hőzöng

Ma megin utálok itt élni, nem szeretem a keserű magyar kicsinyességet, nem tetszenek a hazug terelések, nem tetszik, ahogy élni próbálnak halandók míg meg nem halnak, nem tetszik a Nagy Magyar Csalós játszma, nem tetszik az állandó én adómból ne…- morgás, a tudatlanság, a tehetetlenség, nem tetszik az állandó parasztvakítás, a saját elégedetlenségem, a mások elégedetlensége, nem tetszik, hogy ezt itt leírom, nem, nem tetszik, hogy semmi se tetszik, nem tetszik, hogy az egyértelműen rothadó társadalmat kifizetik (ők, bazmeg, ők, ez sem tetszik) mindenféle ökörsütős rendőrdobálós programmal, nem tetszik, hogy ezt szeretnem kell ha beledöglök akkor is, nem tetszik a kocsmapolitizálás, nem tetszik a nemtisztánlátás, múltkor a hatoson egy kigyúrt kopasz paraszt rugdosott valami másik szerencsétlent, a mellén hirdette lelkesen hogyaszongya magyar vagyok, nem turista, igen, te kis nyomorult, én meg akkor köszi szépen, inkább turista vagyok nem magyar, nem, sosem hittem a nemzeti identitásban, az egészet csak játszmának tartom, de persze mondtam én már ezt is sokszor itten, biztos lehetne jól magyarkodni, szépen csinálni és azt ismered amikor egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát; eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben...
Nem a zuhanás számít. A leérkezés.

PS.: Azt próbáltam kiszámolni tegnap, hogy a rátarti, kiválasztott (hehehe, mese habbal) zsidók vajon mennyire dühösek amiért a kiállításon együtt emlegetik őket mint üldözötteket a szellemi és testi fogyatékosokkal, a homoszexuálisokkal, a cigányokkal, a szenvedélybetegekkel és a mindenféle egyéb "deviánssal", akiket ugye szintén tömegével gyilkoltak anno. Meg aztán még az is eszembe jutott, hogy milyen pokoli ízléstelen a kiállítás végén Szálasi akasztásáról az a fotó; főleg mer azt hiszem az történik velünk amit másokkal csinálunk, hümm, a balansz, a balansz az van.