kaszás

Nem, nem, nem, nincs jó meg rossz idő a meghalásra, nincs korán meg későn, valamikor meghalunk és pont, énnemtom ezt ki találta ki, hogy "jókor", "rosszkor", perszepersze értem én, hogy szomorú fiatalon meg hirtelen meg erejeteljében meg nemisvoltbetegen (btw elvileg fiatalon hal meg akit az istenek szeretnek), de azér gondoljatok bele, hogy mennyivel rohadtabb csúnyán leépülve, öregen, akár hosszú betegség után, ép agyat és (sz)ép (mármint valaha (sz)ép) testet fokozatosan veszítve befejezni a rajzot.

Meghalni úgyis meg kell valamikor, hát én részemről inkább előbb, kenyerem javát nem akarom, mire, ti meg jóvanakkor legyetek öregek, életösztön diktál, ember meg él bazmeg, él bármi áron, minél tovább, amibe nem halunk bele az kibaszottul fáj, hátnemtom, én biztos nem akarok télen a kukáig csúszni combnyaktörősen, hogy kitúrjam a szomszédok napi maradékát, az öregkor szépségei, bocsbocs, elfelejtettem, lássuk csak: ringatni az unokákat, kertészkedni, kvízműsorokat bámulni, nyögvenyelősen mozogni, rosszul hallani-látni, kenőcsözni, gyógyszerezni, halálos betegségeket diagnosztizálni magamon, meg a házban lakó többi öregen, temetésre járni, magányoskodni, fiatalokat gyűlölni, elbutulni, leépülni, fájni; nagyon szép igen, akarom mégis, ide nekem még úgy hatvan évet, írok majd róla, ez egyértelmű, feljegyzések az öregek otthonából vagy ilyesmire gondoltam u know, ja, majd' elfelejtettem, lesz szíves felháborodottan kommentelni és kardoskodni a csodás öregkor mellett minden kedves tévénéző kisgyerek, akinek repkedős, fiatalos, cukorfalatka nyolcvanas nagymamája van húsz éves szeretővel, előre is köszi, na csá, heló.