Még mindig sokat gondolkodom a hegymászós sztorin és igazából igazságtalannak tartom az alkoholistákkal, a drogosokkal, a felelőtlenül szexelőkkel és kajafüggőkkel szemben, hogy egy hegymászót piedesztálra emelnek, hiszen az, aki betegre zabálja, drogozza, issza és dugja magát és nem törődik a következményekkel, az minden esetben társadalmi megvetésnek örvend, gondoljunk csak a jelzőkre, amiket ezekre az emberekre aggatnak: beteg, undorító drogos/alkesz, ostoba dagadt viziló, hedonista, cukorbeteg zabagép, szexmániás HIV-pozitív (nyilván buzi is).
Ezeket az embereket nagyrészt kiveti magából a társadalom (nem mintha ne lenne majdnem mindenkinek ilyen-olyan "káros" szenvedélye), míg egy hegymászó bátor hős, pedig a vad, nemtörődöm, szabadságkereső hegymászás (most függetlenül attól, hogy én mit gondolok róla) és az előbb felsorolt szenvedélyek szerintem abszolút egy tőről fakadnak.
jaj, ne már! szerintem nem (helyes/okos/tisztességes/jó/józan/stb. - fene tudja, milyen jelzőt gondolok ide dolog) összekeverni a szenvedélyt a szenvedélybetegséggel. Gondolok mindenféle hosszú dolgot, amit most nincs módom elég szabatosan kifejteni - de az, hogy valaki pld. halálra issza magát, vagy szétdohányozza a tüdejét (van mindenféléből személyes ismerős, akár barát is, kizárólag ezért nem vetem ki/meg őket), szóval, ezek mögül a teljesítmény, az akarat, az erő, az elszánás, a más dolgokról való tudatos(!) lemondás elég erősen hiányzik. A szenvedélybetegek (és a környezetük) elszenvedik az állapotukat, és a (nemes egyszerűséggel trafikmaffiaként aposztrofált, de csak az aktualitás miatt), de ennél azért bővebb körön túl sem ők, sem a környezetük nem profitál az ő állapotukból (na jó, mondjuk ritkán esetleg, nagy művészek látomásos dolgait tekintve igen), a szenvedéllyel művelt egyéb (alkotó) dolgok pedig igenis a hasznára vannak a közösségnek is.
VálaszTörlésmikortól betegség egy szenvedély? mi az, ami hasznára van a társadalomnak? miért nem igaz, hogy egy tőről - a mámor- és boldogságkeresésből - fakad az összes szenvedélyünk?
VálaszTörlésbtw szerintem óriási akarat kell ahhoz, hogy valakiből alkoholista váljon;) (jó, ez félig vicces, de annyit kell szenvedni hozzá, hogy van benne valami)
de oké, aláírom, sok csúsztatás van ebben az írásban, amiből viszont nem engedek, az akkor is az, hogy ezek mind-mind egy tőről fakadnak és hogy a hegymászó sem társadalmilag akar hasznos lenni, hanem jól akarja érezni magát a hegycsúcson (az összes interjúban el is mondta ezt mindenki)
Szerintem figyelemre méltó a meglátásod, erről jól el lehetne diskurálni egy sör fölött, mindazonáltal nekem meggyőződésem, hogy dehogy emelné piedesztálra a társadalom a hegymászókat, konkrétan leszarták szerintem mindet, egészen addig, amíg nem jött ez a jóképű, okosan beszélő, csillogó szemű hegymászó, aki ráadásul eredményes, és reálisan látja az egészet a veszélyeivel együtt, és hozott egy nem mindennapi döntést, valamint lett egy jó tollú újságíró barátja, egy szintén lelkes mászó, aki követte és leírta a történetét. Vagy Erős Zsoltén kívül megjegyeztük mások nevét is? Szóval szerintem ez az emberről szólt, nem a hegymászókról úgy en bloc.
VálaszTörlésén nem tudom, simán lehet, bevallom semmit nem tudok a hegymászókról, én Erőss Zsoltról is a halála kapcsán hallottam legelőször, de akkora volt a hype az egész történet körül, hogy azt gondoltam, ez az én csököttségem, hogy nekem ez teljesen kimaradt.
VálaszTörlésó hát vannak bizony még hegymászók híresek, meg vannak Fa Nándorok és vannak sokan olyan híres extrém sportot űzők, akik feszegetnek határokat és emiatt egy csomó mindent megtudunk a testünkről, a Földünkről, biológiáról, kémiáról és ezek összefüggéseiről...
VálaszTörlésSzerintem alapvetően mindenki magát akarja jól érezni (ld. Maslow), csak van, akinek ez sikerül úgy, hogy ezzel másnak is hasznosat tesz, van akinek meg nem. Aztán persze az ember ringathatja magát abban a hitben, hogy ő csak másokért él, de akkor valószínűleg azért, mert neki okoz örömöt/lelki kielégülést saját altruizmusa. Ez nem fogja lényegesen csökkenteni senki érdemeit.
VálaszTörlésA destruktív szenvedély nem tudom pontosan definiálni, de valahol ott érzem a határt, hogy lehet-e egyáltalán pozitív kimenetele a szenvedélyének (tudatosan megtervezi, mit fog tenni, felmegy a hegyre, fényképez, lejön, elmondja másoknak is, mit látott, ismeretet terjeszt), vagy a szenvedélybe kódolva van, hogy ez a saját jó érzésén túl (cigi, alkohol, drog, zaba, stb) senkinek nem tud jó lenni és még ezen túl magának is árt (és még a környezetét is gyötri vele). Nem úgy, mint a hegymászó, akiért a családja izgul, de az ismeretleneket nem zavarja mondjuk az utcán a mindennapi életben, míg a dohányos ember füstje ismeretlenül is zavar, pusztán attól, hogy az orrom alá füstöl. Nem állítom, hogy egzakt elhatárolás, de ez jutott eszembe :)
hehe és ha ez a beszűkülés, hogy egy blogger ilyen értelmes diskurzusokat tud előcsalogatni a kommentelőkből, akkor én is be akarok szűkülni kéremszépen
VálaszTörléstök jó itt nálad
és mi van akkor, ha a destruktív szenvedély valami különleges tehetséggel vagy karakterrel párosul, ami által az illető - és a világ - szegényebb lenne? gondolok itt Freddie Mercury-ra (mondjuk az ugrott be, hogy 'too much love will kill you', tehát szerintem elég adekvát itt emlegetni), vagy mondjuk haspók mesterszakácsokra (egyébként a kajafüggő pont annyit árt a környezetének, mint Erőss Zsolt - ha mondjuk szakács, akkor még használhat is;)), Amy Winehouse-ra, Janis Joplin-ra, Ady Endrére, stbstb. persze, tudom, hogy a szenvedélybetegség azért elég ritkán párosul különleges tehetséggel, ugyanakkor azért az is ritkaság, hogy valaki csak és kizárólag szenvedélybeteg legyen és ne legyen még valami más "haszna" a világban, nem?
VálaszTörlésde amúgy igen, szerintem igazad van a destruktív szenvedély meghatározásában.
de nem a destruktív szenvedélyük miatt ismerjük őket elsősorban - mondjuk joplin nem híres drogos volt (de igen), hanem egy kicsit inkább híres drogos énekesnő. a nem éneklő, nem író, nem festő droghasználókat nem jegyzi meg a közemlékezet.
VálaszTörlésa kajafüggés és a szakácsság sztem csak látszólag kapcsolódik szorosan (egy konkrét személynél persze kapcsolódhat ténylegesen is), de tud vki kajafüggeni úgy is, hogy semmit sem tud főzni és lehet mesterszakács kajafüggés nélkül is - ez inkább véletlen egybeesés :)
az érzékenyebb (idegzetű? lelkületű?), nyitottabb (? mire? a társadalmi problémákra... mondjuk) emberek nyilván könnyebben lesznek hasznosak a köz számára, mint a fatuskók, és talán az érzékenységüket fojtják/palástolják, nyomják el, erősítik - mittudmén droggal, alkohollal, stb. nyilván mind valamiféle deviancia az átlaghoz képest.
anno vmi társadalmi deviancia órán (örkény?) volt szó vmi arányszámról, hogy kb egy egészséges társadalmon belül mennyi a társadalom számára még elviselhető/tolerálható deviánsok aránya, akiknek egy része nélkül nem mehetne végbe társadalmi fejlődés (változás), ugyanakkor ha túl sokan vannak, a társadalom labilissá válik... milyen szép évfolyamdolgozatot írtam erről egyszer elsőben :) de abban hegymászókról szó sem esett, pedig...
szóval a hegymászók a tolerálható deviánsok?:)
VálaszTörlésés akkor most mi a konklúzió? hogy van jófajta meg van rosszfajta szenvedély és a hegymászás az a jóból jön az alkoholizmus meg a rosszból?
nem, nem pontosan... sokezer deviáns hegymászót nehezen tolerálna a társadalom, de nincs belőlük annyi :) néhány alkoholistát, drogfüggő, stb-t elbír a társadalom, semmi gond. ha túl sok van belőlük, az már nagy terhet ró a közösségre... valahogy talán így. Ezen túl pedig egyéni preferenciák - engem a himalájában bóklászó őrültek kevésbé zavarnak, mint az orrom alá füstölők (dacára annak, hogy én is elszívtam korábbi életemben jó néhány cigit, meg egyéb módon is pukkasztottam derék polgárembereket, viszont még sosem jártam a himalájában... )
VálaszTörlésazért kicsit elbóklásznék én is a himaláján:)
VálaszTörléshát, nem is tudom...azért elég sok ember dohányzik, akit szeretek, remélem a társadalom is megbocsátja nekik a gusztustalan szokásukat (bár kétségtelen, hogy én is állatira utálom)
na szóval, akkor van jó szenvedély és rossz szenvedély vagy egy tőről fakadnak? (igazából nekem csak ez volt a komolyan veendő állításom, mármint a közös eredet)
közös tőről, persze, mind emberi :) akit szeret a társadalom (na jó, egyes részei), annak mindenfélét megbocsát, nem? ez is olyan emberi. én is több dohányzót szeretek, meg alkoholistát is néhányat, meg még drogfüggőt is egyet-kettőt. és van, akit meg utálok, pedig elvileg szenvedélymentes... csak undorító és szerethetetlen.
VálaszTörléshát, fene tudja, én azért nagyon tudok haragudni a függőkre, mondjuk még a dohányosokra a legkevésbé.
VálaszTörlésvolt egyszer egy tanítványom, aki azt mondta, hogy sosem járna olyannal, aki dohányzik - már férjnél volt - és hogy sosem ment volna hozzá a férjéhez, ha cigizne. emlékszem, ezen állatira elképedtem akkor, hogy ez hogyan lehet bárkinek kritérium a párválasztáskor.
attól, hogy haragszol rá, még szeretheted... sőt, arra haragszol jobban a függés miatt, akit szeretsz, nem? (ez pont az "érted haragszom, nem ellened")
VálaszTörlésmi mindketten cigiztünk még, amikor megismerkedtünk, aztán együtt szoktunk le, most már vagy 15-16 éve, én azóta nem gyújtottam rá. A. társaságban néha igen - nem szoktam örülni neki. és kb. azóta azt gondolom, hogy valóban súlyos kritérium is lehet. persze, az ember könnyen kimond ilyesmiket, aztán időnként felülíródnak ezek a dolgok. én a gyereknevelésről állítottam fel magamnak elméleteket, hogy mit biztosan meg mit sosem - az ilyen kategorikus állítások egy része a valóságban egyszerűen marhaságnak bizonyult. de ez csak akkor derült ki, mikor már helyzet volt. csak úgy került ez ide, hogy sztem bele lehet szeretni villámcsapásszerűen még egy büdös dohányzó emberbe is, akkor is, ha azt hittem, nálam kritérium, hogy nem. de azt hiszem, már túl zavaros vagyok, inkább alszom a további ártó grafomán viselkedés helyett :)
hú, hogy én hogy szeretnék most Olaszországban lenni! jaj! jó neked :)
VálaszTörlésnem, nem, én valódi, gyilkos indulattal haragszom azokra, akik képtelenek megzabolázni a szenvedélyeiket.
VálaszTörlésOlaszország isteni, épp most tervezem a kirándulásainkat - sajnos már csak két hónapunk van itt, rémes.
Szia!
VálaszTörlésAbban egyetertunk, hogy egy torol fakadnak, de tulajdonkeppen a vilagon minden az oromszerzesrol szol. Hiszen senki nem AKAR semmi olyat csinalni ami neki rossz. Az mas dolog, hogy neha KELL.
A toleranciarol pedig annyit, hogy mindenki azt toleralja leginkabb ami az o koreit kozvetlenul nem erinti. Aki meg soha nem latott lepusztult alkoholistat a sajat hanyasaban fetrengeni az szenvedelybetegsegrol beszel es sajnalja oket. Aki ugyanezt az urget hajnal 3-kor osszeszedi a korutrol, kivakarja a sajat mocskabol es beviszi a korhazba, akit ez a "szegeny beteg" kozben lehany, lekop, megut es elkuld a k..va anyjaba az mar elveszti ezt a toleranciat. Legalabbis en szemely szerint elvesztettem.
A hegymaszo viszont elboklaszik a tarsaival a sziklakon es a legrosszabb amit tesz hogy leesik es osszetori vagy neadjisten meghalja magat , ha megmentik megkoszoni, ha nem akkor a tarsadalom "kidobott" x osszeget a keresesere, szallitasara, stb. De egyreszt szamszeruleg nem olyan nagy tomeg, anyagilag nem osszehasonlithato a rajuk forditott osszeg az alkoholistak, drogosok, dohanyosokra forditott egeszsegugyi koltseggel, masreszt emberileg maskent erint egy udvarias, szocialisan beilleszkedett hegymaszo (aki amellett hogy hegyet maszik azert sokszor vegez tarsadalmilag hasznos munkat is, anyaggyujtest, fotozast, terkepezest, stb.) halalhire mint egy munkanelkuli hajlektalan agressziv drogos alkoholistae aki nem ritkan meg a btk-ba utkozo cselekedetetket is elkovet hogy megszerezze a drogra/italra valot.
Mondjuk ugy, hogy a hegzmaszas kevesebb anyagi es tarsadalmi kart okoz mint a tobbi szenvedelybegetegseg ezert jobban toleralt.
Szerintem.
Molly, osztozom az érzésben, én is nagyon-nagyon haragszom a szenvedélybetegekre akik nem tudják zabolázni a szenvedélyeiket, ámde a családjuktól meg elvárják, hogy tolerálják azokat.Szörnyű.
VálaszTörlésArien
na és akkor itt jön be a képbe a hegymászó, akinek az anyukája annyira ki van borulva a fia halála miatt, hogy a menyével képtelen szóba állni (interjúban olvastam), mert "nem érti ezt az egészet".
VálaszTörlés