"Nem panaszképpen mondom, csak úgy. Nem tesz semmit." vol.87945329
Hú, emlékeztek erre? Ma kimenőt kaptam Marcitól és elbicikliztem az egyik itteni Pronto Soccorso mellett és ezzel a rossz emlékkel együtt még a hányinger is visszajött, jaj.
Csehszlovák rajzfilm hősök. :D Ez jó! Viszont le sem merem írni (de azért mégis), hogy mennyire mázlista voltam, legalábbis a terhességet nézve, ugyanis én csak egyszer hánytam be majdnem. Ne gyűlölj ezért! :) Én megbolondultam volna a helyedben, nem lehetett könnyű. :O
ó, nem gyűlöllek, dehogy, különben is ez már a múlt:) akkoriban mondjuk azért tudtam haragudni azokra, akik az én állapotomat abnormálisnak minősítve regéltek az ő csodás - és természetesen teljesen rosszullétmentes - terhességükről. de mondjuk jó lett volna azért egy kevésbé kemónak tűnő terhesség. emlékszem, a hatodik héten nagy mellénnyel megjegyeztem, hogy jaj, ugyan már, hát mit nekem terhesség, lám-lám, semmi bajom...na, aznap este kezdtem hányni és meg sem álltam szülésig;) (vajúdás közben hánytam az utolsót, állati fura volt, utána tényleg mintha elfújták volna az egészet)
(egyébként meg tényleg csodás dolog a blog: néha beszélgetünk róla, hogy mennyire rosszul voltam és Marci mindig mondja, hogy milyen hősies voltam és sose panaszkodtam és ő nem is érti...hát, itt panaszkodtam rengeteget, persze akkor is kaptam a sok beszólást, hogy jaj, ugyan, nem lehet ez azért annyira rossz;) hát nem az istent. tényleg nem kívánom az ellenségemnek sem és azóta meggyőződésem, hogy de bizony, a terhesség betegség, nekem tök olyan élmény volt.)
Átérzem. Nekem is akkor volt először halálfélelmem életemben, amikor már több napja hánytam egyfolytában az első gyerekkel. Tényleg rettenetesen rémisztő. Nekem egy közeli rokon azt mondta, hogy lélekben nem fogadom el a babát, azért hányok... Nagyon csúnyákat gondoltam közben.
ó igen, már terhesen elkezdődik az anya hibáztatása MINDENÉRT. én is olvastam Lux Elviránál,hogy a hányás a gyerek elutasítását jelenti, jóvan, hát hadd mondja, van aki szerint isten is létezik...mondjuk a rokonoktól ez csúnya dolog - nálunk elég nagy megértés övezte ezt a dolgot, főleg mert szerencsétlen nagymamám annak idején majd meghalt, annyit hányt.
Én ilyen hülyeségről még esküszöm, nem hallottam, hogy azért hánynának a nők, mert elutasítják a babát. :O Mekkora ökörség! De tényleg röhej, hogy mindenért keresnek felelőst (én olyat kaptam, hogy azért lett Hanni "ilyen", mert nem volt fogadott orvosom, vagy mert gyógyszeres rásegítés mellett fogant...)
Amióta nem fogom vissza magam a blogon, azóta kevesebbet siránkozom az Embörnek. :) Úgyhogy, tényleg már ezért megéri kiírni magunkból.
én asszem épp egy gyerekpszichológustól olvastam olyat, hogy autisták az érzelmileg elhanyagolt gyerekek lesznek; szerintem elég szomorú, hogy ezek az emberek - mármint akik lelki hányásról, meg az autizmus kapcsán a lelki elhanyagolásról beszélnek - bármilyen segítőszakmában tevékenykedhetnek. mondjuk manapság nagy divat mindent a lélekre meg a tudatalattira fogni, persze főleg olyasmival van ez így, amiről gőzünk sincs...
(meg azt szeretném még kérdezni, hogy ha az ember - ezek szerint én pl a terhességem alatt végig - elutasítja a gyereket és azért hány hét hónapon át, akkor amikor kijön a hús-vér gyerek és már kézzelfoghatóan van kit elutasítani, akkor mér marad abba a hányás, kezitcsókolom?)
Csehszlovák rajzfilm hősök. :D Ez jó! Viszont le sem merem írni (de azért mégis), hogy mennyire mázlista voltam, legalábbis a terhességet nézve, ugyanis én csak egyszer hánytam be majdnem. Ne gyűlölj ezért! :) Én megbolondultam volna a helyedben, nem lehetett könnyű. :O
VálaszTörlésó, nem gyűlöllek, dehogy, különben is ez már a múlt:) akkoriban mondjuk azért tudtam haragudni azokra, akik az én állapotomat abnormálisnak minősítve regéltek az ő csodás - és természetesen teljesen rosszullétmentes - terhességükről.
VálaszTörlésde mondjuk jó lett volna azért egy kevésbé kemónak tűnő terhesség.
emlékszem, a hatodik héten nagy mellénnyel megjegyeztem, hogy jaj, ugyan már, hát mit nekem terhesség, lám-lám, semmi bajom...na, aznap este kezdtem hányni és meg sem álltam szülésig;) (vajúdás közben hánytam az utolsót, állati fura volt, utána tényleg mintha elfújták volna az egészet)
(egyébként meg tényleg csodás dolog a blog: néha beszélgetünk róla, hogy mennyire rosszul voltam és Marci mindig mondja, hogy milyen hősies voltam és sose panaszkodtam és ő nem is érti...hát, itt panaszkodtam rengeteget, persze akkor is kaptam a sok beszólást, hogy jaj, ugyan, nem lehet ez azért annyira rossz;) hát nem az istent. tényleg nem kívánom az ellenségemnek sem és azóta meggyőződésem, hogy de bizony, a terhesség betegség, nekem tök olyan élmény volt.)
VálaszTörlésÁtérzem. Nekem is akkor volt először halálfélelmem életemben, amikor már több napja hánytam egyfolytában az első gyerekkel. Tényleg rettenetesen rémisztő. Nekem egy közeli rokon azt mondta, hogy lélekben nem fogadom el a babát, azért hányok... Nagyon csúnyákat gondoltam közben.
VálaszTörlésó igen, már terhesen elkezdődik az anya hibáztatása MINDENÉRT.
VálaszTörlésén is olvastam Lux Elviránál,hogy a hányás a gyerek elutasítását jelenti, jóvan, hát hadd mondja, van aki szerint isten is létezik...mondjuk a rokonoktól ez csúnya dolog - nálunk elég nagy megértés övezte ezt a dolgot, főleg mert szerencsétlen nagymamám annak idején majd meghalt, annyit hányt.
Én ilyen hülyeségről még esküszöm, nem hallottam, hogy azért hánynának a nők, mert elutasítják a babát. :O Mekkora ökörség! De tényleg röhej, hogy mindenért keresnek felelőst (én olyat kaptam, hogy azért lett Hanni "ilyen", mert nem volt fogadott orvosom, vagy mert gyógyszeres rásegítés mellett fogant...)
VálaszTörlésAmióta nem fogom vissza magam a blogon, azóta kevesebbet siránkozom az Embörnek. :) Úgyhogy, tényleg már ezért megéri kiírni magunkból.
én asszem épp egy gyerekpszichológustól olvastam olyat, hogy autisták az érzelmileg elhanyagolt gyerekek lesznek; szerintem elég szomorú, hogy ezek az emberek - mármint akik lelki hányásról, meg az autizmus kapcsán a lelki elhanyagolásról beszélnek - bármilyen segítőszakmában tevékenykedhetnek.
VálaszTörlésmondjuk manapság nagy divat mindent a lélekre meg a tudatalattira fogni, persze főleg olyasmival van ez így, amiről gőzünk sincs...
(meg azt szeretném még kérdezni, hogy ha az ember - ezek szerint én pl a terhességem alatt végig - elutasítja a gyereket és azért hány hét hónapon át, akkor amikor kijön a hús-vér gyerek és már kézzelfoghatóan van kit elutasítani, akkor mér marad abba a hányás, kezitcsókolom?)
VálaszTörlésA honfitarson elhultem. Hova tart a vilag?
VálaszTörlésna végre valakinek feltűnt, amiért megírtam ezt az egészet:) elképesztő volt az a nő, én sem értem azóta sem, valahogy az ilyesmire nincs empátiám.
VálaszTörlés(na jól van, nem baj, mert a terhességi hányás is érdekes téma, szóval nem undokul mondtam ám)