Amúgy egészen gyötrelmes múlt hetünk volt, mindkét gyerek tök beteg lett végül, Marci szegény egészen kipurcant - és itt szeretném megkövetni, mert el kell ismernem, hogy igazán sokat segített: nekem a suliban kellett lennem mindenképp, mert egy új anyanyelvi tanárt pátyolgattam és Bevándorlási Hivatalba kísértem, ő meg otthon inhalált a gyerekekkel óránként (és egy csomót kelt a köhögő Marcushoz éjszaka) és persze közben próbált dolgozni és füstölgött az agya, amiért szegény Marcussal a csilpcsalp füzikéről és az örvös trogon táplálkozási szokásairól kellett beszélgetnie munka helyett egész nap (viccesen hangzik, de Marcika nagyon kemény kis ornitológus - most, hogy már tud olvasni, betanulja maga a kedvenc madaras könyvéből a madarakat és simán sorolja, hogy melyik madár mit eszik és hol lakik, ugyanakkor szüksége van ehhez közönségre, úgyhogy nem sok mindent lehet csinálni, mikor ő is otthon van napközben. Szoktam amúgy mondogatni, hogy gyanús azért, hogy ott van az autizmus spektrumon valahol).
Btw autizmus spektrum: volt az oviban fogadó óra és az óvó néni megint elmondta Marcikáról, hogy kis zseni gyerek (nagyon vicces, azt mondta, hogy bármilyen feladatot kell elvégeznie, közben előadja az elméleteit és mindent nagyon lassan csinál, mert ilyen kis szétszórt professzor, jézusom, hogy lesz ez az iskolában...), ugyanakkor időnként állítólag egészen primkó játékokat játszik Lénával és ezekkel őt is visszahúzza és hogy talán el kéne gondolkodni a szétválasztásukon (mármint, hogy járjanak külön csoportba, vagy ha nem is az oviban, de az iskolában mindenképp), már csak azért is, mert állítólag egyfolytában veszekszenek (amikor épp nem primkó játékokat játszanak).
Primkó játék például az óvó néni szerint az, hogy azt játsszák, hogy ők kutyák...mondjuk én nem tudom, hogy ez miért olyan nagy baj (tök cukik közben, csak úgy mondom, otthon is szokták ezt játszani), de az óvó néni szerint ha egy ilyen szerepjáték nem vezet sehová, nincs komolyabb sztorija és csak öncélú kutyaugatásból áll, akkor nem megfelelő, főleg öt éves korban...persze én rögtön felháborodtam, hogy mi ez a baromság, a szabad játék mindenképp megfelelő, de Marci csitítgat, hogy az óvó néni tudja, látott már sok gyereket, ő a szakember. Dehát izé...és akkor mégis mit kéne csinálnom, mikor azt játsszák, hogy kutyák? Elterelni őket és izgalmas logikai játékba kezdeni, mert annak jó hatása van?
Jaj, nehéz ez a gyereknevelés, én mondom, feleim.
Egyébként meg Marci hétvégén rájött, hogy tud palacsintát sütni, úgyhogy a sikertől megrészegülve dobálta őket két napon át (szerintem két nap alatt tíz kilót híztunk) és itt kell elmesélnem azt a csodát is, ami szintén hétvégén esett meg: tesómék meglátogattak minket szombaton és a gyerekek 11 körül feküdtek le. Másnap reggel fél 11-kor(!!) jelentkezett Marcika nálunk, hogy ő akkor már reggelizne. Isteni volt.
(A macskák amúgy tudnak valamit: épp ma olvastam, hogy életük hetven százalékát átalusszák.)
Azt gondolom, hogy a mi ovinkban nincs ilyen,hogy primko játék és a szabadjátékot preferálják. A kutyák meg már csak olyanok, hogy ugatnak meg rohangálnak, nem matekoznak és nem legóznak egymással, csak birkóznak.Tehát Marcus és Léna ezt nagyon jól megfigyelte és fantasztikusan utánozza már 5 évesen! Ugye milyen nagyszerű? Ugyan ne kellejen már ebben is megfelelni, mekkora baromság... Mondjuk én a majdnem 14 évesre azért rá szoktam szólni, amikor lökdösődőset játszik a hatévessel, hogy ne kerüljön már az ő szintjére:) , de pszt...
VálaszTörlésJa még annyit, hogy itt csak egyszer választottak szét ikreket , amikor azok csakis egymással kommunikáltak és iker nyelven ( négy v. öt évesen) és hát muszáj volt őket szétszedni, hogy másokkal is álljanak szóba "magyarul". Megtörtént, bevált. Ja az volt még az aranyos, hogy kisebb tesójuk is jobban beszélt eleinte ikerül mint "rendesen", ő eleve egy harmadik ovis csoportba került:) Ettől eltekintve ált. egy csoportba járnak a tesó ikrek és nem ikrek egyaránt, mert úgy jó nekik.
VálaszTörlésEngem a gondolattól nagyon empatikusan vmiféle gyàszreakció kerülget, szóval én is azt gondolom, hogy nekik együtt jó.
Törlésóvónéni szakértelmére azért ne nagyon vegyetek mérget - örüljetek, ha jóindulatú meg kedves (ha az) - sztem egy érdeklődő és értelmes szülő jóval több releváns szakirodalmat forgat a kezében, mint egy átlagos óvónő, tanító(nő) vagy tanár (szomorú dolog, de eléggé ténynek látszik eddigi tapasztalataim alapján)
VálaszTörlésHàt oké, de szakirodalommal tapasztalat nélkül semmit nem érsz (ezt a személyes tanàri tapasztalatom mondatja velem), óvó néni meg màr sok gyereket làtott és amúgy meglepően értelmes is, bàr egy ideje haragszom rà Léna törött orra kapcsàn (majd egyszer leírom azt is, kívàncsi vagyok a véleményetekre).
TörlésNàlunk mondjuk àltalàban én làzadok az összes ovis verdikt ellen és Marci hisz inkàbb az intézményeknek.
Hear, hear. Az en fiam is gyanusan asd, viszont nekunk pont mostanaban mondta ki vegre valaki, hogy nem akarja a gyereket megbelyegezni, meg gyogyszerezni, szoval nem autista. Amugy nagyon olyan mint a tied, imadja o is a madarakat, elo lexikon. Es o is orakat tud monotonon beszelni az ot erdeklo dolgokrol, hogy a hajad elmegy. Zarojelben hozzateszem, ha tud kiskutyasat jatszani szerintem az uber jo. A lanyom (aki neurotypical) elsos koraban bezugatta az egesz osztalyt es mindenki azt jatszott honapokig a tanarok nagy oromere. A fiammal is jatszottak neha, de a fiam latvanyosan kuzdott a jatekkal. ASD gyerekeknek nehezen megy a "make believe". Es nem tudom a kutya jatek jelent-e valamit, de a lanyom ma 13 eves es szuper okos, szuper eredmenyes.
VálaszTörlésbocs, nem voltam vilagos: egy szakember mondta ki, hogy nem akarja megbelyegezni stb...
VálaszTörlésAmugy szerintem mindenki ott van valahol a spectrumon, nem?
De, biztosan. Marcus a furcsasàgai közben kifejezetten jó szociàlisan, érzékeli az àrnyalatokat és ő maga is tud àrnyalva viccelni (jó, nyilvàn a maga szintjén), ugyanakkor olyan nagyon kis furcsa.
TörlésMondjuk szerintem én is furcsa vagyok, bàr teljesen màshogy...mindenki màshogy bolond, ugyebàr és a bolondot értsd jól.:)
Es utoljara: Itt (UK) meg sem fordul senki fejeben, hogy egyutt hagyjanak ikreket. Automatikusan szedik szet oket, hiszen bizonyitott, hogy jot tesz nekik.
VálaszTörlésHàt ezt azért még nem sikerült bizonyítani (sokat olvastam a témàban). Bizonyos szempontból biztosan jót tesz nekik, de azért az ikerségük akkor is az identitàsuk része, ha ez egy csomó dolgot megnehezít, szóval fene tudja.
TörlésMég nem gondolkodtunk el ezen komolyabban, de lassan muszàj lesz. Itt az oviban erről màr sok szó volt, de azt mondtàk eddig, hogy nincs szükség a szétvàlasztàsukra, mert mindkettő nagyon erős egyéniség, sajàt, külön baràtokkal. Idén merült fel először, hogy nem feltétlen jó, ha együtt vannak.
(Ja, hàt meg biztos bizonyos ikerpàroknak jót tesz, de nyilvàn nem mindnek. Mondjuk nekem fura azért ez az "automatikus" szétvàlasztàs is...a szülőket azért sztem illik megkérdezni.
TörlésJaj, nehogymár megengedd, hogy szétszedjék őket, még én is rosszul vagyok a gondolattól, pedig nem is az én gyerekeim! (Tudom, hogy ez régen nagy divat volt, a sírnihagyás is - I rest my case.)
VálaszTörlésAmi a "fura" játékukat illeti, szerintem a kedves óvónéni kezeltesse magát, de minimum képeztesse át, ha úgy gondolja, hogy egy ekkora gyerek (de akár tízéves, sőt megkockáztatom, hogy harmincéves is), nem ugathat kedvére öncélúan. Hát mi baj van már ezzel a világgal, komolyan, hogy engedjem ebbe bele a Kissmajmot?! :/
(Most vettem észre, hogy lehet kommentelni, örülök jól.)
Pont olvastam megint szétvàlasztàs témàban: azt írjàk egy komolyabbnak tűnőben, hogy kevés ilyen irànyú kísérlet született, de a konklúzió mindig az, hogy a szétvàlasztott ikrek nem lesznek jobbak szociàlisan, sem sehogy, viszont amíg meg nem szokjàk a kúlönlétet, addig tök boldogtalanok és magànyosak.
TörlésA kutya-jàték helytelenítésen meg mindig újra felhúzom magam...