Újabb apokaliptikus délutánon vagyunk túl, valami eszméletlen amit művelnek, fel kéne venni rejtett kamerával, mert nyilván nem hisz nekem senki, mert jaj, olyan aranyosak...
És esküszöm, hogy próbálok pozitív maradni, meg nem kiabálni, meg nem agyvérzést és infarktust kapni, folyamatosan próbálkozom a testelhagyással is, hogy kibírjam, hogy két kicsi ember órákon keresztül egy centi távolságból ordít az arcomba, de néha azt érzem, hogy kész, nem megy, én erre alkalmatlan vagyok.
Most mindenesetre úgy érzem magam, mint egy eltaposott szardarab.
