szerda, szeptember 23, 2009

a blogírás mint olyan

Ma egész nap írni akartam és most, ahogy leültem, hogy na akkor há és, hirtelen annyira elképesztően abszurdnak éreztem a blogírást mint olyat, hogy gyorsan el kell mondanom mennyire elképesztően abszurdnak tartom a blogírást. Mint olyat.

5 megjegyzés:

  1. Ki fogod nőni a blogírást, I'm tellin' ya...

    Csak akkor hogyan fogok veled kommunikálni? ...

    (Nem tudom milyen az ijedt smiley, a három pont helyére képzelj el egy olyat.)

    VálaszTörlés
  2. szerintem a blogírás nem feltétlen vall gyermeteg lélekre, de ne aggódj, feltett szándékom nem abbahagyni; szóval itt leszek, ha beszélgetni akarsz;)... de ettől még időnként abszurdnak érzem; és ez az érzés sokszor rám jön egy csomó más tevékenységgel kapcsolatban is.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem a blogírás nagy lélekre vall, és semmiképpen sem gyermetegre, inkább arra céloztam, hogy lehet, hogy idővel egyre abszurdabbnak találod, mint kommunikációs eszközt, és "kinövöd". Dehát ha kommunikációra használjuk a blogodat, mintha csetelnénk, akkor nem abszurd persze... :-)

    VálaszTörlés
  4. Engem a blogírásoddal kapcsolatban inkább az foglalkoztatott néha korábban, hogy nem zavar-e téged az, hogy én mint ismerősöd kvázi "belenézek a lelkedbe" az olvasás során, aztán kommentálok. Nem érezted soha-e azt, hogy én, hmmm. az intimszférádat (?) sértem (?).

    VálaszTörlés
  5. de, néha zavar, bár ez az én felelősségem: csak olyan dolgokat kell leírni, amik miatt nem pironkodik az ember, amiket simán elmesélne szemtől-szembe is, persze erről sem könnyű dönteni, mert az ember a neten akaratlanul is őszintébbé válik.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.