Mikor felmegy a vérnyomásom egy-egy netes post vagy komment vagy cikk kapcsán, akkor mindig elgondolkozom: évekig dolgoztam azon, hogy leépítsem a fölösleges kapcsolataimat, hogy tényleg csak arra fordítsak energiát, amire érdemes energiát fordítani, utálok csak úgy cseverészni, fölöslegesen kocsmákban ülni és beszélni a semmiről (ezt mondjuk amúgy se tehetem most már, hála a jó égnek) és mégis órákat tudok tölteni azzal (már amikor vannak óráim, most épp valami eszméletlen durva kiképzést kapunk a gyerekeinktől), hogy eszelős nagy baromságokat olvasok a neten.
Hát nem szomorú? Ráadásul attól is megőrülök, hogy a magyarok (igen, szerintem ez nagyon tipikusan magyar betegség) az égvilágon mindenhez értenek, mindenről nagyon komoly és sokszor bődületesen ostoba véleményük van.
Az iskolában szerintem az alázatot, a hallgatást meg a csendet is tanítani kéne.
