csütörtök, szeptember 18, 2008

"greasy insomnia please release me"

Is it over, baby? De mosmér, így kell megkérdezni az angol fontos embereket, hogy megyünk vagy maradunk, háddenem? Anna, Anna, most hagyd abba, igenis, ahogy parancsoljátok, everybody lies, ehhez tartom magam, háromtól hatig hatalmas gyűlés az amerikai fejesekkel, nem, nem nekünk, mi látensek vagyunk, nem hagytunk nyomokat, nincs munka, nem vagyunk, nem élünk, nem létezünk, ez a csoport nincsen is kéremszépen, elfekvőben hever parlagon, mi a foglalkozásod? munkaidőmben netezek, blogot írok, fordítok, készülök az óráimra, egy multi infrastruktúráját használom ehhez sej, reggel háromszor kaptam röhögőgörcsöt az órám alatt - a do az égvilágon nem jelent semmit -, aludni kell sokat a jótanársághoz, táncolni kezdtem amint kilépett a tanítványom az ajtón, kilenckor Faithless-re oh yeah, nem futhatok, mer szétrohasztottam múltkor a bokám, táncold ki magadból a stresszt, sosem felejtem el mikor Istvánnal Depeche Mode-ra meg Csajkovszkijra táncoltunk reggel pizsamában, esett a hó, a Ballagi Mór utcában laktunk és utáltuk egymást, szeretem a változást de mégsem, egyszerre van jelen minden, mióta mondogatom én ezt, menjen haza, ez csak lila bölcsészköd, ezt mondta egy pszichológus akinek kínomban próbáltam eldadogni, hogy most aztán meghalok mer hiába fogom be a fülem, zaj van a fejemben és nem tudok tőle élni, meg akarok halni, lila bölcsészköd, naigen - micsinál? felgyújtom a kabátját. maga megbolondult? perszepersze-, a másik pszichológusom aszonta Anna, maga olyan zseniálisan okos, szedjen Prozacot, nem, persze nem így mondta, de ide lyukadtunk ki végül, lekötötte nagyon a sok kis szaros sztorim, mindig túlléptük a hatvan percet, száll az idő, itthagy engem, gyűlöltem pszichológushoz járni, gyűlöltem beszélni róla, a szavakkal csak a baj van, énekelni kell meg táncolni, I communicate through sex, rimembör? haben Sie Döner-Hunger?, a nagyon osztrák nagyon bácsi meg csak röpköd a világban, nemtom milyen lehet így élni, telekonferenciázni, mítingelni, munkavacsorálni, szállodai szobákban lefeküdni, felébredni, elhinni az egész céges bolhacirkuszt, nem, nem ezt akarom ám mondani, megin csak fecsegek, szóljatok rám, tegnap Micikét baszogattam a kapcsolatfüggése miatt, kifogásoltam, hogy olyan barátokat tart, akikkel kölcsönösen egymás vérét szívják, nemtom szabad-e nekem ilyet, nemtom mennyire szabad mások életébe beleszólni, én mindig jogot formáltam erre, valahogy azt képzelem tudom hogyan kell élni, persze ez nyilván csak a rátartiságomból fakad, rettenetesen hiányzik, rettenetesen hiányzik, rettenetesen hiányzik, nem akarok beszélni róla, beszélni akarok róla és igen, ezér hallgatok mint a sír.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.