Tulajdonképpen

csodálatosan józan vagyok: kb fél percig tartott a földrengés - arra ébredtem -, de azalatt a rövid idő alatt átgondoltam, hogyan menekítem majd ki a macskát a házból. Aztán aludtam tovább...

Hányok a szilvesztertől

Úgyhogy megyek és iszom egy kis pezsgőt, hátha élvezetesebb lesz az iszlám és a kereszténység közötti gyűlölet eredetéről szóló esszé.

Bár

kimondaná valaki helyettem a kimondhatatlan szavakat. Bár lenne orvosság a sutaságra. Bár ne tévedne el folyton valamelyik fordulóban az ember, bár ne kéne páternosztert választani, hogy akkor most lefele vagy felfele menjünk; meg lépjen ki, lépjen be...bár lenne egy kis állandóság, egy kevés, csak egy kicsi.
Bár visszafordíthatnánk mindent a tévedéseink előttre, arra a bizonyos időutazásra gondolok és igen, bár ne kelne soha önálló életre az érzések legszánalmasabbika, a legfölöslegesebb és leggyilkosabb hóhér: a megbánás.

2006

(a másik blogomban csináltam már egy hasonló számvetést, ez egy módosított változat)

- fölösleges államvizsgák száma: 1
- férfiakhoz fűződő fölösleges kapcsolatok száma: 9,

ebből

romantikus: 2
virtuális:1
röhejes:1
fájdalmasan nosztalgikus:1
gusztustalan:1
sokkoló:1
közömbös:1
szürreális:1

- szuicid gondolatok száma: 526 millió
- szuicid epizódok száma:1
- sírással töltött órák száma:672 ezer
- alvással töltött órák száma:15
- valaki más kárára elkövetett geciségek száma: 1
- neten töltött órák száma:320 millió
- elfogyasztott alkohol mennyisége: nincs adat







PS.: Létezik,hogy a negronak gyöngyvirág illata van, vagy a fáradtságtól hallucinálok?

I ain't got nobody

Frank Sinatra, respect.
Most Sinatrát ordítok a macskának de mondom, habituálódott, higgadtan alszik, szerintem nem is hallja.

Ezt kérem majd a síromra:
"Yes, it was my way"

Milyen csudajó,

hogy újra diáknak érezhetem magam (soha többé nem írom meg más szakdolgozatát, hacsak nem valamelyik irodalmi mániámból kell), fázom, álmos vagyok, filmeket akarok nézni, Feldmárt akarok olvasni, de ma éjjel be_kell_fejeznem ezt a szart, ha beledöglök is. Most épp a muzulmán indulatok eredetéről olvasok, istenem, szép dolog ez a történelem. Elképesztőek ezek a cikkek: terjengős és érthetetlen tanulmányok olyasmikről, amiket fél oldalon pompásan ki lehetne fejteni.

"Komm zu mir

zurück."
Hehe. Mókás ez a metál triphop, hogyaszongya Lola rennt.
Bár a Rammstein is annyira súlyos németül, hogy nagy hangerőnél muszáj komolyan venni.

Na

ne vicceljünk már.



Az ér, hogy én vagyok saját magam karikatúrája is?

Akkor leszek

egészen szabad, ha már nem teszek meg mindent amit szeretnék.

"God has a master plan"

Már az önpusztítás sem a régi.


Önpusztítás alatt egészen egyszerű dolgokat értek: keresztre feszülés nap mint nap, értelmetlen cselekedetek és szavak,"a lét elviselhetetlen könnyűsége", az összes gondolat és érzés pontos analízise, zavarodottság szítása görcsös ragaszkodással, meg ilyesmikre gondoltam.

Paradoxon

Megbocsájtok de nem felejtek.

(És ez még csak nem is igazi paradoxon.)

Szeretem

túlélni önmagamat. Feltámadni olyan érzés mint a csúf vizsgák utáni megkönnyebbülés, persze még a "mitkezdjekmostmagammal" csömöre előtt.
Úgyhogy azok a nagy beledöglések azért kellenek.
(Csak, hogy klasszikust torzítsak, kedves tévénéző gyerekek.)

A bipoláris

úristenemet!

Örömmel értesítek mindenkit,

hogy ma megválasztottam a napot miniszterelnöknek, a telet és a sötétséget pedig örökre száműztem kedves kis univerzumomból.
Jó lesz nélkülük, ne lobbizzon nekik senki, köszönöm.

mute

Istenem, milyen szép is nem szólni senkihez napokig.
Gúzsba kötöttem a nyelvem. Le kéne vágni esetleg.
Mert ugye: "a szavakat meggondolatlanul használtam".

"Ó, én testem."

(Hogy fulladnék már bele a lelkembe, bár, avagy. Eh.)


Köpni kell.

mai mantra

"Things get damaged
Things get broken
I thought we'd manage
But words left unspoken
Left us so brittle
There was so little left to give"

Ugyeugye.

Szilveszter

Egyetlen megoldás illene az idei évhez: itthon, egyedül bámulni a falat és számot vetni a hihetetlen mennyiségű felhalmozott szarral.
Van abban valami nagyon ironikus, hogy még sosem hívtak annyi buliba mint idén.
A szilveszter számomra szomorú ünnep: én ilyenkor ugyanis nosztalgiázni szoktam és elszoruló torokkal felidézni az összes emléket az előző évből.
Le kéne engem csukatni különben: már megint vagy 14 órát aludtam, elképesztő álmom volt, végig kellett élni az egészet, nem volt időm felkelni.

Játszmatiszta

Megvizsgáltam magam. Játszmatiszta vagyok. Téved, aki azt hiszi, csak játszom.
Nem, nem, nem. Őszinte vagyok, de zavarodott.
Ószinte vagyok, de félek. Őszinte vagyok, de nem bízom senkiben.
Megbocsátható-e ha valami játszmának látszik, pedig csak tévedés, félelem, zavarodottság és szenvedély keveréke? Lehet-e elmagyarázni valamit, amiben muszáj hinni, máskülönben minden bizalom elvész? Elmagyarázható-e a szeretet, a szerelem? Elmagyarázható-e, hogy nem rúgni akarok, amikor valójában azt teszem, hanem védem magam, csak mert nem merem kikaparni kiskanállal a szívem és a világ tányérjára rakni?

Nagyon jó

az elveszettnek hitt dolgokat, barátokat, emlékeket visszakapni.
Olyan jó lenne nem félni semmitől, olyan jó lenne nem erősebben szorítani azt, ami veszni látszik, azt, ami kicsúszik a kezünkből. Olyan jó lenne, ha engedne a szorítás és egy pillanat alatt megszűnne az összes kapocs.
("Hangot sem ad a néma szakítás,/ egy egész tenger zúgja mégis vissza.")

Vajon alulmaradtam-e a "kinek fáj jobban" vetélkedőben? Nem, én tudom, hogy nem.
Vajon miért van az, hogy veszni hagy az ember dolgokat, csak mert nem tud beszélni róluk, csak mert nem tud helyesen beszélni róluk, csak mert bizonyos érzések, gondolatok, események egyszerűen nem kimondhatóak? Annyi minden kaparja a torkom de mire szóra nyitnám a számat, már elmúlik a pillanat, elillannak a képek. Olyan, mint állandóan befüvezve megpróbálni beszélni arról a bizonyos másik dimenzióról. Megfoghatatlan, illékony, nincsen is.
Csak a torkom kaparják szüntelen a ki nem mondott szavak. És lehet, hogy egész más életem lenne nélkülük.
("Egész elhibázott életemben")
Ez a verssor meg. Na igen.

Lassan

megszeretem az igazságot. Idővel jó barátok leszünk.
És ha egyszer megszeretek valakit, azt nehezen eresztem.

frozen

Még mindig meglep, amikor valaki átver. Még mindig meglep, amikor kiderül valakiről, hogy hazudott. Tulajdonképpen nem a hazugság fáj, inkább az, hogy az illető nem is vigyáz arra, hogy ne taposson a lelkembe.
Ilyenkor megint jegesedik kicsit a szívem. Hamarosan eltörik.

"Jó lesz nekünk"

Majd jól férjhez megyek mint Virginia Woolf, egy csomó kutyát és macskát tartok, író leszek, a férjem pedig szeret majd meg főz nekem és sosem fog ordítani. Jó lesz.

"Nem az vagyok, akinek hiszel"

Szóval nem és nem és nem. Nem fogtok megfejteni, ne is álmodjatok erről.
Nem az egyedülléttől szenvedek, ó, dehogy. Sosem voltam egyedül és tulajdonképpen ez a mostani állapot is választott: ha a magánytól rettegnék, hát lenne kibe csimpaszkodnom.
Igazság szerint férfias problémáim vannak: a "miértkiért" reménytelen kérdésekörre próbálok választ találni egyre. A kapcsolataimban eléggé elszigetelt voltam mindig is (rendkívül rosszul választok, mondom, én azt hiszem, ez majdnem tudatos és az a gyanúm, hogy ezt azért csinálom, mert valójában nem akarok senkit magam mellé; nagyon nagyra tartom az önállóságot) és már a bölcsiben is melankolikusan koravén voltam, szóval nem itt van a megfejtés. Vannak sejtéseim magamról, de ez a brutális önreflexió sem vezet sehová, azonkívül folyamatosan aggódó levelekkel bombáztok, szóval most abbahagyom, még mielőtt mentőt küldenétek értem.
(Francbamár, még egy nyavalyás önvallomást sem lehet nyomni virtuálisan.)


Semmi komoly tényleg, csak egyszerű téli depresszió - ez asszem már nem melankólia, elég szar ugyanis -, nem ritka nálam, egy ideje minden évben megküzdünk egymással, de ígérem, holnap elmegyek bányába dolgozni, a fizikai gyötrelmek sokat segítenek.

Brokeback Mountain

Asszem a világ egyik legszomorúbb filmje. Hatalmas giccs de legszívesebben két napig bőgnék miatta.
A legreménytelenebb szerelemről szól: a western buziság még tán a városi buziságnál is rohadtabb dolog. Jaj. Ó jaj.
Empátia itt duruzsol a fülembe, nem hagy békén: pontosan ugyanígy választok én is szerelmet ugyanis; szinte tudatosan nyúlok a legmélyebb szarba.

Olyan mocsarakba mászom, amikből van ugyan kiút, de teljesen fölösleges félholtan, levegőért kapkodva visszakúsznom. Csak egyre koszosabb és büdösebb vagyok. Ideje lenne beledögleni végre mert lassan már le sem tudom vakarni magamról a sarat és a nyakam köré tekeredik a vizes hínár.



(Eh. Te hisztis picsa. Gyere, legyintsünk közösen.)

Fájdalmasan

unom.

Fokozódó értetlenség

És ha végül ezek az ignoráns egyedek tudomásul veszik is az érdeklődésemet, pusztán úgy kezelnek mint valami lerázandó idegent. Egyszerűen kiráz a hideg magamtól, amikor ennyire személytelen a lényem valaki számára.

Értetlen bejegyzés

Tényleg nem értem, hogy miért van egyesekben olyan durva ignorálási kényszer, hogy egy nyavalyás "hogy vagy?"-ra még böffenteni sem képesek. Alighanem be kell szüntetnem a hogyvagyolást.

Etűdök

"Istenem, édes jó Istenem. Milyen kevés kell a boldogsághoz:utazni egy jól fűtött vonatban, teázni a lámpafénynél, elbeszélgetni egy alkalmi útitárssal és elutazni messzire, örökre, hogy ne követhessenek ezek az értelmetlen évek és tettek. Ó,Istenem. Most már biztosan tudom: elég egyszer elárulni azt, amiben hiszünk, elég egyszer hazudni annak, akit szeretünk és soha többé nem szabadulunk az árulások és hazugságok láncolatából."


Méghogy karácsonyi filmek. Elég csak Mihalkovot nézni és áhitatos transzba kerül az ember. Megint végigbőgtem az egészet. Tényleg egyre érzékenyebb vagyok, nagyjából folyamatosan sírok valamiért.
Nem lesz ennek jó vége.

hangover

Furcsa dolog az alkohol, mindig máshogy hat. Ha valami nagyon bánt, akkor kevés piától is képes vagyok okádni. Tegnap nem ittam nagyon sokat - jó, nem keveset, viszont kajáltunk is rendesen - de ma kb ötször hánytam tíztől délig.
Igazából két dolog van, ami rettenetesen rosszul esik nekem, de most éppen gondolni sincs kedvem rájuk, hajnalban úgyis annyit sírtam, hogy most úgy nézek ki, mintha kihányt volna valaki.

Sírva hányni

Egy elbaszódott dvd-lemez vagyok.Egy hasznavehetetlen könnycsepp vagyok. Egy kidobásra ítélt cipőfűző vagyok. Egy fölösleges rongydarab vagyok. Egy elhasznált papírlap vagyok. Egy unalmas szám vagyok. Apu lelkiismeretfurdalása vagyok. Egy törlésre ítélt telefonszám vagyok. Én vagyok a bosszantó idegen az utcán:"Erre megy az ötvené? Miért sírsz?" Egy hülye ismeretlen vagyok. Egy valaki vagyok. Persze nem vagyok senkisem.

Zabálni

csak pontosan, szépen.

Jézus kapcsán

"Nem biztos, hogy a világ dolgai valóban azok, amiknek a szüleink nevezik őket.
Például William Blake, az angol költő azt mondta, hogy gyerekkorában látott angyalokat. A szülei azonban azt mondták:"Nincsenek angyalok és vigyázz, hogy mit mondasz, mert még azt hiszik, hogy bolond vagy, megőrültél."
Ha olyat látsz, ami nincs, akkor pszichotikus vagy. Blake tehát nagyon hamar megtanulta, hogy ne lássa az angyalokat. Még akkor se, ha vannak."

helyzetjelentés

A tudatállapotok szivárványa. Lakásban kúszó macska. Ferde karácsonyfa. Forralt bor. Vodkanarancs. Tokaji bor. Hosszas beszélgetés. Több tonna kaja. Húsvéti Jézusos film. Röhögés.
És a legnagyobb poén: pelenka a macskának.

Szeretem a családomat.

Kicsinyes bejegyzés

Önző vagyok. Kicsinyes vagyok. Görcsösen ragaszkodom a múltamhoz és a jelenemhez. Nehéz beismernem, de nagy nehezen muszáj: torokszorító látnom a volt szerelmem szárnyaló boldogságát. Azét, akivel én szakítottam, akinek az életéről én döntöttem annak idején, a kapcsolatunk megváltozásá-
ért én vállaltam a felelősséget, én voltam a hibás, én vittem el a balhét és szokás szerint én nem vagyok túl rajta még most sem.

Utópisztikus gondolat

Mivel a szerelem drog, ezért indokolt lenne a törvényi szabályozása.
Pontosan meg kellene állapítani, hogy ki hányszor és milyen mértékben lehet szerelmes adott idő intervallumban. Bizonyos mennyiség és minőség felett pedig számolni kellene a büntetőjogi következményekkel.
Biztos vagyok benne, hogy a szigorú rendelkezések pozitívan befolyásolnák szerelmi ügyeink alakulását: a szabályok áthágása mindent sokkal izgalmasabbá tesz.

Titkok

Van olyasmi, amiről én sem tudok beszélni. Vagyis nem merek, na, mondjuk ki. Olyan titkaim vannak, hogy...sej. Mind a tíz ujjatokat megnyalnátok ha írnék róluk. De nem lehet. Nem akarják, hogy beszéljek róluk. Megbíznak bennem. És én hű vagyok a titkaimhoz.
Pedig valószínűleg a titkok kidoboltatása a legegészségesebb. Megszabadulni a felelősségtől, szabadjára engedni aljas és piszkos kis üzelmeinket, mocskos gondolatainkat, hitvány tetteinket. Eméssze csak meg őket az, akire rázúdítjuk a sok szart, hát nem? Egyszerű ez.
Régebben, amikor szép, hosszú, monogám kapcsolatokban éltem és félreléptem - veled is megtörént már, ne kezdj hápogni -, akkor sokszor pont azért csináltam ilyesmit, hogy legyen valami titkom. Hogy legyen valami, ami csak az enyém. Hogy legyen nekem egy titkos lázadásom. Egy saját mozgalmam. Titkokat kreáltam, hogy szabad legyek.
Ez az én titkos függőségem...Na meg az egyik titkom.


Úgy bizony.

Rejtély

Azon tűnődtem kezdődő pánikrohamban a WestEnd közepén, hogy az embereknek rémlik-e egyáltalán, hogy minek a jegyében tapossák halálra egymást a boltokban.

Egy hisztériás, hiú hipochonder feljegyzései

Unalmas vagyok és hisztizni akarok, a cím meg olyan szépen alliterál, hogy egy szavatok se lehet. Szóval.
Hiú vagyok és kurvára nem akarok szemüveget hordani, pedig érzem, hogy az lesz a vége, baromira fáj a szemem és a fejem egy ideje.
Egész gyerekkoromban szemüveges voltam, pontosan 12 évig, rengeteg gonosz gúnyolódást kellett elszenvednem a köcsög lakótelepi osztálytársaimtól. Valószínűleg ezért vagyok szemüvegfóbiás. Ráadásul iszonyat ronda kislány voltam; folyton kócos és kancsal.
Van rólam egy kép, pont olyan, mintha egy kisegítő iskolában készült volna. Amikor az anyámnak háborgok, hogy az a kancsal szutyok tehet minden rosszról, akkor őrjöngve tiltakozik, mondván, ő nem szült ronda gyereket, fogjam be.

Párbeszéd

- Egyébként mi a helyzet?
- Két napja homályosan látok a bal szememre - nyilván agydaganatom
van -, nincs egy kurva fillérem sem, a munkahelyemről bármikor kirúghatnak, nincs pasim és meg akarok halni. Akarsz tudni még valamit?

Szexjátszma elméletem

Az merült fel bennem, hogy a férfiak igenis igénylik a szex köré kanyarított játszmákat: sosem arattam osztatlan sikert a "csak dugni akarok és más semmit" hozzáállásommal a férfiak körében.
Amikor nyilvánvalóvá tettem, hogy számomra csak szexről van szó, a férfiak romantikus énje fellázadt: megadták a telefonszámukat meg az e-mail címüket és alig lehetett tőlük megszabadulni.
Lehet persze, hogy ez az elvárt színjáték része: a nő próbáljon kapcsolatot kreálni a kefélésből, a férfi meg meneküljön előle.
Ha viszont a nő véletlenül rosszul játssza a szerepet, a férfi rendellenesen kezd működni...

A férfiak

vajon azért elégedetlenek folyamatosan mert gyerekkorukban űrutazásról és expedíciókról ábrándoztak és ez sehogy sem jön össze?
A nők álmai azt hiszem könnyebben teljesülnek: már amennyiben esküvőről és gyerekekről álmodoztak az óvodában...
Az én álmaimat most hagyjuk...











PS.: Mellesleg én is akartam űrutazni hat évesen, a barátnőimmel ki is tűztünk egy napot, hogy akkor indulunk, de a tervezett utazás előtti este rémülten zokogtam az anyámnak, hogy nem is akarok elmenni. Megnyugtatott, hogy nem muszáj...

Cseresznyéskert

Valoban korbeultuk a nagy tanari asztalt, az amugy draga, aranyos igazgato bacsi Adyt meg Juhasz Gyulat olvasott fel raccsolva, a kemia tanarno kolyok pezsgot ivott es arrol beszelt, hogy o soha nem megy le egyetlen aluljaroba sem, az eminens tanar nenik nagy szemermesen nem ittak semmit, a langlelku magyar tanar vadul forradalmarkodott mellettem, majd nehany pohar peszgo utan kibokte, hogy a Magyar Nemzetnek ir, bevallom, ekkor kisse elhidegultem tole...nyolc korul megerkezett egy kulonos teremtmeny: mint kiderult, a Maria radional dolgozik. Ahogy nacionalista baratom fogalmazott: "Na, o sem teljesen normalis"
Eleg hirtelen lett elegem, gyorsan fogtam menekulore es nagyon regota eloszor tortent meg, hogy nem tiltakoztam, amikor azt magyaraztak egymasnak csillogo szemmel, hogy "Biztos a pasijahoz megy". Ja, a pasimhoz, hat persze...
Csapatepites kozalkalmazottaknak...fubazmeg.

two days to go

ki kell bírni...holnap tanári parti, ómájgád.
Vidám lesz, ahogy körbeülünk a nyomasztó, neonvilágítású, káposztaszagú tanáriban és szőlőcukrot majszolva, göcögve nevetünk a kilencedik e ügyes-bajos dolgain...shite. Még csak nem is free lunch...

Blogomnak kedves olvasói!

Nem, nem kell engem megmenteni, nem kell nekem szánakozó leveleket írni, nem akarok mindenkivel találkozni, hogy segítsen rajtam, nem szeretnék különösebben sokat beszélni arról, amit itt leírok.
Elsősorban magamnak írok - ez az én lelkem sportja - és ha hiszitek, ha nem: tudom kezelni a problémáimat.
Meggyőződésem, hogy mindenki sokszor érez hasonlóan, csak erről nem illik - illetve sokan nem mernek - beszélni, illetve egy csomóan valószínűleg nem is tudják megfogalmazni nyomorúságos érzéseiket.
Szóval: n_i_n_c_s_e_n_s_e_m_m_i_b_a_j.

egy kedves ismerősömtől

"Javaslom, hogy Molly Bloom legyen az egyetemes világörökség része... cyber formája is..."

Őszintén meglep,

hogy az óvszerreklámokban még mindig szerepel a 'szerelem' szó.

Szeretem a karácsonyt,

tényleg. Jó hazamenni és veszekedni a tesómmal, hogy ki díszítse a fát - nemtom egyébként minek díszítjük, mindenki utálja az egészet -, pedig pontosan tudjuk, hogy végül én és az apám csináljuk majd iszonyú lassan, közben forralt bort iszunk és összetörünk pár díszt, meg képtelenek vagyunk a szaloncukor döfködőket használni.
Díszítés közben a lehalkított tévét nézzük fél szemmel és őrjöngünk a buta nyáltenger láttán. (Ezek a családi filmnek csúfolt borzalmak...eh, szóra sem érdemesek, igazán.)
Aztán ajándékozás, nagy zabálás, majd hazajövök a macskához, mert már nem tudom elképzelni, hogy otthon aludjak, a régi ágyamban.
Aztán a további napokon a család többi részét látogatjuk meg, tulajdonképpen az is jó, bár időnként azért nyűgös kötelesség csak. De szerencsés vagyok: a családom csak mérsékelten idegesítő, ráadásul tele van csodabogarakkal, így időnként kifejezetten szórakoztató a társaságuk.
Szóval igazából nincs bajom a karácsonnyal, csak a köré kanyarított hiszti idegesít; az, hogy már novemberben a Last Christmas ordít mindenhol, csengettyűk és télapók lepik el a várost és mindenhol megvadult emberek taposssák egymást rénszarvasos csomagolópapírral a kezükben.

amikor mindegy

(helyszín: egy szórakozóhely; szereplők: én és az ex)

- Pasizhatok?
- Jézusom, neked tetszik az a pasi?
- Dehogy tetszik, isten ments.
- Oké, akkor szedd fel.

Fogytán

az erőm. A munka mondjon le!
(Ma egy csomó órám lesz és négykézláb kúsztam el a kávémig.
Mennem kell, de n_i_n_c_s_k_e_d_v_e_m. És kész. Mindenki bekaphatja.
Harapós vagyok ma, úgy bizony.

Van valaki

akinek fel sem tűnt a születésnapom. A születésnapomat valójában leszarom persze, de reménykedtem benne, hogy az a bizonyos személy (aabsz) máshogy vélekedik erről.
Tudom, kicsinyes vagyok, de sajnos még nem megy jól a tiszta tudatállapot.

Na most

születek éppen - na jó, félkor, de csak eltartott éjfélig -, eddig vodkasörtünk a Szimplában, tesómékkal szeretek inni, mert nincs szörnyű nyomás rajtam, mint mikor pasikkal iszik az ember, szóval nem bolondulok meg végzetesen, de persze nem a pia volt a lényeg, hanem a zen buddhizmus, meg az őrült nő mögöttünk - sajnos mindig magamat vizualizálom ilyennek húsz év múlva - és egy régi barát, aki a tesóm egykor általa elcsórt Trabantját emlegette, meg ahogy hazafelé, a kibaszott Combino ocsmány mesterséges fényében elképzeltem, ahogy a villamost bajor patológusok szállják meg, hogy kísérleteket végezzenek rajtunk, majd mindebből Elfride Jelinek - ő osztrák, jóvan - regényt ír...
Egen, asszem ha valaha filmet forgatok majd, csakis egy Combino lehet a helyszín.
A macskának próbáltam délután elmagyarázni, hogy a gazdinak születésnapja van, úgyhogy lesz szíves nem az ágyba hugyozni, de bazmeg, szarik rám ez a rendkívül eszes macska.
Na kábé ennyire fontos a születésnapom...meg persze bárkinek a születésnapja.

omfg

Ezt kaptam születésnapom alkalmából: "Anyway I love you. I'll always love you and protect you." Meg kell a szívnek szakadni. (Bezzeg ez a rohadék sem szeretett, amikor ott voltam neki.)
Egyébként meg király dolog a Nestlénél tanítani: karácsonyra kaptam szeretetcsomagot: kb. öt kiló csokit és kávét.
Az ellenőröket pedig kiválóan kezelem, így, érett nőként, immár 32 évesen.
A következő párbeszédet folytattam egy kedves fiatal ellenőrrel a 78-as buszon:
- Nincs jegyem, de mindjárt leszállok - rebegtem és nyájasan mosolyogtam is hozzá.
- Jegy nélkül nem kellett volna felszállnia - mondta ő, némileg feszengve.
- Belátom, hiba volt - feleltem eltartott kisujjal, majd elegánsan kinéztem az ablakon, egyértelművé téve, hogy a témát részemről lezártam.

32

Ezt magamnak ajánlom, tekintve, hogy nehéz napnak nézek elébe:

"Az életem úgy elmúlt valahogy...mintha nem is éltem volna...Egy kicsit lefekszem ide...Hej, öregem, nincs már tebenned erő...semmi sincs, semmi bizony...vén álomszuszék."

Merhogy ugyanis: Anna öreg.
Csehov, hát persze.

Egyébként van egy új hobbim: spontán fordítom az angol nyelvű számokat és úgy adom elő a macskának. Pl van az a Depeche Mode szám, hogy "Semmi, ó, ó nem."
Hát így ilyenek vannak ma este.





PS1.:

"VLADIMIR Most mit csinálunk?
ESTRAGON Várunk
VLADIMIR Igen, igen, de várás közben mit csinálunk?
ESTRAGON Kössük fel magunkat?
VLADIMIR Legalább feláll."


PS2.: A csak szex és más semmi az egyik legrosszabb magyar film.
Csányi Sándort egyéb tevékenységeiért amúgy is botozásra ítélném, ezzel a filmmel meg végképp vége köztünk mindennek.

Hajrá magyarok!

"A dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak."

(Akinek kedves az élete, ne merészkedjen boltok vagy akár a belváros közelébe. Egy tébolyda a város. Ha lett volna nálam kötél a Nyugatinál, esküszöm a Westend bejáratánál fellógatom magam. Nincs semmi nyomasztóbb a karácsonyi vásárlásnál. Valahogy ilyenkor mindig rámtörnek az egzisztenciális szorongásaim és a "miért, kiért?" érzése. Jó itthon a macskával. Kapott egy új egeret, azt csodáljuk. Csöndben.)

A nők tévednek

és úgy csinálnak, mintha nem tudnák pontosan, hogy amit a férfiaktól várnak, azt sosem kapják meg majd úgy, ahogyan várják.
Pedig szerintem a lelke mélyén minden nő tisztában van azzal, hogy a férfilélek - ha szabad ilyenről beszélnünk, ezt elég gyakran kétségbe vonom magam is - speciálisan, vagy legalábbis MÁSHOGYAN működik.
Illúzió ugyanazt várni a férfiaktól mint amit a nőktől - barátnőinktől, például - kapunk. Ez eddig természetesen közhely, viszont ennek a felismerése az egyetlen módja a végső célhoz vezető út első lépésének:a helytelen elvárások felszámolásának.
Ha a nők leszámolnának végre az illúzióikkal, akkor talán a férfiak is fellélegeznének és sokan közülük kevésbé viselkednének "abnormálisan" (bármit jelentsen is ez; kérek mindenkit, hogy ne ebbe kössön bele, lusta vagyok most jobb jelzőt találni); ha nem kéne minden pillanatban hamis illúzióknak megfelelniük, talán sokkal inkább megfelelnének csak úgy, maguktól, szeretetből.

Ezt elsősorban magamnak mondom, igen.

szánalmas

Farkasházi Réka családja döbbenten fogadta a hírt, hogy a jeles színésznő(??) kiesett a nemtommilyen versenyből. Beszarok.
Nagyon rég nem olvastam butaújságokat (családi megegyezésre így hívjuk a pletykalapokat; az apám nyomdász, csináltak ezekből párat azelőtt, ezért sok ilyen vackot olvastam régebben) de ma volt szerencsém a netes best magazinba belenézni.
És hát tényleg nehéz nem sírva röhögnöm ezen a stíluson. Ahogy a helyzet drámaiságát taglalják és több érintettet is megszólaltatnak az ügyben...fantasztikus.
Úgy szeretném, ha lenne jövő héten egy olyan hír, hogy "Kerekes Anna családja döbbenten fogadta a hírt: Anna lekéste a négy óra tizenegy perckor érkező metrót."

gyűlöletbeszéd

kibaszott férfiak

Mégis jó

ez a nátha. Még érezni sincs energiám. Úgyis majd' megfulladok ettől a sok burjánzó érzéstől.

Annyira hiányzik

Hiába tudom, hogy az egésznek az égvilágon semmi értelme és hiába verem a seggem a földhöz dühömben és bánatomban és tehetetlenségemben, ez van és sosem lesz máshogy. Nincs itt és nem lesz itt soha többé. És még csak beszélni sem tudok róla. Olyan érzés, mintha vattával tömték volna be a számat. Amit mondanék, az kevés. Le kéne festeni talán.
A sikoly.
Fuck it.

"Őrültnek születünk mindannyian.

Néhányan végig őrültek maradnak."

Fáradt vagyok. Rettenetesen fáradt. És ingerült. Ma egy nő a buszon valami megmagyarázhatatlan oknál fogva húsz percen keresztül úgy ringatózott
mellettem, mint a ketrecbe zárt vadállatok szoktak és kb a második perc után azt éreztem, hogy nem bírom tovább és felrúgom. Amikor a busz elment az iskola mellett, ahol szeptemberben tanítottam, a gyomrom görcsbe szorult, még mindig nem hevertem ki azt az élményt.
Jövő héten Budapest egész lakosságát én vizsgáztatom angolból, szóval bírnom kell a gyűrődést még öt napig, utána téli szünet, ez csodás találmány, tényleg. A vizsgáknál nincs semmi unalmasabb és lélekölőbb. (Emlékszem, az érettségimen kisebb botrányt kavartam, mikor azt mondtam a bizottságnak, hogy én az agyamat is használom, nem úgy mint ők, akik csak ott ülnek.) Voltam ma az idegennyelvű könyvtárban és eszembe jutott, ahogy gyötrődtem a sötét olvasóteremben júniusban. Visszasírom azokat az időket még mindig:akkor legalább nem éreztem ezt a fásultságot. Rémisztő különben, hogy képtelen vagyok nem az elidegenedésről szóló könyveket olvasni.

Brutális év volt ez. Kurva sok vizsgánk volt az egyetemen, aztán államvizsga, rengeteg óra meg persze a zűrös magánéletem, a lelki válságaim - amik hihetetlenül sok energiámat emésztik fel -, a kapcsolataim felszámolása.
Nyaralni nem is voltam, nem volt miből, bár nem rajongok a nyaralásért amúgy sem.
Ma megint megkaptam, hogy skizofrenogén kommunikációt folytatok:mondom is meg nem is; csinálom is, meg nem is; szeretek is valakit, meg nem is. Folyamatosan ellentétes dolgokat kommunikálok. Ha ez igaz, akkor az eset tényleg reménytelen.

dermedt

"You have everything"
"But I don't have anything to lose."

Recognishun

Egyáltalán nem agyfetisiszta vagyok. Én csodabogarat keresek.
Nagyon különlegeset. Nagyon izgalmasat. Megunhatatlant.
Valakit, aki nincsen is.

What if...?

De mi van akkor, ha az élet csak ennyi és nem több?
Mi van akkor, ha nincsenek "nagy örömök", nincsenek rendkívüli dolgok és sosem jön el az a valami, amire olyan nagyon várok?
Emlékszem, már kamaszkoromban is csupa várakozás voltam.
Mindig az volt az érzésem, hogy ez a valami, amiben létezem, még nem lehet az élet, az majd nemsokára következik mindenféle nagy csinnadrattával és ökörsütéssel és tüzijátékkal és attól kezdve minden csupa fény lesz és boldogság és izgalom.
De mi van ha tévedek? Mi van, ha az élet tulajdonképpen monoton, szürke vacak, sok kínlódással és kis örömökkel?
Nem nagyon tudom, hogy akkor mi van.
De sejtem, hogy a szürke monotonitásba sosem fogok belenyugodni.
Az én életösztönöm azt diktálja, hogy kivárjam azt a valamit, amit gyerekkoromban elképzeltem.

Két jó mondat

Ennyit sikerült Bret Easton Ellisnek 200 oldalon összehoznia a Less than Zero című felbecsülhetetlenül unalmas művében (amit a Narancs annak idején a nullánál jóval szarabbnak ítélt): az óriásplakát az út mentén, amit a csávó néz azt hirdeti nagybetűkkel, hogy "Disappear Here" - mindig akartam valami hirtelen eltűnési lehetőséget: zseniális volna ha lennének "eltűnési pontok" a városban. Úgy működne az egész mint a parkolás. Pár óra, pár nap, lehet választani - meg az, hogy "People are afraid to merge."
Hát így.

Bár elöntötte a takony az agyamat, kellemes dolog jutott eszembe a metrón - a szerelem elmúlik; meg persze rögtön beugrott az Annie Hall egyik fontos mondata: "A szerelem elmúlik? Micsoda nyomasztó gondolat!" - meg aztán még az is megtörtént ma velem, hogy az egyik diákom, akiről tudom, hogy gyűlöli az egész angol bohóckodást és ezáltal bizonyára engem is, ma párszor halványan elmosolyodott és feltett egy nyelvtanra vonatkozó kérdést. Small joys.
Ugyeugye.

Jövőkép

Ezentúl arra fogom használni a férfiakat, amire valók.

Az égvilágon semmire.

Régi lecke

A szakításban az a legidegesítőbb, hogy egy másik ember dönt az én életemről.

sore spot

"Nem érzem magam melletted szabadnak
Nem akarok mást, csak téged se akarlak"

Gyerekes elmélkedés

Alig merem leírni, amin ma gondolkodtam, de persze megteszem, nem vagyok az a szemérmes fajta.
Szóval. Ma eszembe jutott, hogy kéne szülni egy gyereket. Aztán az is felmerült bennem, hogy bizonyára azért elmélkedem ilyesmin mert mérhetetlenül unatkozom.
Bevallom, sokszor gondolom/gondoltam ismerőseimről, hogy azért szültek mert nem volt éppen jobb ötletük, az életük egy bizonyos ponton megfeneklett, nem volt kedvük dolgozni és nem sikerült izgalmasabbat kitalálniuk.
Tudom, hogy kapok majd a fejemre ezért, de tisztán emlékszem, hogy én már gyerekkoromban is mindig azt mondtam, hogy majd akkor szülök gyereket ha úgy gondolom, hogy annak a gyereknek jó lesz a világban valamiért; azaz nekem bizony a gyerek miatt lesz gyerekem, nem a saját spleenem és önzésem miatt.
És bizony egész könnyen lehet, hogy sosem gondolom majd úgy, hogy egy gyereknek jó lesz ebben a csudaszép világban.

Kedves naplóm!

Neked bevallhatom: titokban rommá ittam magam.
Annyira, de annyira kibaszottul hiányzik egy, vagyis egy, azaz konkrétan egy ember az életemből.
Ez az ember úgy döntött, hogy nem kíván részt vállani az amúgy igen izgalmas létélményből amit én nyújtani tudok.
Neki bizony a kurva anyját. (kösz, vojsz, csuda jó)

Kapcsolataim

három mondatban összefoglalhatók:




Ő: "Mi soha nem fogunk szakítani."

Én: "De mégsem vagyunk együtt."

Ő: "Sosem voltunk!"











PS.: Óbazmeg.

Drága blogom!

Hisztizni van kedvem.
Nyivákolni.
Nyafogni.
Nyifegni.
Sírni.

"Always stays the same, nothing ever changes"

Ma csupa ronda lányt láttam nagyon szép fiúkkal andalogni.
Az is lehet persze, hogy csupán a heveny férfihiány okozta az érzékcsalódást. Pedig sajnos nemcsak az alkoholról, de a férfiakról is le vagyok tiltva és amíg nem stabil az elmeállapotom, addig nem engedhetek meg magamnak mindenféle gyanús ügyeket. Igen, gyanús ügyeket mondtam, mert az az igazság - ezt ma vallottam be magamnak -, hogy újfent lemondtam a harmonikus kapcsolat lehetőségéről, bármit jelentsen is ez. (Nekem ilyen még nem volt, fogalmam sincs, hogy milyen lehet.)
Könnyen lehet viszont, hogy kiábrándultságom miatt megszűnnek az elvárásaim és talán pont ettől történik majd valami nem fölösleges az életemben.

Egyébként ma majdnem elájultam a tábla előtt, a szívem nem bírja a betegséget - van nekem kedves kis billentyűzavarom, csuda jó -, szerintem lázam is van. Elköltöttem az összes pénzemet, pedig a számlák még mindig osztódással szaporodnak, úgyhogy lassan koldulni fogok és jól érzékelitek, naná: izgalmas, rendkívüli életem van.
Igen, igen, úgy bizony.

Anna hörög

Fáj a torkom. Olyan érzés, mintha lenyeltem volna egy komplett evőeszköz-készletet speciális kés szett-tel kiegészítve.
Ma egész nap beszélnem kell - a kedd a legdurvább napom -, de nem baj, végre talán megértem majd, hogy pontosan mi is az a szakmai kihívás.

Egyéb észrevételek

Képtelen vagyok nem figyelni a tévére: Frank Sinatra egyszerűen lebilincselő salgótarjáni tájszólásban előadva.
Továbbá kaptam ma egy igen kiváló szórólapot, mely örömmel értesít a Duna Plazában lévő karmavizsgálattal egybekötött jóslás és sorselemzés lehetőségéről.
A legcsodálatosabb mégis az, hogy megvettem a Shop-Stopot.
Amikor moziban láttam kb tíz éve, úgy röhögtem, hogy beestem két sor közé. Remélem, most sem okoz majd csalódást.

"Oh, mein liebe Strauss, the life is short"

Ez asszem valami Vidámpark szám, de ez most mindegy is - illetve hát persze mélységes igazságtartalma van ugyebár - , inkább elmesélem, hogy ma nőnek öltöztem - vagy egy éve nem volt rajtam szoknya - és különben is, nekem van a legszebb drakula kabátom, meg szoknyám meg sálam és fülbevalóm Budapesten, szóval jó nap volt ez a mai is, csak azt sajnálom, hogy a különböző kozmetikai beavatkozásokat nem altatásban végzik, merazér mégiscsak tűrhetetlen, amit szegény nőknek el kell viselnie a szépség nevében és egyébként meg egyre jobban szeretem a karácsonyt, mer királyul lehet forraltborozni két bevásárlás között és egyáltalán, az alkoholizálás amúgy is adott mostanában: születésnap, karácsony és a közelgő újév kapcsán is vígan be lehet rúgni akár naponta. (Egyébként tényleg nem iszom, csak forralt bort az utcán.)
Különben meg egy kis alvásmegvonással istenien kezeltem a depressziómat, kedves barátom Mánia megsegített a bajban.
Szóval remekül vagyok, feleim, ma láttam egy tömeggyilkos arcú mikulást és csak pár másodpercig gondolkoztam rajta, hogy belerúgok, komolyan, tényleg, jó vagyok, jól vagyok, isten, haza, anyád.

Romantika

Nem, nem, nem és nem. A romantikának semmi köze holmi gyertyafényes talmi vacsorákhoz meg rózsacsokrokhoz meg holdfényben előadott szerenádhoz, meg fasz tudja még milyen olcsó trükkökhöz. A valódi romantikának semmi, de semmi köze az ocsmány konzumromantikához.

Romantikus viszont hajnalban a piacon lófrálni, meg áprilisban, egy telefonfülkében csókolózni a hóesésben, egynapos kapcsolat után sírva szakítani, jégesőben fürödni a Balatonban, Cure koncertet zuhogó esőben végignézni, éjszaka a városban mászkálni, esőben tangózni és a sárba esni, szilveszterkor pezsgőzni a Gellért-hegyen, Lajkó Félixet hallgatni az Oktogonon és közben tüzijátékot bámulni, virágillatban biciklizni Lelléről Boglárra augusztusban, decemberben vonatozni és az orromat az ablaküveghez nyomni, csillaghullást nézni egész éjjel a boglári kertben, a kilátónál feküdni egész nap, kenu túrán beesni a Dunába és egymást kimenteni és hát persze rendkívül romantikus szerelmünk lelki és fizikai legyilkolása, illetve a kettős öngyilkosság is...

"Szoktatom szívemet a csendhez"

"(Nem) oly nehéz..."
Pótcselekvés-elvonásom van, azaz pótcselekvés-megvonás miatti depresszióm. Ma megint 14 órát aludtam - tűrhetetlen - és tudom, hogy ez azért van, mert egyszerre mindent megvontam magamtól, ami eddig kitöltötte az életemet: a szerelmet, a szexet, az alkoholt, a boxot, az összes mániámat a szemétbe hajítottam, kellett tehát valami új elfoglaltság: az eszméletlenség...megjegyzem, a túl sok alvás még mindig sokkal egészségesebb mint az alkoholizmus...persze ez a túlzott önreflexió amit művelek, ez is szörnyű.
Nem baj, kis képések, kis örömök, kis sikerek. Sajnos minduntalan az a kérdés merül fel bennem, hogy nem pótcselekvés-e minden az égvilágon, amit a halálunkig csinálunk, persze azok fontosságának biztos tudatában...(de).

Small joys

Ma megint gyalogoltam, igaz, a Klinikáktól csak a Nyugatiig, de láttam egy csomó ló nagyságú kutyát és ahogy az arcomba csapott a hideg, hirtelen megint hálás voltam, hogy élek. Ilyen már rég nem volt. Meg vigyorogtam is kicsit, mer az anyám írt sms-t:
"Örömmel tudatom, hogy a Mikulás megérkezett!" mire én: "Ez csodás! Pedig már azt hittem, öngyilkos lett." mire ő:"Még él és tevékenykedik."
Jól vagyok és egyszer majd a szívem sem sajog tovább, tudom. Merhogy ugye "a dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak."
Persze tudom én, hogy a szerelmi bánatban az a legrohadtabb, hogy elmúlik...hogy nem halunk bele a fájdalomba, hogy a fránya élet tényleg megy tovább, cinikus, nemtörődöm módon. Bár én rendellenesen működöm: az összes valaha volt szerelmemnek van saját postafiókja bennem.

Napi vicc G-nek

Őrizem a reged...

Pokoli

dolgokat álmodtam, öt percenként felriadtam. Soha többé nem vacsorázom este kilenckor. Úgy érzem magam mint akit megrágtak, félig megemésztettek és kihánytak.

Titokban

szenvedek. Asszem kilyukadt a szívem. De mindenképpen elsápadt. Fonnyad és lekonyul a szája. Tulajdonképpen egyre sír. Szegény, szegény. Hideg van odabent. ("és hó és halál.")
Fényt akarok és tavaszt újra. Meg elégedett szívet.
Sej.

Kedves Robert Altman!

Nem szép dolog.
De örültem a szerencsének.

Bár

lehetnék vidám német nyugdíjas. Együtt élnénk Hans-Jürgennel és néha befizetnénk valami óceánjáró túrára, oszt betegre innánk magunkat a fedélzeten.
Ma egész nap aludtam. Szeretem eszméletemet veszteni.
Nem lesz ennek jó vége.

Képtelen vagyok

nem írni, fuck it. Pedig nálam az írás nem terápia, hanem kényszer és mint ilyen, betegség a javából...omfg.
oh. my. fucking. god.
Trágár nyomorult.
Na az.

Agylenyomatok

virtuális kémia.
csodás, basszátok meg, csodás.

Egyébként meg

kurvára nem. Csak neked semmi se jó, te átkozott hisztérika.
Már Nietzsche is megmondta, hogy veszélyesen kell élni, az ér valamit.
Hát az megvan, meg beza. Akkor meg mit vinnyogsz itt, te nyavalyás?!
Menj és kuszáld össze még jobban a szálakat.

Gyurcsány angolul - az én igazságom

I have screwed it up. Not just a bit but big time.

csen

óbazmeg

A jövőd nem a múltad függvénye.

Morphine

Jó az álom, jobb a halál - de persze
legjobb volna ha meg sem születünk.

Feldmár rewind

Hajnalig olvastam megint, nagyon jó vele. Körülbástyáztam magam az ágyban a három könyvvel amit egyszerre olvasok és felváltva ábrándoztam fölöttük. Naszóval ezt találtam (hihetetlen ez az idézgetési kényszer de valahogy arra is jó, hogy átismételjem az összes leckét...olyan kellemesen banális dologok ezek):

"A szexuális vonzódás nagyon hasonlít a bizalomhoz: kanyargósan halad afelé, hogy szexuálisan megadja magát a másiknak, mintegy teljesen rábízva magát...A BIZALOM BÁTOR, FELELŐTLEN ÉS KÉJSÓVÁR."

És az én nagy igazságom:

"Az embert megbénítja a kettős kötődés, hogy vágyik ugyan a kapcsolatokra, de retteg is tőlük. Ebből némaság és magány származik..."

Kibaszott skizofrén reakció. Nyomorult vagyok.

Az a baj,

hogy annyira elhomályosítja a tisztánlátásomat a veszteség miatti gyász, hogy emiatt képtelen vagyok reálisan megítélni az engem ért "érzelmi kár" nagyságát.
Picsábamár. Nem lehetne végre pár normális nap az életemben? De most komolyan.

Ilyenkor

el sem tudom képzelni, hogy talán miattam is fáj valakinek a szíve.
Micsoda kegyetlen szarság ez. Legyárthatnának végre valami gyógyszert erre.
Nemtom. Nem akarok mindig dolgozni magamon. Múljon el és éljünk tovább.
Nem akarom a hiányt érezni folyton. Nem akarom, hogy viszkessen az a végtagom amelyik nincsen is.
Kérek férfi agyat. Nem, nem kell lélek hozzá, köszönöm.
Egyszerűség, faék, remember?

Fight club

"Self-improvement is masturbation.
Self-destruction is the answer."

A szánalmas definíciója

Amikor kétségbeesésedben a google-ban rákeresel annak a nevére aki olyan fájdalmasan hiányzik.

Beszélni akarok róla

Igen, megoldom egyedül, megy ez nekem és nem, tényleg nem a másik felemet keresem, hanem egész társamat, meg persze boldog vagyok magamban is, "inner poise" és woman of integrity meg fasza, kemény csaj vagyok, köpök a társas kapcsolatokra és hát persze hogy nem pótcselekvésről van szó és nem támaszkodási kényszerről, de bazmeg - csak halkan merem kimondani - végre szeressen már valaki ENGEMET.

Az mobilok sms-funkcióját

meg jó lenne ha végre betiltanák mer csak megzavarja az amúgy is konfúz nyomorultak életét: szakítás után, elkeseredve, kiégve és kétségbeesve meg persze részeg csúszómászó üzemmódban is képes az ember elképesztő üzeneteket küldeni azokat nem megérdemlő, kőszívű férfiaknak, akik nyilvánvalóan a markukba röhögnek a sok hisztérikus haiku láttán.

Tisztességes

biológiai órát kérek, rendes, 32 éves nőhöz illő pánikkal együtt.
Ja, meg valami közepesen amorf lelkű balekot, aki mondjuk minden másnap úgy tesz mintha szeretne.
Köszi.

Megdolgozom érte

hogy más legyen, tényleg. Muszáj is. Kemény meló lesz. Mondjuk még kb. tíz év és tényleg én leszek a woman of integrity .
Csak vigyázni kell az éberségemre meg az erőmre. Nincs is ennél nehezebb. De legalább ezt már most tudom. Mekkora fos lenne erre a brutálisan nehéz út közben rádöbbeni, he?!

Az egyik legokosabb gondolat a bűntudatról

"...a bűntudattal nem a rosszaságért fizetünk, hanem azért a kiváltságért, hogy továbbra is rosszak maradhassunk.
BŰNTUDATTAL ÉLNI KÖNNYEBB MINT VÁLTOZTATNI."

Ezt az utolsó mondatot kéne a metróban osztogatni a nyavalyás nyelviskola reklámok és akciós farmervásár hirdetések helyett.

Nem nagy dolgok ezek,

mindenki tudja őket ha kicsit is őszinte. De most nagyon jó elmerülni bennük. Mert az utóbbi napokban pont az volt a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen nem látom magam kívülről, képtelen vagyok megítélni, hogy bármit is helyesen teszek-e, illetve képtelen vagyok megítélni, hogy mit rontok el. Hát szeretni azt például egyáltalán nem tudok.
Sartre szerint az ember onnan tudja, hogy szeretik, hogy szabadabbnak érzi magát attól, hogy szeretik. Óbazmeg. Mutassatok egy embert, aki elengedően szeret. Megcsókolom a lábát - meg a nyomát - most azonnal.
"A szeretet az életmódnak olyan tartománya, amelyben a másik ember legitim másikként léphet fel az együttlétben...a másik ember "másiksága" szent dolog. MÁSOKAT A SAJÁT FOGALMAINK SZERINT ÉRTELMEZNI: NARCISZTIKUS OSTOBASÁG.
A másik ember a végtelenségig más lehet mint én. Ezt nehéz belátni, mert a szeretet ettől kezdve különbözést, autonómiát, függetlenséget és szabadságot jelent...a szeretet legalsó minimumát körülbelül így lehetne megfogalmazni: Bánthatnálak, de nem bántalak."

életszeminárium

És hát ez persze csak némi elmélet nekem, pont annyira száraz és távoli mint az egyetemi előadások, kellenek/kellenének "szemináriumok" is, azaz éles helyzetek, ahol megnyilvánulhat - ha képes vagyok bármit "megnyilvánítani" - a valódi bölcsesség, a valódi (be)látás, vagy valami abból, amit próbálok intellektuálisan megemészteni. (Tudom, tudom, az intellektualizálás szánalmas próbálkozás, legyek kicsit intuitívabb, ne az agyammal oldjam meg a dolgokat...viszont érezni gyötrelmes és nagyon konfúz. De igyekszem, tényleg.)

Feldmár

- ezt most muszáj, hátha olvassák hozzám hasonlóan nyomorult kis barátaim.
Nagy felismeréseket tettem az elmúlt két napban, sej -

"Szerintem a depressziónak a legnagyobb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs arról, hogy ő tulajdonképpen ki valójában, de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja, hogy akkor mit csináljon."
-------------------------------------
"Van öngyilkosság előtti és öngyilkosság utáni karakter. Akik még sosem gondoltak valóban arra, hogy megölhetik magukat, azok az emberek, akik mindig panaszkodnak. Aki már rájött arra, hogy megölheti magát, bármikor, amikor csak akarja, annak nincs miről panaszkodnia. Azok panaszkodnak, akik azt hiszik, hogy a föld egy börtön, ők elítéltek, itt kell életfogytiglan lenniük, nincs kiút.
Túlságosan rászoktunk arra, hogy az akaratunkra szükség van,és akarat nélkül semmi nincs. Nagyon akaratosak vagyunk. Pedig az életben a legszebb, legédesebb, és a legjobb dolgok éppen akkor történnek, amikor nem akarunk semmit. De nem merünk nem akarni semmit...Ha az ember rájön arra, hogyan lehet elengednie magát, akkor nem kellene annyira harcolnia...Sajnos nagyon sok emberrel az történik, hogy mikor már nem kell túlélni, nem tud élni, mert rászokott arra, hogy túlélni kell...amikor élni lehet, akkor éljen az ember."
-------------------------------------
"Ha meg akarunk szabadulni a depresszióba hajszoló késztetéstől, hogy jók legyünk, akkor erővel és bátorsággal fölfegyverkezve fel kell tárnunk az igazságot ."

Ezt a blogot sem

írhatom, aszonta tesó. Semmilyen blogot nem írhatok, amíg nem szedem össze magam.
A parancsok most kellenek.
Nagyon.

Pillanatnyilag

az egyetlen hiteles férfi a környezetemben bátyám, akivel ma hosszasan beszélgettünk arról, hogy mi jó nekem és mi nem.
Egyezségre jutottunk: no internet, no pasi, no alkohol, egészen a születésnapomig. ("Majd akkor írhatsz újra, ha jól leszel")
Be_kell_tartanom.
Megígértem neki.
Még mielőtt Feldmárt néztünk volna, még mielőtt a vécéjükbe okádtam volna az elmúlt három hónapot. Úgyhogy. Mintha. Pedig nem.


Hát így.

same shit, different day

csak vakkantgatok itt. üres semmiség.
ugyan. még legyinteni sincs kedvem.
A tél mondjon le.

Katatón vasárnap

A vasárnap azonnal mondjon le, egyszerűen gyűlölöm. Katatón vagyok és nem tehetem, vagyis inkább katatón vagyok mert nem tehetem, mindenféle gusztustalan kötelességem lenne, én meg unottan nyomom az orrom az ablakhoz és nem mozdulok. Amikor ennyire üresnek és nyavalyásnak érzem magam, akkor szégyenkezem sokszor: még mindig túl jó dolgom van és képtelen vagyok megbecsülni. És sajnos ilyenkor mindig eszembe jut Adrian Mole, aki azt tanította nekem, hogy "csak a szerelem óv meg a tébolytól".

eh

"Vijjogva, sírva, kergetőzve"

Próbálom megfejteni, hogyan is választok, hogyan is választottam pasikat, szerelmeket, szeretőket a múltban és akkor arra kell rádöbbennem, hogy nincs mit megfejteni, tudom én ezt pontosan.

Popper mondta egyszer - tudom, Popper egy fasz, de azér most hadd mondjam el... -, hogy azok a nők, akik szenvedélybetegekhez, személyiségzavarosokhoz vagy egyszerűen csak érzelmi nyomorékokhoz vonzódnak, nem feltétlen mártír szerepre vágynak, inkább sok szerepet akarnak eljátszani meglepetésszerűen.
Ha egy alkoholista vagy egy drogos - bár róluk kevésbé tudok nyilatkozni - mellett éled az életed, akkor sosem tudhatod, hogy aznap épp áldozat leszel, anya, vad szerető, romantikus szerelmes vagy csak egy jó haver.
Mindig váratlanul érnek az impulzusok, mindig minden kiszámíthatatlan, az életed izgalmas héjanász.

Világéletemben ilyen kapcsolatokban éltem, a szerelmeimet kocsmákból vittem haza ha épp eltékozolták minden erejüket, megmentettem őket a halál torkából, mindig mindent megértettem, mindig mindent elhittem, mindig mindent eltűrtem.
Olyan voltam mint egy jó állatidomár. Vártam sokáig, reméltem, hogy beérik áldozatos munkám gyümölcse, nevelgettem, szeretgettem egyáltalán nem szeretetreméltó védenceimet. Összesen három pasit "neveltem fel" így, mára már mindannyian nagyon jól vannak, természetesen mindannyian valaki mással, hiszen mindannyiukat azonnal elhagytam, amint jól lettek.

És ez a kulcsa az én viselkedésemnek: egyértelmű, hogy nem a "végeredmény" kell - egy viszonylag ép, felnőtt férfi -, hanem az állandó játék, az állandó küzdelem, a képzelt izgalmak.

Nem bánatomban meséltem el ezt, teljesen hideg fejjel gondoltam végig ma éjszaka, hogy pontosan mit is csinálok az életemmel. Nem tudom, hogy ennek van-e megoldása, nem tudom, hogy ezen hogyan lehet változtatni.
Azt hiszem viszont, végre pontosan látom, hogy mi a baj.

És hát innen szép a győzelem.

"Maradjunk seggmagasságban"

Hihetetlenül bőszít, mikor irodalomhoz nem értő emberek megalapozatlan ítéleteket hoznak olyan művekről, amikről valójában fogalmuk sincs. Ez körülbelül olyan, mint úgy beszélni a politikáról, hogy "A Viki olyan jóképű, rá fogok szavazni, mer nagyon fess legény."

A drága exek

évekkel a szakítás után mindig rájönnek, hogy milyen nagyon szeretnek engem. Csodás. Poszt-amor, vagy mi.

Last night

"Kabbe, hadd ölelgesselek, rohadjál meg."

Pure morning

Ó de szép, amikor ébredéskor még mindig részeg vagyok...sosem volt még ilyen...hiába, három óra alvás nem elég, mindenki megmondhassa.Az új tanítványok aszonták rettegnek tőlem, pedig nem is vagyok mindig félelmetes üzemmódba kapcsolva.

wasted

Szerelmes vagyok.
Shite.

Törvénytelenül sokat

aludtam. Fel kéne jelentenem magam ezért a mennyiségért. Egész pontosan a felismerhetetlenségig szétaludtam a fejem. Rondára és butára aludtam magam. Ehhez nincs jogom. Kibaszott sok dolgom lenne, én meg alszom, gusztustalan. Ezért nem szeretem ha elmaradnak az óráim; egyszerűen képtelen vagyok felkelni ha nem pénzről van szó. Büdös zsidó vagyok, nohát.

súlyos dilemmák

Szabad-e baszni a Kárpátok alatt?
Van-e undorítóbb az indiai mentalikőrnél? (nincs)

józan élet

Alkohol helyett újabban zacskós levest iszom. Az angoltanárok vagánysága, ugye...

Karácsonyra

a nagy ő-t kérem. Leszarom, hogy nincs ilyen. Nincs több időm vacakolni. Valaki mosmár engem szeressen.

I feel myself good

Na ja, bébi, azt elhiszem. Vicces, amikor középkorú hölgyek és éltes urak hetykén kivágják ezt a mondatot, mikor a hogylétükről értekeznek. Ma majdnem felröhögtem, mikor meghallottam. Nem aludtam eleget, az már igaz.

Új tanítványok

Holnaptól nagyon vezető beosztású, nagyon fontos nagyon embereket tanítok...nem örülök.

párbeszéd

Én:"Ennél csak jobb lehet."
Ő: "Mindig lehet még szarabb."

A hard day's night

Nos, álmomban sem gondoltam volna, hogy ENNYIRE kemény nap lesz. Reggel megvolt a multimajomkodás, ahogy kell, majd elhúztam a Moszkvára egy netkávézóba, mer volt még időm a következő órámig. A netkávézóba belépve mintha nyakon döftek volna:hirtelen nem értettem, hogy a francba fájhat így a nyakam, de gondoltam, sebaj, néha fájnak megmagyarázhatatlanul az ember testrészei, majd elmúlik. Pár pillanat múlva kicsit émelyegni kezdtem és éreztem, hogy valami mászik a nyakamon, be a blúzom alá. Vadul söprögettem magam, mer éreztem, hogy ez itten mosmár VALAMI, amikor a mellembe döftek egy szikével. Na jó, nem, persze, csak egy mocskos geci darazsat söpörtem ki magamból a földre. És egyre rosszabbul lettem. Okádnom kellett, szédültem, úgyhogy elvánszorogtam a legközelebbi gyógyszertárba, halálközeli élmények közepette. Állati rendesek voltak, kaptam egy nagy adag ampullás cuccot - olyat, amit az allergiásoknak adnak - és borogattak is. Naná, hogy nem volt pénz nálam, az anyámhoz vonszoltam be magam, hogy tudjak venni még egy kis kálciumot. Persze közben kínos óralemondás, utcán ájuldozás, hazavánszorgás, ahogy kell.Még mindig elég pocsékul vagyok, de persze sokkal jobban. A pechszériám valahogy végtelennek tűnik...tudom, lehet még sokkal szarabb is. Jövő héten biztos ebolám lesz, fuck it.
Ráadásul az előbb az a rémisztő gondolat kezdett kattogni az agyamban, hogy engem már soha senki nem fog szeretni. Nem jók a betegségek: az alapvetően is hatalmas szeretetéhségemet iszonyú kétségbeeséssé duzzasztják.

óbazmeg

Ébredéskor nem tudtam hol vagyok.
Ez kemény nap lesz.

Megtörtént némaság

meg én is itt és nemtom most mit gondoljak. Lassan ülök. Meg nincsen a fejemben semmise.

Megírtam még régen

a buszoscsávós sztorit és megígértem neki, hogy majd elküldöm. Sosem tettem persze. De lehet, hogy megkeresem valahol a régi blogok között. Igazán vampos történet. Picsábamár.

Kedves barátnőm,

Inszómnia látogathatna mondjuk szombat éjjelente...nem most, amikor aludnom kéne mer száz órám lesz holnap és ki kell javítanom egy rakás dolgozatot...nem engedem be legközelebb.
Vagy elbújok.

helyzetjelentés

Ma levettem magamról a foglalt táblát és mindenkinek a szemébe néztem az utcán. Legszívesebben az összes szembejövőt megbasztam volna, elképesztő ez a hormontevékenység bennem. Úgy nézek ki mint egy darab szar - a hormon lófasz és a betegség kellemetlen következményei - de két tartalékos lúzer is hívott ma már. Ínséges időkben minden megoldás érdekel, kis barátaim. Fogok én itt szarakodni. Faszom dolgozatok, nem javították ki saját magukat.
És most pedig Prodigy-t fogok énekelni üvöltve. A macska bekaphatja. (Az ölemben dorombol ordítva, mielőtt hívnátok az állatvédőket...)
Egen, kissé agresszív vagyok, a kielégületlenség teszi, na. Meg egyáltalán, ez a sok vér. Én nem akartam ezt. Csak az anyámat hibáztathatjátok.

A hétvégén

kábé hatszázhuszonöt liter teát ittam meg.
Nemtom mi történne, ha szeretném is ezt a gusztustalan forró löttyöt. Úgy látszik, mostantól ez az új addikcióm. Csodás. Nem volt elég bajom eddig...

Drága blogom,

köszönöm, hogy mindig meghallgatsz, hogy elmondhatom neked minden titkomat, nem dumálsz vissza, nem vitatkozol, nem üvöltesz, nem eszel az ágyban, nem jössz haza részegen és beszélsz köcsögségeket, no meg nem kell minden bokorban leszopni téged.
Nagy könnyebbség egy ilyen társ.

A heroinista szekció

megérkezett, úgy hallom.(a hernyósok nem zajosak, jójó) Oké, lehet, hogy csak csavarlazítót nyomnak, nemtom. De az előőrssel - egy fogatlan bamba fiú - már találkoztam a lépcsőházban és most ordítással tarkított kukarugdosás folyik a földszinten. Kívánjunk nekik sok szerencsét.

A macska

habituálódott. Fel se tűnt neki, hogy a Szózatot éneklem.(A múltkor a Vörös Csepeltől enyhe sokkot kapott.)
Hamarosan valami hazafias rockoperával teszem próbára.

Dehogy vagyok szuicid

Tök egészséges vagyok. Helyes.

Annyiszor és olyan vehemensen

kiáltjuk ki hisztinek azt amit nem értünk, hogy ezzel az energiával megpróbálhatnánk kideríteni a hiszti okát.

Bizony mondom néktek

Dolgozatot javítani a legförtelmesebb tevékenység a világon. Szuicid gondolataim támadtak...esetleg lehányom a dolgozatkupacot...arra is gondoltam, hogy azt hazudom, sajnos elvesztek a tesztek, mindenki ötöst kap...picsába. Megőrülök.
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ez jól esett.
try it again later.

Súlyos dilemma

Hipergráfiás vagy grafomán vagyok?

iwiw

Szeretném ismerősnek jelölni saját magamat. Elvégre jogom van ehhez, nem?!

A kétszerkettő józansága

Megyek dolgozatokat javítani.
Na.
Előre lányok! Előre!

Bazmeg

még csak bolond sem vagyok.
Csak egy összegyűrt boríték. Egy félrerúgott szardarab. Egy hisztis liba.
Senkise.

Bűntudattal

és megbánással parádézni. Az igen, az már valami.
Lófaszt. Semmi az. A felelősség hárítása, leginkább. Az összes hazug, néma férfinak ezt üzenem. Fogok én itt szarakodni.

Félálomban

álmodtam, hogy álmodom az álmom...(Szabó Lóci mondta ezt már szebben, tudom én)
...mecsoda buddhista gondolatok, feleim. Nem is értem, honnan e bölcsesség, mikor "három napja nem eszek"...

Ismételjük át a leckét

Nem kell szamár ha nincs ló.

Recognishun

Szeretem a focit mégiscsak. Ma néztem valami reklámban és teljesen megvadultam az izzadt, rohangáló, ordító férfiak látványától. Nem tudok ellenállni ekkora őserőnek, na. Igaz ugyan, hogy valószínűleg kiharapnék egy darabot a saját hátamból ha egy kurva unalmas meccset végig kéne néznem. Bár...ha végig közeli képeket mutatnak az izzadt kanokról...hümm...fogas kérdés...

Ötlet forradalmároknak

Kellene egy hely Pest környékén, ahol az összes lánglelkű forradalmár kedvére őrjönghetne. Lehetne szónokolni, háborúsat játszani, majd szétverve elkotródni. Óránként indítanának oda egy közvetlen járatot és árulnának virslit meg sört is akciósan.

Identitászavar

Zsák vagyok. Illetve folt.
Ha igaz, hogy általában aszerint határozzuk meg magunkat, amik nem vagyunk, akkor nagyon sürgősen meg kell tudnom ki is vagyok valójában.

Szexfilm

Igazán mókás volt, hogy tegnap egy szexfilmben egy szőke picsa és egy derék nagy barom Doors-feldolgozásra tekertek. Szénné röhögtem magam.

eh

Vasszigor

Az aljas csaló hugyos macskát kizárom a szobából, hogy ne tudjon a párnámra pisilni. Tehetetlen vagyok, ez a végső megoldás. Majd megszakad a szívem, mikor végrehajtom a büntetést, olyan ártatlan, sebzett kis feje van. Szerelmes vagyok a kis szörnybe.

hisztéria

Maradhatok-e fennkölt mikor mindenem fáj?
Fogas kérdés.
Megér egy bejegyzést. Netán. Idestova. Kilenc óra magasságában.
Sej.

Alapvetően

bassza meg az összes blog.

Baromi nyomasztó

egyedül lenni, mikor beteg az ember.
Csak úgy mondom. ("Nem nyafognék...")

Már leírtam egyszer, itt van újra

Nemcsak hogy nem vagy felelős a rózsádért, de el is taposhatod.

helyzetjelentés

"A szavakat meggondolatlanul használtam."

Homályosan azt érzem, hogy kibaszott nagy bajban vagyok...a bajom természete persze számomra is rejtély.

Csodálatos dolog

az erkölcsi győzelem.
De baszhatom, ha ennyire fáj.

Az önzők jelmondata

Mindenkinek joga van úgy elkúrni az életét, ahogy akarja. Meg tisztelni kell annyira a szabad akaratot, hogy nem avatkozunk be mások tévedéseibe. Hát egy nagy lófaszt hiszek ebben.
Figyelmeztetni kell egymást a tévedésekre; nem beavatkozni, hanem törődni...boldog lennék, ha néha seggbe rúgna valaki.

dilemma

gyávaság vs hazugság.

Még mindig.
Újra meg újra.

beteg

Sugárban végighányni a lakást, aztán fel-alá imbolyogni hajnalban, tudva, hogy bármikor elájulhatok, na az, az már valami. Piszkosul fáj a fejem, ájultan heverek az ágyban...most már el tudok kúszni a gépig, micsoda szerencse.
Nem, nem az alkohol, dehogy.
És még mindig fájdalmas némaság vesz körül.

Valami történik

Megtöröm a csöndet. Blog rewind.

és ezt most csak neked

belepusztulok

ringyó

Szerintem hihetetlen ereje van ennek a szónak...szép és elementáris.

Mondjátok ki hangosan háromszor....utána írjátok a szótárfüzetetekbe.




("Ez egy igen-igen kemény, kemény világ")

bénult

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd.

nullvektor vagyok

(nincs iránya, nincs kiterjedése)

Nem vagyok jól

gyógyítom magam.

Gyógyítom magam

jól vagyok.

csigabloglop

"Olyan jó/rossz, hogy szeretsz/nem szeretsz !/?, (ne) hagyj el még/már, (nem)lehet veled/nélküled élni/halni, ha most/később/korábban dobsz ki/nem dobsz ki belehalok/belehalsz ill. nem halok bele/nem halsz bele, jobb/rosszabb lesz így/úgy ?/!, gondolkodj ezen/ne gondolkodj ezen, én is/sem átgondolom. Tudod/Nem tudod, hogy találkoznunk kellett/nem kellett, és jobb/rosszabb volt/lesz/van ez így/úgy."

I don't stinking care

mer mink ugye inni megyünk - Egri borozó, a törzshely -, mikor mások a tüzijátékra sikongatnak, de ez a mai rendhagyó találkozó:a Nyugatinál majdnem én is meghalok - épp mellettem csavarodik ki egy oszlop, kis híján rám dől, megdöbbentő élmény - aztán a széltől és a víztől a pofámban fulladozva menekülök az aluljáróba, ahol hatalmas ázott csorda üvölt: a csalódott tüzijátékosok bebaszva és rommá ázva dögledeznek; tényleg sokkoló egy trópusi vihar.
A kocsmában a Hír tévé vadul szenzációhajhász, Sólyom László láthatóan még mindig hepa bével küzd - de tényleg, nem olyan mint akinek mindig bilibe lóg a keze?! - és hát igazából tragikomikus, hogy a brutális összegű tüzijáték katasztrófába torkollik. Tetszettek volna inkább a lakásomra költeni, shite...a nap méltó befejezése, amikor egy tojás landol a vállamon és a hajamban:így képzelem a pisztolyövést:a karom belilul, a hajam összeragad - a fehérje egészséges, ne röhögjetek - de hősies vagyok:csak a macskával az ölemben kezdek sírni, itthon, szigorúan zárt ajtók mögött.

Tévedtem

Mocskos, aljas délibáb volt.
Most sírok, de ezt már sokszor csináltam.

Kívánjatok nekem sok szerencsét.

blog

átmenetileg zárva.

valami történt.

Bunkó nyár, legyőzted a tavaszt

Legyen már végre szeptember.

Boldogan nyüszíthetnék ismét.

(A nyári melankólia szánalmas és kibaszás a Balatonra vágyó pszichiáterekkel.)

what it feels like for a girl

Amikor hazafelé megtekeredik rajtam a melltartóm és egy húgyszagú telefonfülkében próbálom megigazítani néhány zöld arcú hajléktalan tekintetétől kísérve, akkor rögtön tudom, hogy nőnek lenni jó...

(szinte ugyanebben a pillanatban bulimeghívást kapok...a Rákóczi téren találkozunk...)

Ártatlan vagyok

Tiszta, derűs lény. Ha rám nézel csak ezt látod.
Nincs kiélt, gonosz arcom, nincs vértől csöpögő vámpírfogam.

Soha meg nem mondaná senki, hogy szifiliszem, hepatitiszem, trichomoniázisom, gonorrheám és herpeszem van, a gyomromban sorakoznak a lerágott orrok valamint narcisztikus, hisztrionid borderline vagyok és időnként paranoid, mániás illetve kényszeres epizódokkal is küzdenem kell.

A macska

retteg mikor Cure dalokat adok elő ordítva.
Pedig nem vagyok furcsább ilyenkor mint ő mikor láthatatlan rovarokra vadászik démoni tekintettel.

nekem így udvarolnak

"Tiszta szexes az arcod!" - üvöltött rám egy kétméteres pasi a Tulipán presszó előtt, ahová akkoriban jártunk életem legfőbb szerelmével. A kedves fickó a pasimat félrelökve érdeklődött, hogy akkor most van-e nekünk közös jövőnk...majd miután biztosított róla, hogy neki nem akadály jelenlegi kapcsolatom, megvillantotta a kabátja belső zsebében lévő csinos kis pisztolyát.

Woodytól tudom

hogy mindent utált, amit a szülei jónak tartottak: a napot, a tejet, a zöldségeket, az egyetemet...nekem a legnagyobb gondom a nappal van.
Az esőtől viszont egészen begerjedek és boldogan áztatom magam...néha fel sem tűnik, hogy a sok barom felnyársal az esernyőjével.

A kis herceget

és a Zabhegyezőt favorizálni huszonévesen olyan mint tizenévesen ágybavizelni...

18 évesen

menyasszony voltam...De egy brutális botrány kapcsán - drága szerelmem vita közben szétharapta a farmerkabátját, demonstrálandó, hogy elviselhetetlen elmebeteg vagyok - meghiúsult a frigy...akkor már régóta allergiás voltam a jeggyűrűmre, megkönnyebbülés volt kidobni a vonat ablakán.

Szende

szűznek öltözöm végül - zöldbe -; mikor az iskolához érek, az Apollo 440 épp azt hörgi a fülembe, hogy "more dope than heroin"...remekül játszom az ártatlan tündért, olyanokat mondok, hogy 'teaching has always been my ultimate dream' meg 'I need improvement in certain fields' és a baltás gyilkos hangú angol munkaközösségi vezető kérdésére - 'free time activities, milyen eredeti - szempillámat rebegtetve válaszolom, hogy szabadidőmben olvasni szoktam...(nem fekete özvegy, lencsi baba, vazz)...

történt azér izgalmas is: sokkoló trip, ahogy a kökinél kiér a metró a fényre...

leltár

- egy nekrofilról és néhány pszichopata drogfügggőről olvastam ötig
- okádok a kialvatlanságtól
- állásinterjúra mehetek-e nagyon pirosban?
- állásinterjúra mehetek-e egyáltalán?
- ki találta ki, hogy Robbie Williams kurva jó?
- a macska szétrágta az almoszacskót
- a macska szeret (hajnalban megölelt)
- a macskát imádom

egy kék színű, műanyag szamarat

csempészett a bátyám az ágyamba...hajnali négy óra volt amikor megpillantottam... a döbbenettől némán bújtam ágyba.

(a bátyámat mindig tiszteltem a türelméért...zseniálisan kivárja az abszurd helyzeteket)

nem sérülök

mosmár sehogy...és ha nagyokat rúgnak belém én akkor majd visszarúgok...("jó lenne nem ütni vissza")

pedig egy nő kényszere a rúgásra simogatás...(nőnek lenni jó)

hát a francokat.

hadat üzenek pont úgy, mint 15 évesen...ez ugyan most tragikomikus öngól a részemről...de legyen tökéletes a rombolás.

(mehet a röhögés)

Rajonganak értem

az őrültek...volt is több állandó fanom...belátom, hihetetlen, de egy időben több háborodott is üldözött a városban...a legemlékezetesebbek egyike Csepelről egészen a Batthyányi térig kísért. Egy Vidámpark koncertről tartottam haza szombat délelőtt, másnaposan, félálomban, amikor egy köpcös, kopasz, a derekamig érő fickó hosszasan köszönt nekem de valahogy olyan zavarbaejtő módon, mintha ismernénk egymást...mikor végül visszamorogtam neki valamit, elszabadult a pokol és hirtelen már azt tudakolta, elmennék-e vele lagziba és megiszunk-e egy kólát...miután odavakkantottam neki, hogy "Idegenekkel én ugyan nem megyek lagziba", akkor végképp belém szerelmesedett és eksztatikusan felkiáltott:"Jujj, te, megeszlek!"...a 2-es villamoson már igencsak feszengtem a rám váró nehéz feladattól - boldogan újságolta, hogy Szentendrére megy és elkísér hazáig - és a menekülési útvonalakon kezdtem gondolkozni vadul...kegyetlen dolog, de végül megszöktem:a pénztárig valahogy elengedett egyedül - mert egyébként folyamatosan hozzám tapadt - és ekkor mint az őrült vágtáztam a 19-eshez, ami épp indult...

Évekkel később találkoztunk újra: a 47-es villamos egyik megállójában vártuk, hogy átmehessünk a túloldalra...én azonnal felismertem és jeges rémület hasított a gyomromba...
Ő rám nézett és halkan azt mondta:"Elment a villamos..."

Vajon létezik olyan férfi

aki azt gondolja, hogy rossz az ágyban?

És létezik olyan nő, aki úgy hiszi, ő rosszul főz?


Esetleg van olyan ember, aki szerint a saját humora csapnivaló?

nem kell

karrier.
kérem a koldusbotot.


multimajomkodás over.
kérem a kalapomat.

a legnehezebb

úgy tenni, mintha egyfolytában vadul dolgoznék...kurva sok energiámat felemészti, hogy nagyon elfoglaltnak kell tűnnöm...
Olyan gyötrelmes dolog a pénzkeresés! Az emberiség mosmár kitalálhatna valami új játékot magának...

a gimnáziumban

tanultam, hogy a tizenikszedik századi - számokra sosem emlékszem, de nem is vagyok hajlandó, csak és kizárólag a betűkhöz vonzódom - Spanyol-
országot a túlzott bürokrácia vitte pusztulásba..

("Oksa, szupcsi...több órás míting van, de köszike, heló" - mondja egy szőke lány a telefonba. Reményre ad okot viszont, hogy a tárgyalásra érkezett vendégek egyike egy kávét és egy bablevest kért pókerarccal.)

multidarabok

A mai napon új műnövények érkeztek, melyek csodásan harmonizálnak az összes Van Gogh repróval.

Az előbb lepecsételtem egy kirakati bábu belépőjét...

(Rádöbbentem arra is, hogy a multicég libidógyilkos találmány...biztos a légkondi és a művíz van rossz hatással a szexuális vágyra...esetleg a kisdobos-fíling is közrejátszik...az előbb a kedvenc munkatársam megkérdezte a copfos szállítótól, hogy: "Még mindig csak lányokkal jársz?")

egy multinál vagyok izé...című verse

pedig egy akkumulátor boltra néz az ablakom, befoghatnám a pofám.
nemtom mit vegyek fel holnap...multiblúzomat szétszaggatta a macska, a magassarkú szétkúrja a lábam.
pólóban és tornacipőben nem termelhetek.

műszagban, művizzel, műemberekkel, műügyekben
járok el.


nincs igazság

beszippant

a multifíling.
Az előbb parancsolgattam is.

death

metált hallgatunk Pátytól a Moszkva térig a cég alsó kasztjával, a kocsi majd felrobban, a hajamat a mellettem ülő szájába fújja a szél, a padlón sörösüvegek halomban...nekem a legviccesebb fiú udvarol, az a fajta, aki locsolóversben beszél...tompán a dekoltázsomba bámul és megkérdezi, hogy dohányzom-e.
Már csak négy nap a rémálom.

(lopott anyagból dolgozik a dobozgyári munkás)

apokalipszis (bloglop)

-a macskát fél hatkor démonok szállják meg
-hétkor már ordít a bolond kisgyerek
-a lúzer már nyolckor hív
-tegnap a biztonsági őr közelről nézte ahogy tampont veszek

faszér nem tudok négy óránál többet aludni...

egyikből a másikba

a legundorítóbb 10


1, csirkenyak szag
2, fehér cipős férfiak
3, takarítás
4, műkörmön kis, csörgős díszek
5, mintás mobilelőlapok
6, pecsétgyűrűs férfiak
7, a művészlélek szó
8, pacal
9, ruhavásárlás
10, aranyláncos férfiak

tudom már mér jó tanítani

Akármilyen brutálgányos órám van is, sosem érzem azt a gusztustalan kiégettséget, amit egy nap iratrendezés után.

pátyi tűz

(bloglopás)
a legcsodásabbat nem mondtam tegnap: a pátyi posta zárva volt, mert meggyulladtak valami vezetékek: az ő bánatuk az én örömöm:semmi postakönyv, semmi lefűzendő papír...ez olyan sorsszerű:tán segítettek az átkaim...egy kibaszott boszorka vagyok...de visszakaptam csőstül:reggel begörcsölt egy ér a lábamon, nem tudtam felkelni...hiába no: az történik velünk, amit másokkal teszünk.

fuckit

Chianti
döglött lélek
hulla test
nem én akartam
vazze

a bélyegragasztás

igazi trip

az előbb a cégvezető

mintha azt mondta volna, hogy megváltoztatták az ondók méretét...well

Improving profitability - Time for action

hát így

és ha majd megszülöm Térti Vevényt,

akkor nem írok többé blogot?
Csak a frusztrált nők gondolkodnak, nem?
A többiek szoptatnak, fejnek, na meg a pelus...ők a normális nők...de így van rendjén...hulljon a férgese, le a társadalmon kívüli pondrókkal...illeszkedni, gyerekek! De van mentségem:már odaát vagyok...

belinkeltelek

te vagy Bloody Mary...tetszős, ezért majdnem szmájli

csitcset

avagy a virtuális izgalmak...és még veszekedni is lehet, anélkül, hogy tétje lenne...vajon létezik virtualisferj.hu? A különböző lehetőségekért - veszekedés, ajtócsapkodás, csók, puszi, szex, brutális balhé - persze más-más díjat számolnak fel, az árlista letölthető ITT.

és ha titokban

lefénymásolnám a seggem és elküldeném a svéd anyacégnek?

fordítanom kell

Hi, thank you.
Best regards,
Gábor

Térti Vevény

lesz a fiam neve

probléma, probléma, húshegynyi probléma

ez VHK, nem-e? Na de...oan uncsi már ez a kajás cég, keressünk másikat, mer itten mindig csak cézár sali van, meg baszom édes süti és különben is köcsög szállító...az előbb titokban a klotyóban ittam a csapról

multiblog

na...innen garázdálkodom, magyarázom a bizonyítványom, pedig igazából a számhordozás zökkenőmentességéről kéne gondoskodnom....ez pedig üzlet, faszom....de buzgónak látszom igazán...szép vagyok és okos meg agilis meg asszertív és kurvára szeretek csapatban dolgozni.Most mi a bajod?
Vagy ha nem megy, hát lemegyek az üzembe kicsit dobozolni...segédmunka!

szétesőben

akkor megint?
és most már mindig ez lesz?
tényleg áthívom a rendőrt...biztos horkol...de úgy meg aludni nem lehet...de ő úgyis a földön alszik

megalázott és megszomorított

indulhat a bőgés....fasznak tanítok éjszaka...nem kéne nagyon sokat inni inkább?
Fenébe mindennel

multicipó - avagy a gasztroperverzió története

(másodblogból lopott elmélkedés)
a cégnél, ahol átmenetileg dolgozom, az egyik legfőbb kérdés a szorgos hangyák táplálása és minden, ami ezzel jár - nem értem ugyan, hogy mi a francér' nem lehet egy nyavalyás ebédlőt kreálni egy procc multiban -: a pofátlan, jajdebunkó ebédboy, a pénzbeszedés, a tikettszámolás, izgulás az aznapi süti miatt, meg aztán nehogy elfelejtsük a megrendelt bucit... a kajákat kódokkal illetik - borsos tokány Q1, rizibizi F3, rántott cukkini P5, akárha az űrben lennénk - és a dolgozók már hétfőn azon izgulhatnak, hogy mit is rendeljenek az aljas tekintetű szállítótól. Külön tortúra természetesen a listák begyűjtése is...a mai napon hirtelen riadalomra lettem figyelmes a konyha körül: az amúgy is meglehetősen frusztrált, kedves, ámde kissé zavart tekintetű sales-es lányka holtsápadtan az elmaradhatatlan cipója miatt szepegett: elfelejtette az a mocsadék ebédszállítógeci.."de majd most jól lecseszem" - mondták többen is és lőn: visszarendelték a büdös disznót a cipókkal, úgy ám!!!!
Holnap a mosogatógép miatt kell ordítva panaszt tenni...biztos az előző életemben kúrtam el valamit, hogy július közepén csak ennyi jut nekem...

duplablog

Most kit csalok kivel?
Szeretem őket, blogok, remények, Lillák...
hogy is volt?
"csak a szerelem óv meg a tébolytól"

hajnaligcsetelős

szemképtelenkinyitós blogbejegyzés....vizsga előtti állapotokat idéz a nemalvás, 3 és fél óra...mikor két nap az élet...megyek, mer' rámcsukják a kocsiajtót

munkamantra

nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
nemakaromhogyfelvegyenek
oááááááááááááááááá

mért sírok

minden állásinterjú után?
kérem a kalapom

bejövő levelek

listája, Kafkára gondolok egyre
a hivatalban
8-től 4-ig
jó lesz ez
addig se lehet
nyüszögni

elmentem, hát persze

és majd az ebédet kell intézni, meg hogy legyen kávé és a kajafutár fiúval anyázni kell és énnekem az én szuper diplomám még csak arra se, hogy kitöröljem vele...persze megmondtam ma mi az a VAT...hohó...holnap pedig állásinterjú...műszaki szakközépiskola...micsoda perspektívák, node kérem....

3 óra alvás után, 100 ezer fokban

mit is tehet...a turista...na
örül neki???

hiperaktív

blogospicsa vagyok...több titkos blogom van, juhéjjjj! Nyavalyoghatok kedvemre rogyásig...exhibicionista kékharisnya, sej.
hovatovább...

lovebox

még mindig nem tudok elképzelni rémisztőbbet...ahogy Pound barátom mondaná:
Ez arcok jelenése a tömegben:
Szirmok egy nedves, fekete ágon

félédes nagyfröccs

meg a titkaim, ahogy kibújnak a zsákból, avagy beszélgetés régi barátainkkal...mindenki a régi énjét látja bennem...ez most jó...vagy netán személyiségem kétségbeejtő éretlenségével szembesít?

ha nem találod

keresd

új alapokra helyeződöm

mától új játékom lesz:a komoly ember szerepét öltöm magamra, igen...elég a kétségbeesésből...jelentkeztem menedzser asszisztensnek is...fuckshit
miután tegnap egész éjjel sírtam ismét...hát így vagyunk...Fanni változatlanul az ágyamba ürít...tán így manifesztálódik minden elfecsérelt energiám...

a bajszos nő

mindenét lelógatja a szekrény tetejéről és vidáman, mosolyogva alszik...milyen csodás az élet!

ki viszi át

Nagy László:
KI VISZI ÁT A SZERELMET

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

100 ezer kiló napsütésben

hogy lehet a szememet jobban kinyitni?

fú, én nem is tudom...

hirtelen vodkasörre vágyom, meg eszméletvesztésre...tán azért mert az én kedves tanítványommal a társadalmi igazságtalanságokról elmélkedtünk hosszasan...asszem indulok a Holdra...nem terem babér...és van a falon pók

kedves fiúk is élnek

még ezen a bolygón, tegnap ezt kellett megállapítanom, nagyon érdekes élmény volt: mintha a kisunokámmal beszélgetnék...én vagyok ilyen kiégett és öreg vagy ő ilyen piciny?

lennék én már végre

nem idealista...vagy bölcsebb...vagy kevésbé együttérző
"Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza."
és így élek én, de nem így mások...ez okozza az áthidalhatatlan fájdalmakat nekem legbelül...ezért kell nekem itten éjszakákat zokogni...csak mert nem sikerül megegyeznem a rajtam kívüli tartományokkal a jelentést illetően.

massive adag

"Any love
Any love that you feel is for real
And each time that you use love
You're gonna lose love"

ufóságom újra meg újra

előtérbe helyeződik: egyszerűen felfoghatatlan számomra az a vehemencia, amivel a nők áruként csomagolják magukat...minél több mellet és feneket látok az utcán, én annál jobban felöltözöm...nem vagyok hajlandó részt venni a szánalmas húsvásárban, ami nemcsak nevetséges, de ízléstelen is:a nők mindenféle randa cuccba préselik magukat és a legtöbb úgy néz ki, mint valami félig leszedett karácsonyfa...sajnálom lányok:nekem szakadtan is van az összes ujjamra pasi...AZÉRT SEM LESZEK SOHA DÍSZPICSA.

és ha kirabolnám

az Autófényezési Segédanyagok Szaküzletét?

skipit

ha nincs jobb
vagy csak ez van
száradok törődöm
ficánk

PÉNZ!

Kerestem egy kevéskét, micsoda boldogság! Szánalmas, tudom...most sakkozok kicsit a számlákkal...mért nem vagyok én mondjuk az angol királynő? Vagy az egyik szolgája legalább...

kimerülten

vagyok itten..valahogy kevés spektrumot ölelek ma...a semmi a legtöbb és a legalja is.

fú, megint

ez a gusztustalan hőség, okádnom kell tőle...ADJON VALAKI PÉNZT!
Moszkvába megyek és dolgozni fogok...ugyeugye

aszonta nekem

úttörőtáboros, kislányos szagom van...most vihogok hangosan...

insomnia

megint...végtelen szorongásom miatt iszonyú szívdobogásra ébredtem...aszittem a szorongásomnak véget vet a diplomázás, de úgy tűnik, ez a sorsom...

nos hát

alig is csukódott le a szemem egyszer-kétszer:) - well...Gothár egykori üdvöskéjével randizni nem is annyira érdektelen??? Hát azér...kedves fiú, csak izé...nem a kedvesek jönnek be ugyebár...holnap kelés hajnalban, munka, sok, jajj

a helyzet az,

hogy ez a vonzó az egyéjszakás vackokban:hogy nem kell semmit elmagyarázni...egyszerűen kiráz a hideg az ismerkedős beszélgetésektől...hogy a szavakat egymáshoz igazítjuk, mert persze semmit nem értünk a másikból...és igen, ott van a szikra lehetősége: de ha van szikra, hát akkor nem kellenek a szavak...vagy ha vannak is, nem suták...ez vajon hányszor fordulhat elő egy ember élete során? Tán egyszer se...én már ellőttem a lehetőségeimet...úgyhogy mennyek csak randizni, mi?

béna állat vagyok

nem sikerült a linkizé, de most nem próbálkozom tovább, megyek randizni, fujjj...nemtom minek, semmi értelme...sok hülyeségről kell majd beszélgetnem...valakivel, akitől egyáltalán nem akarok semmit, sőt...áááááoáááá...
de aszonták nekem ma, hogy szép vagyok, na tessék...legalább ennyi legyek, ha már pénzem nincs...

július 1-én volt

2 éve, hogy Fülöpkém meghalt és nem gondoltam akkor erre...persze nyilván nincs túlzott jelentősége...hogy szerettem a kis genyót...még mindig hiányzik

még mielőtt beledöglenék

azér elmondanám, hogy
rettentően élvezem minden percét
a legnagyobb mozi ez itt nekem

ezér aztán tök mindegy, hogy naponta
hányszor halok bele

hívhatjátok szentimentális hisztinek
de én akkor is
"beleborzongok látván..."

megfejtettem tegnap este

magam...hát hiszen kell nekem az egész spektrum...a NAGYON-érzés...mindenből sok...a jóból, a rosszból...és majd akkor bátran halok meg
ha bátran éreztem
nagyon
csak ez
ezt persze tudtátok már
kedves tévénéző gyerekek

nem kéne nekem

mégis sürgősen beledögleni?

sírba visz

az idealizmusom, tudom én...mér nem érzi más is ugyanígy...mer akkor lenne a világbéke, te buta nőszemély...és különben meg kell a bántás, hogy érezzük, hogy élünk...a sok emergency-lénynek az egyetlen érzete a mások fölé kerekedés...szegény ember, saját magát húzza karóba
még mindig nincs igazság

hümm

Sziámi : Húszév nyúvév

Elfáradsz mire felizgatod magad
Ez az öregség, ez az öröklét
Elszunnyadsz mire felébred az agyad
Húsz év nyúvév, az húsz év
Lövöldözés, csak vaktölténnyel
Üvöltözés bele a semmibe
Arccal a falnak, szembe a ténnyel
Hogy halott vagy, nade hogy ennyire?

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

Mindenkit ismersz, téged is mindenki ismer
Ez az öröklét, ez az öregség
Húsz évig tart akkor is, mert
Húsz év nyúvév, az húsz év nyúvév

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

Mikor és hol? Ma már az a korhatár
Csak úgy mutatkozik néha meg
Ha az igazi apád a pót-pótanyádhoz
Túl fiatal, te meg túl öreg
Túl öreg vagy, hogy elcsodálkozz
Hogy megint egy bombázó állt a házhoz
És vigaszt magának nálad keres
Mert te már eleget éltél, hogy méltó lehess rá

Neked meg azt üzente a Walt Disney
Hogy neked már szabad randizni velem
És hogy teljesen tiszta, mert majd a Buena Vista
Rajzoltatja vissza, ha elvesztem a fejem
Ha az özönvíz előtti kölnivíz
Amivel csábítgatsz, mielőtt ölni hívsz
Túlságosan is hatna majd rám
És az óvatosságomat abbahagynám

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem

Na most, ha muszáj, te is vagy annyira laza
Mint ez a kis nő, aki most nem megy haza
Miattad, hanem marad még
Húsz év nyúvév, húsz év:

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

egyre jobban vagyok

tegnap éjjel hosszú ideje először nem sírtam
de az is lehet, hogy ez az aggasztó...
ezen még gondolkozom

de addig is

tovább zilálom a szálakat

és most pedig

Sinead...bár rosszul vagyok az egyedül vinnyogó nőktől, de azér ő valahogy overpowering...hiszti hiszti hátán...hisztifaszom...ne beszélj csúnyán mer nyakon váglak...NEM VAGYOK CINIKUS!
Derűs, tiszta...letisztult
nem bölcs
együttérző
na

egy tiszta nő

nade például pálinkát biztosan nem iszom majd soha...sőt, a cigifüsttől is komoly okádhatnékom van...marad nekem a vörös pezsgő...well

MUNKÁT, KENYERET!

valaki mondja meg

hogyan kell linkeket rakosgatni ide, mer én olyan de olyan rettentő ügyetlen vagyok...merhogy az én kedves blogoló barátaim ugye...

köszönöm

tegnap aszonta nekem az én kedves barátom, hogy derűs, tiszta lény vagyok, yessss - végre valaki felismer...mondtam én, hogy nézni kell, hogy lássunk.

nem,nem, soha!

nem szabad lebuktatni félrelépegető undorító férfiismerőseinket...pusztuljanak csak bele egyedül az ocsmányságukba...

ó bazmeg

egy kötelet adjatok
megnéztem az istenverte kibaszott villanyszámlát...25 ezer forint...a Parlament előtt felgyújtom magam holnap...mér mindig nyáron hajtanak be valami szennyes hátralékot az átalány miatt?
Ó, engedj Uram elpusztulni...

semmilyen szart nem

kavarok...a sajátomat tán, de azt is csak halkan...
többet sosem beszélek egyszerre két emberrel
ugyanarról a valóság(?)darabkáról
JÓ?

szeretek beszélgetni ha

valaki érti amit mondok...West-Balkán, sok bor, értő beszéd...jó lesz ez...
vagy ahogy Müller apánk mondaná:

"Kimondhatatlan hideg
Kimondhatatlan meleg
Kimondhatatlan szakadék
Kimondhatatlan hegyek
Kimondhatatlan érzés
Kimondhatatlan szó
Kimondhatatlan űr
Kimondhatatlan jó"

holnaptól

más szavakat mondok az eddigiek helyett...a 'hogy vagy?' lehetne például 'karcsú-e a pók?'...igen, asszem a mondat eredeti alakja megtartható...tehát kérdő mondatot nem feltétlen szükséges kijelentővé alakítani,ez nem változtat az újonnan keletkező mondat tökéletes értelmetlenségén...

Ági drágám

láss ki a nagy halom szennyes alól...az én halmom nagyobb, kezdhetnéd velem a terápiát...nem azér, hogy nekem jobb legyen, hanem hogy ne fulladj már bele a sok szaros gatyába

milyen abszurd,

hogy Pátyon egy kiugrott magyartanár egyengeti a dobozok sorsát...a legfőbb, hogy az ebédrendeléssel minden simán menjen...oh shit...bölcs-ész...nem fogok elkurvulni, nem leszek titkárnőrecepciósasszisztenshrlófaszkollégákkalviccelődőpicsa...

az egyik legviccesebb

főiskolai epizód az volt, amikor a 'Sports' - vagy vmi hasonlóan bénító ökörség - című esszémet, egy vizsga keretében, részegen írtam, vadul buzdítva a többieket, hogy menjünk már haza a francba, mégiscsak nevetséges...nesze neked józanság:külön dícséretben részesítették az irományt...

mikor legelőször

voltam a Fekete Lyukban, a barátnőm elmesélte, hogy a papáját lecsukták és Éva vermutot ittunk aztán meg rámesett egy nagyon koszos punk...

dalocska

Kontroll Csoport : Nem én vagyok

Nem én vagyok, aki valamit akar
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamire vár
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamitôl fél
az te vagy és nem én
Te vagy, aki csinálhat valamit és nem én


hidd el, nekem akkor kellesz
ha már senkinek sem kellesz
hidd el, nekem akkor vagy jó
ha már senkinek sem vagy jó
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy

Európa Kiadó - mai adag

"Miért rossz, amikor elhagy
És miért jó, ha átölel
Miért örökre elérhetetlen
Amikor itt van egész közel
Vonzereje biztos tudatában
Szelíd, derűs és gyengéd
Azt mondja, szeret,
De tudod, hogy gyűlöl
Ahogy az erôs gyűlöli a gyengét"

szűkölő bölcs-ész

mily csodás, hogy a zegyetem értesít a tényről, mely szerint bölcs vagyok...bárcsak egy kibaszott pénzes utalványt is mellékelnének - "és vegyél lányom valami szépet magadnak" - vagy egy értesítőt, hogy portásnak tán mosmár alkalmaznak a K épület szentélyében...vagy menjek, legyek én adminisztrációs személyzet éhbérért, adjam el a lelkem, hát persze...eladom és postakönyvet írok és nem magyarázom, hogy mi az a do...tegnap éjjel próbáltam megszámolni a könnyeket de feladtam...a nevetés meg úgyis felbecsülhetetlen.

inner poise

nem olyan egyszerű azér ebbe beledögleni

mozi

"Életem, életem, dobd ki a régi életed!"

lepedőt szaggatni

minek megint?
tökegyedül
aludni
felkelni
lefeküdni
veszek holnap
egy felfújható pasit
az legalább nem baszogat
és nem kajál az ágyban

holnap megyek

bohóckodni, eladom a lelkem...pénzér, naná...vajon ki a fasznak kell ez a zűrös darab...nade meglátjuk, muszáj kicsikarnom valami többet itten, mer lassan apokalipszis itt és most...

magadat csonkító

fáradt vagyok
már széttéptem magam

holnaptól
összerakom

csak egy éjszakán át
sírok

magamért

az önsajnálat nyálkas burkából
kilátok

rálátok

a kibaszott pontra

ohfuckme

shanthishanthishanthi

vagy akár

Miért kéne mindent komolyan venni?
Miért kéne mindennek igaznak lenni?

Szép vagy és az élet könnyû veled,
De ha mesélnék magamról, az fájna neked.
Nem tudom, honnan, és nem tudom, hova,
Olyan jövôbôl jöttem, ami nem jön el soha.
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.

Láttam égni a szemeidet,
Amikor megkivántad a bûneimet,
Menekülsz és üldözöd,
Ugy imádod, úgy gyûlölöd.
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.

Tudom, mirôl beszélsz, ha hallgatsz,
Miattad is szégyenkeznek valahol,
Lopott virágok a kezedben,
Szélhámos vagyok és kalandor.

Egy bûnös tôr mindenki szívében
Ma szeretlek, de nem tudom, meddig
Eltalálnak minket a dolgok,
Mi arra születtünk, hogy ne legyünk senkik
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.

na tessék

Én annyi mindent mondok
És annyi mindent gondolok
Minden pillanatban
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...

Nem tudom, hogy miért vernek
És azt se, hogy miért szeretnek
Nem tudom, hogy miért vernek
Nem tudom, hogy miért szeretnek...

így megy ez

leleplezhető
romantikus
cinizmus

"and you give yourself away"

wellwellwell
köpni kell

és már megint

kikkel zabáltatom
a szívverésemet...

passion rock

U2-t hallgatok, hát ettől is hányni kell

megint úgy érzem magam

mint akit módszeres alapossággal gyomorszájon rúgtak párszor...de hogy a francba nem tudom megszokni ezt az élményt? Élni kell bazmeg, ez tán egy érv mellette.

persze nincs

baj...vagy ha nem hát...a posvánnyal ölelkezem

mért is ne

nézhetném áhitattal a margitszigeti teknősöket?
mekkora szerencse kéne ahhoz, hogy arrogáns faszfejek ne velem akarjanak illegálisan működni?

blogot írok

bénán cincogok
és reménykedem
hogy halljátok

voltunk koncertni

de nem bírtam Palotait kivárni, úgyhogy csak a Sziámi szemfényvesztésre futotta, meg Kiss Erzsi kalevalaszerű dalaira...mindenféle fröccsöket ittam és mindenféle lényekkel összeakadtam és még az Oktogonon üvöltözésre is volt erőm...hajnalban pedig Fannikával csókolóztam...ő a legstabilabb pont az életemben.

gőzünk sincs,

hogy mihez kezdjünk...
mindenki elmebeteg vagy csak én találkozom az összes ilyen vadbarommal?

"se múltam

se jövőm, se pénzem
de nem vesztem el soha a fejem
bűn és szégyen kéz a kézben
keresem az emberem"

a kurva életbe

egy igazi hős!

most ide inkább

nem írok semmit...de utálom én a saját életemet...kérem valaki másét!

izgalmas találkozás

nem tudok én már normálisan csinálni na...ajjaj

akkor most elkezdek

sírva hányni...

na azér

átmeneti mellpótléknál tán többet érek...de utálom én a férfiakat...

esetleg

sírva hányjak

aha

"You are one of God's mistakes
You crying tragic waste of skin
I'm well aware of how it aches..."

már megint

ez a kávé....és még drága Fanni is az ágyamba ürít...nincs igazság

illegális meghívás

reggel 8-kor, egy kávéra, hiperromantikus - esetleg fájdalmasan közönséges? - randevú ürügyén...de jó lenne

szentimentális vagyok

az időtől...
még nem döntöttem el, hogy sírjak vagy hányjak...

bazmeg

"A Nyilas jegyében születtem. Az őrület, az újdonság szüksége hajt, és ez nálam életösztön..."

lámpagyilkos pezsgő

zseniális...a pezsgős dugó szépen meggyilkolta a konyhában a lámpabúrát...úgy hagytam, ripityára törve fityeg...alkoholizmusom szép mementója...

nosztalgia London

isteni underground oldalt találtam; megint rám jött a Londonvágy, pedig aki kint van nyavalyog, hogy de szar...kétségtelen, hogy nem árt, ha milliókkal megy ki az ember...én olyan csóró voltam, hogy főleg az esőben sétálásra futotta...

http://www.londonlostandfound.com/

nem tudom és nem akarom

megmagyarázni magam senkinek.
Semmiféle személyiségemet boncolgató kérdésre nem adok választ soha többé...nézz...attól látsz

sikerült találnom

Palotait a neten - nemtom eddig ez mért nem jutott eszembe... -, úgyhogy most élvezkedem az esti műszakig...mekkora jó zene ez!!!Ezek a basszusok...megvadulok tőlük teljesen...megfejthetetlen a zene...nem is fejtegetem

j.-nek

én köménymag akarok lenni a következő életemben...a köménymagot sokan utálják, de sok mindenre használják is, így könnyen belátható, hogy nagy egyéniségről van szó,olyanról, aki fontos ugyan, de nem sok vizet zavar...ráadásul megvan az az előnye, hogy nem kell emberi kapcsolatokkal bajlódnia...szerintem tökéletes választás...

nagyon szeretem a

tanítványaimat...egyszerűen jó velük...

Palotai szexbassz 2.

szombaton, mily csodás...de asszem én egyedül szeretnék odamenni, csak eztet nem tudom majd megoldani...bezzeg mikor találkozhatnékom van, akkor látni sem akarnak az én drága barátaim...de az a helyzet, hogy egy Palotai-parti nekem magányos önkielégítés...nem szeretek ilyenkor másokkal foglalkozni, ha én táncolok, akkor azt én kérem szépen komolyan veszem!!!

katlan

a lakás...kezdek hallucinálni a hőségtől...MOST már lassan tényleg spontán égek...és niiiiiiiiiiiiiiiiincs kedveeeeeeeeeeeeeeeeem dolgozniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii...

persze ha

férfi lennék, mindez nemhogy elfogadható lenne, hanem egyenesen vicces...egy nőtől azonban...bizony ....lennék én szűzies...ez az én társadalmi kötelességem...

cynically promiscuous

lerázni bizonyos egyedeket:-) - csak pár epizódot kell az életemből előadni és homlokegyenest menekülnek...jesszus...és ha mást is tudnának?...sírni nem kell, ne féljetek...na de milyen könnyű

bárcsak én ő lennék

"Akik Joyce főművét - mindenképpen legismertebb művét - olvassák, sőt végig is olvassák, általában háromféleképpen vélekednek. A legkisebb csoport fejezetről fejezetre nagyobb elragadtatással csodálja a művet és szerzőjét. A nagyobb csoport bosszankodik és a vastag könyvet előbb-utóbb mérgesen abbahagyja. A harmadik - talán nem is kisebb - csoport a híres vagy hírhedt vagy érthetetlenül felkapott írót elmebetegnek tartja. És mind a három vélekedés indokolható. Mert igaz az is, hogy Joyce-szal valami új kezdődik az egész világirodalomban, és hogy még azokra az írókra is hatott, akik nem is olvasták műveit, vagy ha belekezdtek az Ulissesbe, néhány oldal után abbahagyták. De az is igaz, hogy a hagyományos olvasmányokhoz - a mesétől a naturalizmusig - hozzászokott olvasók nem is hajlandók olvasni Joyce-ot. Viszont akár lelkesítő, akár bosszantó, akár nevetséges, olyan fontos jelensége századunk világirodalmának, hogy semmiképpen se hagyható ki az írásművészek arcképcsarnokából."

de mi a fasz

bajod van?

wasted

már egy üveg pezsgő
ki tudja
mi jöhet
MÉG

persze

így egyedül meg lassan
alkoholista leszek
isten tudja
NEM MEGY EZ

és ezért nem kell

nekem semmilyen istenverte pasi.
Ne engem csaljanak már meg.
Csaljanak velem...
cinikus oldal a hótiszta helyett

ó, micsoda beteg könyveket

sikerült kölcsönöznöm...nyammnyamm...Hubert Selby, Bret Easton Ellis meg Irvine Welsh...nyammnyamm..., már csak McEwan hiányzik...50 fokban a perverz eszelős állatokkal töltöm a délutánjaimat, yesssss.

ősFeró megint

Bikini : Maradj már

Szeretlek, szeretlek
Rettentően szeretlek
Szeretlek, szeretlek
Egyre jobban szeretlek

Szeretlek, szeretlek
Őrülten szeretlek
Szeretlek, szeretlek
Rettentően szeretlek

Úgy érzem, egyre jobban szeretlek
Lehet, hogy megkérem a kezed
Úgy érzem, egyre jobban szeretlek
Ígérem megkérem a kezed

Mit gondolsz majd akkor rólam
Nem vagyok én olyan lány
Minden fiú azt akarja
És aztán odébb áll

Maradj már
Úgy érzem, rettentően szeretlek
Na ne nyúlkálj
Lehet, hogy megkérem a kezed
Hagyjál már
Úgy érzem, egyre jobban szeretlek
Az nem lehet
Ha akarod, feleségül veszlek jajjajjaj...

Maradj már
Úgy érzem, rettentően szeretlek
Na ne nyúlkálj
Lehet, hogy megkérem a kezed
Hagyjál már
Úgy érzem, egyre jobban szeretlek
Az nem lehet
Lehet, hogy feleségül veszlek jajjajjaj...
á... á... á... áá... áá.. aaa... aaa... aaa... aaaaa... aggyegycigit

és most pedig

elhitetem a világgal hogy okos vagyok...a társadalom hasznos tagja...a tudás kizárólagos birtokosa...de kurva jó nekem...szinte fel se tűnik, ahogy telik az idő.

god

I'm so lonely

hangposta üzenet éjszaka

"Hívj vissza, ha van kedved" - hát egy nagy lófaszt, drágám...

gugli

megin elsőként kidob, mikor beírom, hogy némaüzem...hehehe

kéne valaki

az ágyamba.Vagy a földre...esetleg a küszöbre.
Kicsit szuszogjon, krákogjon,hajnalban lökjön le az ágyról, reggel szóljon hozzám, este meg...este...
Nemtom még mi a tervem az illetővel...

ma azért még egyszer rájöttem,

hogy tőlem nem félnek, engem gyűlölnek a férfiak.

"olykor, mint a csókban, már nem tudtam testem határait"

csók nélkül élni lehet, de minek?
nem tudok elképzelni fantasztikusabb tudatmódosítót a csóknál...legszívesebben egyfolytában csókolóznék...

döbbenetem legfőbb tárgya

változatlanul a lovebox nevű, elmeroggyantaknak, lelki törpéknek és magányos, kétségbeesett nyomorultaknak fenntartott társkereső...az előbb azt olvastam egy gusztustalan, pszichopata vadparaszt "naplójában", hogy amire legfőképpen vágyik az a dugás és az orgazmus és amire legkevésbé, az a csókolózás....isteni szerencse, hogy az emberek nagy többsége LELKIEKBEN GAZDAG...ahogy azt a Nők Lapja mondaná...ja és mintha azt is kifejtette volna kis bemutatkozó szösszenetében, hogy a nőknek tolerálniuk kell a fingást mint olyat...

hogyan vezethet

rádióműsort a világ egyik legunalmasabb embere, Molnár Anikó??????? Mivel elkötelezett Velvet-rajongó vagyok, hát dögunalomAnikó blogját is olvasgatom és uramisten...ezek a száraz, tök üres közhelyek nulla humorral...szerintem szex közben elalszanak rajta a férfiak...

vajon még mire

kérhettem volna meg az új tanítványomat?
Hehe...imádom a férfiakat.

hogy a büdös francba

lehetne a 2000 fokos katlan lakásomban okosan elmagyarázni, hogy mi az a do????

...vagyok

székre
állok
és kurva nagyokat kiáltok


de ti egyáltalán

nem halljátok

"Csakhogy nekem is kell ám valami az életben"

vagy ezt talán nem értitek, ti többiek???????????

ne legyek fekete özvegy?

hát hiszen csak jók valamire ezek a régi szerelmek...ha igaz, lesz Gábor általi munkám...és jó volt találkozni, igazán...egy szavam sem lehet...nem, hiába minden, akit egyszer szerettünk, az kimoshatatlan folt...akárki akárhogy is csinálja...

elaludtam

úgyhogy nem jött össze az újratalálkozás, de majd most...piromán pasi akart felgyújtani álmomban,úgyhogy mit nekem exek...este néztem Dér Andrást, nem hittem neki most sem

MUNKÁT, KENYERET!!!!!!!!!!!

kideríteni még ma

- mért mondják, hogy na pussz
- Fanni mért karmolt véresre
- önző vagyok-e tényleg

hogyan simogassam

a lelkét ha nem akarja és nem szól, hogy baj van???????? Persze értem én, hogy hogyan szólanék, tudom én, hogy mindig az a baj...az input...a stimulus...
Milyen szívesen élnék néha mások helyett...tán nekem is jobban menne úgy...úgy képzelem ezt, ahogy negyedikben volt a párizsis kenyérrel: sokkal finomabb volt a barátnőimnél mint otthon.

fuck it

mosogatni kell
uuuuuuuuuuuuuutálom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

nem értem én

ezt a rögeszmés szerelmet...műnőt szeretni m(b)űn...kérdés persze, hogy én, mint ufó, megítélhetem-e a műséget...nyilván ami nekem mű és taszító, az számukra magától értetődően szép...tán egy ilyen klóncsaj közelében is lehetne mélyeket lélegezni, ha el akarnánk patkolni...igazából azt nem szoktam érteni, hogy mért pont az egyik műszemöldökű, műszájú okkersárga festett szőkét akarja valaki és mért nem a másikat...beszélni nyilván ugyanúgy nem lehet velük, a külsejük egyforma...akkor miről beszélünk??? Lehet, hogy ezért volt nekem mindig egy rakat pasim: mert talán a férfiak is unják az egyencsajokat...

ki kell derítenem, hogy

mért búcsúznak az idegenek úgy,hogy 'na pussz'...
a másik fontos kiderítendő...mért becézgetik magukat egyesek???????

és szinte ijesztő

hogy akkor mennyire nem féltem semmitől

tegnap felidéztem

a régi Tilos partikat, ahol vodkát öntöttem a sörömbe
és harmadéves voltam és annyira egyszerűnek tűnt
bepasizni, berúgni, felkelni, kijózanodni, vizsgázni...
és bámultam, ahogy az Esso tigris feltűnt a félhomályból mikor a busz hajnalban elérte a benzinkutat és azt hittem akkor, ez már a delirium, pedig dehogy...

tíz év kellett hozzá.

Molly analízis magyarul

"minden biztos pont könnyen szertefoszolhat, kivéve egyetlen mozdíthatatlan varázsos erõt, ami nem más, mint Molly Bloom, az élet bölcsõje és koronája, a teljes mitikus ciklus paradigmatikus alakja. Csakis Molly ágyában lelhet az állandóan bolygó, modern ember nyugalomra : s ez a mozdulatlan megnyugvás a regény voltaképpeni témája."

mihez képest

vagyok bajban?

prolimód

a Ballagi Mór utcában
a félhomályban sertepertéltünk és
éjszaka ettük a krumplifőzeléket
és hajnalban keltem a pszichológia szigorlat előtt
és három pasim volt egyszerre, de csak egy tudott a többiről
és akkor már megkaptam az összes meghatározó pofonokat
úgyhogy nem volt mitől félnem

védett volt a lelkem

a legjobb az volt

az álomvizsga-könyvtárazásban, hogy végiggondoltam mind az összes pasiügyemet ugye...a writing meg a listening között összegeztem mit hogyan és melyiket nem kellett volna...siralmas kis lista kerekedett...de persze ezek az én műhelytitkaim.

nadenade

nincs romantikázás
csak a puszta tények vannak
nem belekeveredni semmibe
szabadon
ficánkolni
szabadon repülni

és akkor a szex

mindenkiért
mindenki
a szexért

utánérzés
de hogyha
nincs jobb

mosmár

le kéne csukatni a szomszédokat...ÉN NEM AKAROK ZÁMBÓ IZÉT HALLGATNI!!!!!!!!!!!!!

és azt mások is tudják,

hogy az összes pofon a legnagyobb????????!!!!!!!!

vagyis nem

ADJANAK


PÉNZT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

próbatanítani

voltam a múlt héten és persze kritizáltak rendesen - milyen rossz taktika egy vezetőtanártól ha semmit nem dicsér, csak fikáz -; egyébként nagyon helyes nőci volt a főnéni dehát amilyen kibaszott hiú vagyok nehezen viselem a kritikát, úgyhogy kardoskodtam az elveim mellett...istenem, biztos megrémültek szegények...de mosmár adjanak munkát


MUNKÁT, KENYERET!!!!!!!!!!!!!!!

áthidalhatatlan probléma

Amint érdekelni kezdek egy pasit, rögtön menekülőre fogom...nincs taszítóbb a viszonzott vonzalomnál...a szex is akkor a legérdekesebb mikor nincs...de nehéz ez...az én krédóm a szerelemről meg biztosan ez...nem voltam én mindig ilyen...
köpni kell

most megijedtem

hirtelen elfelejtettem, hogy milyen is, ha az ember szerelmes...ennyire cinikus lennék? Lehet, hogy naponta fel kéne pofoznom magam...minden reggel balról egyet, jobbról egyet...

találkozó ex-Gáborral

holnap, nemtom minek, de igen...isten, haza, anyád...

kikötni valahol, valakinél

a legrémisztőbb ötlet...kikötni valahol majd tovább ficánkolni, talán...nemkikötni, csak szemlélődni, mégiscsak az az igazi...persze a nagy ellentmondás itt feszül, mer ugye ficánkolni is izgalmasabb, ha van kit megcsalni...milyen ijesztő szembesülni ezzel a csúf igazsággal.
Csak annyira de annyira fáradt vagyok már a sok ficánkolástól...

na de mi az a ficánkolás???

"Nincs a teremtésben vesztes csak én!"

mert "Rettenetes ennyi vággyal szegénynek lenni s fiatalnak."

beszarás

"Olyan belevaló, tökös csajszi, nagy szájjal, nagy szívvel, olyan akire "épiteni" lehet...!
/Jó lenne kikötni valahol, valakinél..:)/
Lehet vele bulizni menni, lehet vele otthon dögleni vagy éjjel ha nem tudok aludni kocsiba pattani s elmenni vhova pl éjszakai fürcsizni...
Van ilyen csaj????"

Hiperaktív szexuális életet élő ultramodern fiúcska, aki aszongya magáról, hogy keresztény...meg fürcsizni szeret...


MI TÖRTÉNT AZ EMBEREKKEL????????????????????????????????????????

ajjaj

lovebox-gyöngyszem, egy pasi...:

"Mintha perzselne a hold hideg fénye, de nem a bőröm, hanem a lelkem...
Szürke árnyak vibrálnak a fekete tájon, síri csend neszez minden bokorban, a fák koronáján... A föld tompa zaja hasít bele a fekete levegőbe, ahogy puha talpam kalapácsként csapódik neki... A hírtelenség mozdulatlanul suhan el a szemem előtt ahogy elfordítom ijedt arcomat a megnyugvás irányába...
Aztán meglátom a másik holdat, ahogy remegve próbál fennmaradni... Tükörként lebeg a fekete vizen, mely kézként tartja felszínén őt...
És nézvén ezt a hullámzó párost, megjelenik mégvalami előttem. Egy élet, egy jövő, melynek arca is van, és mely arc most már ismerős lett, ahogy a hold táncoló sugarai kedvesen megmutatták nekem!
:)"

Vajon mér van ott az a szmájli a végibe? Ő is érzi, hogy ez már mégiscsak törvénytelen?!
Fú, bazmeg! De lehet, hogy a hold kedvesen táncoló sugarai miatt mosolyog ez a szegény kisgyermek...
én mosmár a holdra költözöm...ahol kedvesen táncolnak a sugarak

kánikulában

nincs világfájdalom.
Túlélni kell.


MUNKÁT,KENYERET!!!!

Jánosom

Kiért, miért

világok, közöljétek!

Az eltaposott fűben olvasok

és rongycsomók közt keresgélek.

Világok, csupa félelem

És csupa alázat vagyok.

már megint

belekeveredtem valamibe...csak legyen erőm kimászni belőle...lenne erőm nem belemászni...van erőm...másom sincs


MUNKÁT, KENYERET!!!!!!!!!!!

és ha elvennék tőlem

az Internet?
Mert nem fizetem a számlát?


MUNKÁT, KENYERET!!!

Bandival szólva

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

valahogy ma ő

"Tűz van!
Ég a malom!
Ne bántsatok, én nem akarom,
Jaj, tán csak bennem ég az a malom?
Ne bántsatok, én nem akarom,
Csak néha hittem úgy, álmaimban.
Azért ordítok, hátha elhiszik,
Hogy tűz van, tűz van."

Dózsa György úti

lerohadt falon hatalmas, fekete betűs kétségbeesett graffiti:"Hiányzol Bea!"

meg kell tudnom mér ott jutott eszébe!!!

Ki-be ugrál...

Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne bántsatok.
Erős karokkal fogjatok le szépen;

ha majd egész valómmal kancsitok -
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmiből vissza ne rántsatok.

Gondoljátok meg: Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amig elkészül ez a költemény...
Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
Ne higyjetek értetlen bűneimnek,

míg föl nem ment az odvas televény.