Annyira nagy hiba volt elköltözni, iszonyú zajos ez a lakás. Zajonganak az alattunk lakók folyton, bömböltetik a tévét, baromi zajosan járkálnak, buliznak, vihognak, folyton ezer kutya van náluk, akik felváltva ugatnak és még csak be se lehet szólni nekik, mert mondhatják, hogy a gyerekeink még zajosabbak, meg amúgy is ugye jóban vagyunk... (ha valóban jóban lennénk, akkor nyilván lehetne szólni)
Léna nagyjból azóta nem tud aludni, hogy ide költöztünk, ma éjjel is vagy tíz percenként üvöltött, most délután sem alszik egy percet sem, ahogy ezt írom, egyfolytában hörögve ordít. Ja, a lakás is szar, a légkondi régi és nagyon hangos, meg a babaszobában van valami rohadt hangos bugyborékolás, gondolom az is valami légkondi izé.
Egyszerűen fel nem foghatom miért vagyunk önsorsrontók,így is elég nehéz az élet, minek kellett még a gyerekek alvását is elcsesznünk...
PS.: És egyébként is dühös vagyok, mert nagyon úgy tűnik, hogy én már a büdös életben többet nem fogok nyaralni és a szórakozás maximumát az fogja jelenteni, ha undokul nézek vissza a gyerekeimet gonoszul bámuló tíz év körüli mexikói kislányra.
PS.: És egyébként is dühös vagyok, mert nagyon úgy tűnik, hogy én már a büdös életben többet nem fogok nyaralni és a szórakozás maximumát az fogja jelenteni, ha undokul nézek vissza a gyerekeimet gonoszul bámuló tíz év körüli mexikói kislányra.
