Évekig hallgattam, olvastam, írtam, hogy nem monogámok, nem szabad hinni nekik, nem szeretnek, nem eléggé szeretnek, nem úgy szeretnek, le az illúziókkal, le a családdal, le a gyerekkel, menekülj, make love and war, aztán meg tessék, beletolnak az arcomba egy olyant, hogy csak nézek, hogy ezt így is lehet, csak álmélkodom, hogy nahát, van még olyan normál eeg-görbéjú nő, aki mer szülni, mert pont elég szeretet veszi körül ahhoz, hogy eszébe se jusson félni.
Respect.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.