"Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások"

Hatkor a Fanni belecsaholt az arcomba, ki az ágyból lusta disznó, ezt csipogta, hallottam, aztán rágyújtott egy gauloise-ra, erre én megsimogattam és aszontam neki, aludjunk még egy kicsit drága cicám, francbamár, hogy képtelen vagyok reggel futni; mikor Fanni ébresztett álmomban épp Dr Bárdos Jenőnek magyaráztam, hogyaszongya én nagyon cinikus vagyok tanár úr, btw Jenővel egyszer vitatkoztunk az egyik módszertan előadáson, azt mondtam neki, hogy én a diákot mindig hazugságra biztatom - te, figyelj már, szabad hazudni, én úgyse tudom mit tettél tavaly nyáron -, mer a hazugság (oké, ez a szó pejoratív, konfabuláljatok inkább, oh yeah) fejleszti a fantáziát és a kis nebuló a segítségével inkognitóban maradhat a tanára és kedves diáktársai előtt, nem beszélve arról, hogy egy-egy jól összerakott sztorival szépen bemutathatja, hogy milyen faszán bírja a nyelvet, meg hát amúgy is, a legtöbb ember élete és gondolatvilága olyan szánalmasan sivár, hogy egyszerűen nincs miről beszélnie mondjuk egy vizsgán, jójójó, sivár gondolatvilággal nehéz jól hazudni, megfogtatok, kész, vége köztem és köztem mindennek.

Jenő akkor aszonta, ez mindenféle morális dilemmát felvet, én meg nem hagytam magam, tudjátok, lételemem a vita, bár manapság már nem vitatkozom, belefáradtam, Anna öreg, tegnap hazamentem és körbeültünk a szobában és majnem olyan volt mint régen, én handabandáztam, a tesóm a jövőjéről elmélkedett, az apám aggódott, az anyámmal vihogtunk, jó volt, M aztán este vodkával itatott, én vagyok a kisöccse, ezt mondta nekem, feleim, erős férfiakkal nagyon jó barátkozni, mer észhez térítik az embert miközben vigyáznak rá, a nőkkel túl sokat kell picsogni és nem elég egyenesek, igen, most akkor ez egy közhely na és.

Süt a nap, süt a nap, süt a nap és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mennyire nagyon.