az élet máshol van

Gyerekek, gyerekek, elment nekem az én eszem, megbolondultam, hát van ez így végülis, az ember bolond, meg minden, engem úgyis mindenki diagnosztizál, prognosztizál, besorol, megért, nem ért, érteni akar, érteni vél, pakol valahová, merúgy könnyebb ha azt mondjuk, ez bolond, hát nem, merha ez (ő) nem bolond, akkor ki a bolond, ejnye, ejnye, tennem kell róla, hogy mi mind bolondok legyünk és akkor a Nagy Egybeforrt Szocialista Bolondok (vagy mi), ja nem, nem, bocs, tehát Mi, Bolondok, együtt, egymásért, én egyébként nem is akarom ezt igazán, vagyis hogy persze, lehettek ti is bolondok, Bolondok, de az már úgy kevésbé mókás, tudjátok, értjük egymást, bólogatunk, gyúlik a szemekben a fény, nyiladozik az értelem az állományban meg a kis bogaratokban és akkor énnekem majd mindenkit szeretnem kell, az összes kis bolondot itten, nagy szív kell ahhoz, nagy, egészséges, nyílt, befogadó, empatikus s_z_í_v, nem, nem akarhatjátok ti ezt.
Gyerekek, gyerekek, elment nekem az én eszem.