Nézegetem a blogokat és újra meg újra belém hasít, hogy mennyire irigylem az emberek problémáit: a hova menjünk nyaralnit, meg a milyenre fessem a hajamat, meg a hogyan szakítsunk a pasinkkalt. Aztán persze rájövök, hogy azok, akik ott voltak abban a moziban, ahol egy idióta megölt egy csomó embert, azok (vagy a rokonaik, ha ők meghaltak) nyilván rettentően irigyelnék Marcika nemevős projektjét tőlem...
Egyébként erről a mozis lövöldözésről - és úgy általában az itt divatos lövöldözésekről - meg az a véleményem, hogy az amerikai életforma táptalaja a kattanásnak: az emberek annyira elszigetelődnek egymástól, hogy senki észre sem veszi, ha nagy baj van az agyaddal (így aztán te magad sem veszed észre). És simán lehet az is, hogy valaki éppen így, a moziközönség kivégzésével akarja észrevétetni magát, mert magányos és dühös és persze teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
Én sajnálom az embert. Szerintem visszafordíthatatlanul elcseszte már magát.
