csütörtök, október 02, 2008

bölcs-ész (avagy a világ leghosszabb postja)

Mo: Ti folyton csak esztek meg dugtok?
Dé: Mosmér, ezek a legjobb dolgok, nem?
Mo: Csecsemő üzemmód, yea. Enni, aludni, enni, aludni. Úristen, gondolj bele, szerencsétlen csecsemők nem dughatnak...



Modern, vagány, urbánus, emancipunci, etc. nő vagyok, ezér msnen tartom én a kapcsolatot (ritmushibás, ostobán rímelő versike, zsír, igenigen és egyébként is, világ informatikusai, irodalmárai, undorodjatok, akarom) és így aztán én is csoportokba rendezem a kontaktokat, használom a lehetőségeket, mosmitnéztek, namár, van nevük, igen, hogyaszongya barátok (velük nem csetelek, hanem találkozom), ismerősök (őket nem ismerem), fölösleges dugások és randik (velük miről is beszélnénk) és aztán ott a legszebb csoportom, minicsoport, one-to-one, mindig megsimogatom a szememmel, úgy hívják, hogy friss tavaszi szellő (ő, én, ööö) amúgy meg mostanában folyamatosan írom a postokat, ennek is vége volt már egyszer fél hétkor, de mér nem egyet írsz mindig, egy postot élsz, egyszer, reméled egyszer, egyszer élünk, remélem egyszer, (játék a tetűkkel), gondolkodj, csak szólok, aztán most csak nyúliknyúlik, még nyúlnak a postok az ablak előtt, dőlt, micsinálsz? egy postot írok fél hét óta, 23:50, vajon miért mondom? gondolkodj, ha belegondolom, dőlt, ha átköltöm, dőlt, ha idézem, megosztom veletek, (mindig megosztom veletek), dőlik, meg én, fosom a szót, bele a semmibe, sosem arról van szó, amiről szó van, bátraké a szerencse, ne mindig magaddal, gyávagyengéké meg a fátum, nem kéne beszélni, de van ez a kényszeres izé itt a tenyerembe', az ujjaimba', a a a jahát a lelkemmel érintkeznek ezek (gusztustalan kicsit, tudom én), foglalkozz mással is, nem akarok veled találkozni, úgy tudok én szeretni, ne csak magaddal, hogy csuda, egy csuda lesz, casus bibendi, hogy miért jutott eszembe molly, hát gondoltátok volna, nem!, van egy csomó placebo szám amitől józanul is részeg vagyok, a fülkagylómba égett delírium, wow, részegen zenét hallgatni nem kell félnetek, azt olvastam egyszer én itten ezen az interneten, the internet is closed, go away, hogyaszongya a webblog a pszichológusok véleménye szerint nem más, mint egy kiberkatarzis, na, hát most akkor lehet-e, kell-e ennek ellen, nem, gyerekekgyerekek, mi lenne, ha mondjuk egy olyan alapvető posztmodern elemet, mint a férfi-nő kapcsolat, illetve a szexualitás vinnénk végig az egész elemzésen; nekem tetszik az ötlet! nagyon ígéretes nézőpont...:-), azér nem szeretnék szakdolgozatot védeni a lynch-i szexualitást taglalva, novemberben megyek el, hát hiszen még a hibaelemzés is elég kínos volt, heh, most akkor nem megyünk a holocaust múzeumba? jaj, nem tudom hiányoznak a zsidók a kemencében, nekem a rokonaimat berakták oda, az én rokonaimat is berakták, ezt leírom, pedig nem illik ilyent még gondolni se, ne röhögj, hülye, te, én egy érzelmi köcsög vagyok, szerintem senki nem mer majd kommentelni, nem láttátok amit én, azér ne gyűlölj, jó?, a mohóságot az arcán, gyerekekgyerekek, nem tudtok ti semmit, nem akarok veled találkozni, 23:18, nem, sajnos nem, nem, hát nem, kontrolcékontrolvé, azér ne gyűlölj, jó? HURRY UP PLEASE ITS TIME HURRY UP PLEASE ITS TIME Goodnight Bill. Goodnight Lou. Goodnight May. Go.

2 megjegyzés:

  1. bocsánatot kérek a többi olvasótól, ha direkt be akarták igazolni a kommentelést illető feltevésedet.

    VálaszTörlés
  2. bevallom, rád számítottam kommentileg, örülök most

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.