Kedves tévénéző gyerekek!

Philip Larkin:Sírfelirat

Elfuserál mamád, papád

Talán nem is szándékosan

Átadják az összes hibát

Sőt némi plusszal toldva van

Cukros erénynek szitka szállt

Amikor ők voltak soron

Az ódivatú ostobák

Őket tolták el egykoron

Nyomorúságot adsz tovább

S mint sziklás part, úgy mélyül az

Amíg lehet, lépjél ki hát

És ne vállalj utódokat

Szóval az van, hogy hamarosan elkezdem írni a Lynch-szakdolgozatot és feltétlen szeretném Laura Palmer személyiségét hosszasan elemezni, merhogy nem mindennapi leányról van itten szó ugyebár, ő kéremszépen egy hülye kurva, aki bárkivel kefél kokainért vagy puszta szórakozásból, amitől aztán elveszíti hamvasságát, emiatt sírdogál, retteg, az ördöggel kokettál (najó, ki tudja mi volt előbb, mer lehet, hogy Laura eleve a sátán kiválasztottja, jujjuj, az angyali kislányt megdugja majd megöli a csúnya gonosz (fél)sátán papája, jajjaj), pedig ő tulajdonképpen maga Jézus, meghal a promiszkuus amerikai tinik bűneit megváltandó, csuda egy lány; milyen fasza, hogy bármit de bármit belemagyarázhatok és akkor sincsen több értelme, fú, gyerekek, ívhegesztő akarok lenni, de legalábbis pörköltet reggeliző dobozgyári munkásnő, szeretem az egyszerű, egyértelmű dolgokat, a fényeket az alagútban, merhogy everything our parents said was good is bad. Sun, milk, red meat, college...