Ma: Azt a bort akarod kinyitni?
Mo: Ja, ja, persze, az egy tök fasza bor.
Ma: De nem valami születésnapon kéne meginni?
Mo: Jajmár, ma debütáltam förtelmes olasztudásommal, muszáj ünnepelnünk.
Egy állásinterjú magyarul is irdatlan gyötrelem, undorító, fájdalmas kín, hát még millió sebből vérző olasztudásommal, de én, feleim, végigcsináltam, igen: túlléptem önmagamon (és szánalmas fos olasztudásomon) és odamentem, dadogtam, gagyogtam, befejezetlen mondatokba gabalyodtam és bár tény, hogy fogam kerítésén minduntalan kiszökkenni kívántak olyan kifejezések mint I mean meg See?, én hősiesen visszagyömöszöltem őket és helyette jámbor (és reményeim szerint okosan gondterhelt) pofával olyanokat mondtam, hogy ho capito, meg spero che sia un posto.
Nem, nincs konklúzió. Ja, de van: sose bízzatok olyan emberben, aki szerint minden jó ami olasz. Nincsen neki esze ugyanis.
:-))))
VálaszTörlésNekem a férjem olasz :-)))
Meg itt élek és alkotok :-)
Nézd meg légyszi az oldalunkat, ha ráérsz! Itt ingyen és gyorsan készíthetsz fotómontázsokat, képeslapot, címlapot és egyéb vicces és érdekes cuccokat.
Magyarul is megvan (most fordítottuk) és publikálhatod is a képeidet az oldalon vagy a sajátodon is, blogban is. Ha tetszik, írj róla egy pár sort a blogodban, hálásak lennénk nagyon :-)))
http:// www.writeonit.org/hu/
Szép napot,
Anna