Naszóval én félni szeretek, meg félelmemben sikítani, dehát ha pocsék thrillereket csinálnak, akkor nincs más választásom, el kell szórakoztatnom magam filmnézés közben valamivel - régebben unalmas szex közben mindig azt figyeltem, hogy milyen kurva hosszú már a hajam, mer csiklandozza a derekam, ehhe - szóval ezér Vidámparkot hallgattam, értitek, rövid a hétvége, multitaskosan kell mindent csinálni, meghát nemár, hogy egy ostoba szar filmet odaadóan nézzek, meg aztán például Gershwin-nek is az volt a mantrája, hogy időt nyerni, időt nyerni, láttam egy filmben, izzadt álmában és ezt motyogta, komolyan, szóval amikor Sharon Stone rikoltozva beesett valami pöcegödörszerűbe, akkor az Őz éppen azt énekelte, hogy azt mondta nem kellenek a versek, hiszen a költészet ő maga, nem kell már senkiről semmit se írni, hiszen tőle mindenkinek elakad a szava, gyerekek, egyszer az István azt álmodta, hogy lefeküdtem az Őzzel (jajnemár), ő meg szétverte a lakást, téged el kell szédíteni valamivel és bármire hajlandó vagy, ezt mondta akkor, nem ismer ő engem, ráadásul Őzikével mindig rühelltük egymást, találkoztunk pár éve a Wichmann-ban, majnem a szájába léptem mer lehülyekurvázott, halkan próbálta, de mindent meghallok, szép emlékek sej, Johnjohn-nal kocsmáztam épp, jézusmária gyerekek, Molly vagyok, szabadidőmben zűrt csinálok, Dennis Quaid épp a randa orrú Stephen Dorff-ot üti, amikor az Őz rázendít, hogyaszongya ártatlanul is romlott, szűzen is várandós, szelíd, szép szajha, végül úgy elmerülök az Őszi sanzonban, hogy a hullákat a gödörben már meg se nézem, Fanni majd úgyis elmeséli mi volt, bírja az ilyeneket, gagyi horrorban utazik, messze esett alma, ej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.