szerda, június 12, 2013

Feljegyzések a dagadtak házából vol.78594352

Aki tanított, vagy futott már valaha, az pontosan tudja, hogy egy perc nagyon hosszú idő.









PS.: szerencsére egy percnél már többet tudok futni, de a magamfajta szerencsétlennek egyelőre percekben telik a futóidő. 

7 megjegyzés:

  1. Sok sikert a futáshoz!
    Ismered ezt a blogot: mozogazazi.blogspot.hu
    Csak gondoltam, lehet, érdekelne.

    VálaszTörlés
  2. ó, köszi, mondjuk futásról nem nagyon olvasok, inkább csinálom (már nagyon régóta, csak folyton abbahagyom fél évekre, egy évekre, aztán mindig visszajutok a nullára, ami nagyon utálatos.)

    VálaszTörlés
  3. En hetfon kezdtem ujra a futast.
    Tok jol ment, gondoltam, nem kellett megallnom, csak ketszer. Egyszer azert, mert a fickom telefonalt, masodszor pedig levegot venni.
    Korulbelul 6 km lehetett. Jol hangzik, nem?
    Csak az igazsag az, hogy mindenki lehagyott. En csak a nezelodoket eloztem le. :/

    Hajra, hajra!

    VálaszTörlés
  4. Dominika!

    Beleolvastam az ajanlott blogba, tetszik!

    VálaszTörlés
  5. jaja, egész jó futásról olvasni (én is beleolvastam), még ilyet...

    VálaszTörlés
  6. (hú, én is voltam egyszer egy 3 km-es futóversenyen, elég nyomi, de jó volt:))

    VálaszTörlés