, hogy a gyerekek kicsit lehiggadjanak (mostanában elég kevés a hiszti, meg lehet velük beszélni is sokszor, az isteni), meg hogy én is kicsit kipihenjem magam, meg a költözéseket, meg a súlyos amerikai magányt.
VálaszTörléspersze mindjárt költözünk újra, szóval fogok én még sírdogálni;)