Tegnap a boltban találkoztam újdonsült szomszédainkkal, akik ugye Marci barátai és - engem legalábbis - egy világ, úgy 12 év, no meg óriási kulturális szakadék választ el tőlük.
Szegények udvarias kínban érdeklődtek a gyerekekről (majdnem mondtam nekik, hogy nem kell úgy tenni, mintha érdekelné őket, hogy mi van velük), majd szintén udvariasan (mert nyilvánvalóan nem tudnak mit kezdeni velem), meghívtak, hogy nézzem velük este a Batmant.
Kedvesen kimentettem magam, mondván, hogy este már hulla fáradt vagyok (ami igaz is, de ettől még akár nézhetnék filmet), merhát azt mégse mondhattam, hogy én akkor néznék Batmant, ha pisztollyal kényszerítenének...mikor Marcival megismerkedtünk, akkor elmentem vele megnézni a mittomén melyik Batmant, azt, amelyikben Heath Ledger szerepel és ettől állítólag fantasztikus, nos, én végigröhögtem annyira bugyuta volt, csakúgy, mint például a Mátrix.
Bárki nyugodtan lesznobozhat, de én nem sznob vagyok, egyszerűen csak abszolút nem érdekelnek ezek a bárgyúságok, a meséket se szeretem, a fantasyt se szeretem, a sci-fit se szeretem, az agyamra mennek ezek a dolgok, mert rettenetesen unalmasak, ostobák és a kérdésfelvetéseik általában orbitális közhelyek, olyasmik, amiket már a tíz éves gyerekek is helyre tettek magukban. Igen, biztosan vannak kivételek, például a Majmok bolygóját szerettem olvasni (a film mondjuk rettentően idegesített), de például a Solarist nézve komolyan elgondolkodtam azon, hogy elégek az unalomtól.
Ja, az egyik fickóval a boltban volt egy állati decens, könyvtáros külsejű lány, akinek szolid harmóniáját alaposan megzavarta a karján lévő döbbenetesen nagy sas tetoválás, megbabonázva bámultam. Az ilyeneknél sose tudom eldönteni, hogy a szolid külső valójában vad, lázadó lényt takar, vagy a szolid külső szolid, decenssége ellen így lázadó lényt takar. Persze simán lehet, hogy szimplán csak tiszta hülye.
