spooky

Éljenek az újépítésű lakások! Kezdtem magam az X-Aktákban, de sokkal inkább egy David Lynch filmben érezni, amikor Léna a vacsoránál arról kezdett beszélni, hogy fél a bácsitól, aki a szobában van - Marcika közbevetette, hogy a bácsi énekelni és táncolni is szokott és épp most is ezt csinálja...ez tényleg tiszta Lynch, nem? -, majd szerencsére azonosítottuk is rögtön a szomszédot, mint ijesztő bácsit, aki valóban olyan, mintha velünk lakna - ha jobban tudnék olaszul, akkor mindig tökéletesen érteném, hogy miről beszél a nővel, aki szintén vele lakik (ő nem került bele a hátborzongató történetbe valamiért).  Mondjuk ez az énekes-táncos szál, ez még nem került kibogozásra...