Najóvanmosmár, a kedvetekért hercig kis monológot fogok előadni arról, hogy mér nem írok, aztán természetesen elkezdem fosni a szót, percenként tolok egy postot, ontom a betűt, igen, igen, racionálisan élem az életem akár a macskám, háttudomén, hogy fáj nektek a hiányom, hát megértem én persze, idejöttök, oszt a szappanopera meg sehol sincs, eltűnt, elszökött, over, hogy mik vannak és hogy kell vigyázni, de nem írok, háddehogynem írsz te hülye, a nemírásról gyártott elméleteidet azér csak megírod, de meg ám; nem is tudom, valahogy nem szép tőletek ez a hozzáállás, empátia, gyerekek, empátia, hát a szappanoperának is van magánélete, szemérmessége, intim szférája, nyavalyás kis titkai, ostoba félelmei, meg az összes ilyen hasonló bugyutaság, minek is beszélek itten erről, tudnotok kéne magatoktól is, a nemírás az a _n_e_m_í_r_á_s_, hangosan mondom, felírom, leírom, kiírom, betűzöm, szótagolom, holnap keressétek meg az igazgatót édes fiaim, egyes, leülhettek, a kaput kiemelték...most átalakítják...nincs kapu, vége köztünk mindennek, ejnye, hát tudhatnátok, hogy köpni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.