szerda, szeptember 30, 2009

A hosszútávfutó magányossága

Elég volt, nem bírom, vége. Nem. De. Nem. De. Na, csak pár perc még, azt fél lábon is. Nem. De. Gyerünk lusta geci, futunk. Futunk fiam, futunk bazmeg. Nem, abbahagyom, megállok, soha többet, kuss. Na, ugye milyen jó, tök jó, megy ez, a hátad tartsd egyenesebben, úgy kapsz levegőt, a lábad bírja, a tüdőd bírja, akkor mi a fasz bajod van? Az agyam nem bírja, az agyam. Unom, unatkozom, elég volt, nincs tovább, öt perc, egy perc, nem mindegy? Minden csak attól valamilyen ahogy gondolsz rá. Minden attól jó, hogy jónak hiszed. Minden attól rossz, hogy rossznak hiszed. Futni jó. Futni szar. Nem. De. Na még egy kicsit, a mama meg a papa, meg a kinek is a kedvéért? Futni jó. Futni szar. Futok. Fu-tok. F_u_t_o_k. Futsz. Futnak. Futunk. Az agyam. Nem bírja. Vége, elég. nem. de. nem. de. nem. elég. nem elég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.