Vicces amúgy, hogy gyerek-témában a gyermektelen, hajadon nagynéném a legőszintébb (mondjuk logikus, ő minek tegyen úgy, mintha a gyereknevelés tényleg rózsaszín vattacukor volna): valamikor írtam neki még Houstonból, hogy most nagyon idegesítőek a gyerekek - nem tudtam még milyen lesz később, haha -, erre visszaírta, hogy még nagyon sokáig nagyon idegesítőek lesznek...**
Marcus aggasztó tendenciákat mutat alvás terén: délután újabban percre pontosan egy órát hajlandó aludni, éjjel meg fél tíz-tíztől (egy ordítós intermezzóval éjszaka, ami annyira durván el szokott fajulni, hogy be kell menni és náluk aludni) alszik fél hétig (!) - fél hétkor kipattan a szeme, mondván, hogy fekelünk, fekelünk (néha képesek vagyunk visszaaltatni fél nyolcig).
Elég egyértelmű, hogy ez a szeparációs szorongás jele nála, egyszerűen retteg, hogy nem lehet velünk, meg észrevettem, hogy nagyon szeret kicsit egyedül lenni velem, mikor Léna délután alszik még, hiába, sok szempontból nem lehet könnyű ikernek lenni.
*a nőgyógyász sóhajtozott így borzongva minden egyes vizsgálatkor.
** még mielőtt aggódnátok, hogy szaranya vagyok, mertigazat ilyeneket mondok és nem szeretem a gyerekeimet, hozzáteszem (de csak a(z) nem őszinték aggódók kedvéért), hogy rettentő aranyosak is egyben, igen, így megy ez a gyerekekkel is, mint bármi mással a világon.
** még mielőtt aggódnátok, hogy szaranya vagyok, mert
