A Keletibe érkezel, ahol egész rendőr kommandó fogad, majd eljutsz a hatalmas kordonig, ami előtt a jegyvizsgálók mohón rávetik magukat a jegyedre, megvizsgálják az arcod, a biciklid, a csomagod, egész elhibázott életed, valaki üvölt, zene ordít, emberek mindenhol, és amikor rálépsz egy kockafejű kiskutya farkára - nálam az ilyen bánatos arcú kiskutya teszi be a kaput, fel az íre a pontot -, vadul fordulnál vissza rögtön, vissza, a csepülapugongyola életedbe, oda, ahol megállt az idő és bólogató kutyát árulnak a Coop-ban, oda, ahol meleg estéken fóka termetű sáskák pihennek meg az arcodon, menekülnél vissza a sátorba, amiből éjjel rettegsz kimászni, mert hátha lesben áll egy baltás gyilkos a kertben, vágysz vissza az állomásra, ahol a mocskos vécében nincs víz és a büfében papírvékony alkoholisták támasztják a pultot, mennél vissza a városba, ahol az egyetlen mozit rég elnyelte a föld, oda, ahol fikaszállást emleget a somogyi paraszt bácsi mikor a füvet kaszálná, oda, ahol a legszebb nyaraidat töltötted gyerekkorodban, oda, ahol ismét adtál egy esélyt a bőrráknak, oda, ahol a kíváncsi szomszédok az utcán megkérdezik a turbánban botorkáló anyádat, hogy ugyan mondaná már el, mi a csuda történt vele, oda, ahol régi barátnőd a szomszédban csont nélkül szüli a gyerekeket, ezzel is minduntalan emlékeztetve téged abnormális, szociopata, alkalmatlan, silány mivoltodra .
Szentimentális post a javából. Mondtam már, hogy utálok nyaralni?
Szentimentális post a javából. Mondtam már, hogy utálok nyaralni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.