fyi (már majdnem kettő, 2, felfoghatatlan, hogy csak kettő, mondom, _k_e_t_t_ő_)

A takarítás-rendrakás-szortírozás olyan durván nosztalgikus elfoglaltság (nem, az 1999-es Massive Attack jegyemet soha, értitek SOHA, nem leszek hajlandó kidobni), hogy Colorstart hallgatok közben, erre vetemedtem, hát igen, kedveskéim, a Colorstar olcsó szemfényvesztés, abból is a szarabbik fajta, szóval ne szeressétek, köszi; btw rá kellett döbbennem, hogy elég nehéz olyan emberek zenei tevékenységét komolyan venni akikről tudod hogy néznek ki orgazmus közben, aztán van itt még az, hogy Pankának szeretettel karácsonyra és kitartó kunyerálása jutalmául juttatom (e) filmirományt, amely e helyt s végül tulajdonába vándorol át (1995. dec. 25), mondjuk úgy a harmadik (vagy a negyedik, fogalmam sincs) szakításunk előtt pár héttel azt hiszem, francbamár, eltüntettem a 86. és a 167. oldal közötti részt, úgyhogy miután Johan megvallja, hogy viszonya van, rögtön pár évvel később lesz és már a szeretőiket csalják egymással, nincs igazság, Bergman, naná, azonnal keressétek meg azt a nyolcvan oldalt; és hát egy pillanatran elérzékenyültem a szüleim esküvői képét látva, de hirtelen kijózanítóan a fejemre esett A lélek betegségei című, körülbelül öt tonnás mű, s menten belehullottam a szép új pornókanapémba.









PS.: A Colorstar Fix Dance című számában elhangzik a Játszd újra, Sam-ből a tébolyult múzeumos csaj remek monológja - It restates the negativeness of the universe. The hideous, lonely emptiness of existence. Nothingness. The predicament of man forced to live in a barren, godless eternity Iike a tiny flame flickering in an immense void with nothing but waste, horror and degradation forming a useless straightjacket in a black absurd cosmos - és az egyik angol dalszövegben van egy gusztustalan szórendi hiba, szomorúszomorú.