Á, Steinbeck elszúrta, pedig pont annyira izgultam az első kötet végén mint mikor a Hetedikben megtalálják John Doe lakását. Ez a baj az erős karakterekkel: nem lehet elég feszesen tartani őket, főleg nem nyolcszáz oldalon át.
Mert ugye az elején remek ez az egyre bedurvuló Cathy Ames figura, de ugyanez ronda, öreg, perverz némber változatban már inkább nevetséges, persze nyilván a cél is ez volt: szánalmassá tenni itten az ördögöt, merhogy ugye győzedelmeskedik a jó, meg minden.
Talán az is a baj persze, hogy egyetlen igazán ütős szál van a történetben, a gonoszé - oké, kinek mire van szeme, engem például ijesztgetni kell, hogy érdeklődjek -, a többi nagyrészt nem különösebben eredeti (itt-ott eléggé gyermeteg) filozofálgatás hitről, szeretetről, szépségről, jóságról, de nyilván velem van a baj, túl sokat olvastam már és túl cinikus vagyok ahhoz, hogy ezeket igazán értékelni tudjam, ráadásul bosszantóan egyértelmű az üzenet, ami miatt mindig rettentő dühös leszek és a számba rágott mondanivalót egyszerűen kiköpöm.
Persze joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy mi a francért olvasok én Steinbecket egyáltalán...
Mert ugye az elején remek ez az egyre bedurvuló Cathy Ames figura, de ugyanez ronda, öreg, perverz némber változatban már inkább nevetséges, persze nyilván a cél is ez volt: szánalmassá tenni itten az ördögöt, merhogy ugye győzedelmeskedik a jó, meg minden.
Talán az is a baj persze, hogy egyetlen igazán ütős szál van a történetben, a gonoszé - oké, kinek mire van szeme, engem például ijesztgetni kell, hogy érdeklődjek -, a többi nagyrészt nem különösebben eredeti (itt-ott eléggé gyermeteg) filozofálgatás hitről, szeretetről, szépségről, jóságról, de nyilván velem van a baj, túl sokat olvastam már és túl cinikus vagyok ahhoz, hogy ezeket igazán értékelni tudjam, ráadásul bosszantóan egyértelmű az üzenet, ami miatt mindig rettentő dühös leszek és a számba rágott mondanivalót egyszerűen kiköpöm.
Persze joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy mi a francért olvasok én Steinbecket egyáltalán...
Most te tényleg elolvastál 800 oldalt? Full respect... Mióta tervezem, hogy újraolvasom a Szép új világot, de hiába, pedig az csak úgy kb. 300...
VálaszTörlésa szép új világot érdemes, én szerettem olvasni, habár a végére nem maradt nagyon más befejezés...
VálaszTörléstipikusan fölvázoljuk a problémát, de meg nem oldjuk-könyv
fildi
hogy őszinte legyek nem vagyok túl felkészült Steinbeckből (sose szerettem,nekem valahogy túl nehézkes és terpeszkedő), úgyhogy a Szép új világ nekem Huxley, de itten nem hasonlít semmi ilyen magyar fordításra (ami persze nem jelent semmit):
VálaszTörléshttp://www.steinbeck.org/MainFrame.html
engem is meglep a 800 oldal; az egyetem óta szinte semmit nem olvasok a velveten kívül, csak hülyülök folyamatosan
szeretem a megoldást nem adókat, az mindig izgalmasabb, jó,hát néha bosszantó is...
VálaszTörlés