Nem akarok beszélni róla. De, beszélni akarok róla. Á, nem, nem akarom. De, de. Mondd el nekik, légy bátor.
Öttől hatig volt ez a furcsa érzés álmomban, hogy valamit elfelejtettem, valami nem jó, hogy nem áll össze a kép, hogy kényelmetlenül érzem magam, hogy valami nincs rendben, oké, oké, a hűtő csöpög, a Fanni benyom az ágy mögé, igen, ezek beleférnek, de valami, valami, valami...és akkor hatkor hirtelen brutális megvilágosodás, a nagyon emberem, az én nagyon emberem ma elutazik és most mégis boldogan fekszik az ágyban mer nem tud róla hogy ő ma elutazik, de amúgy sincs repülőjegye, nincs szállodai szobája, nincs taxija, nincsnincsnincs, mer én elfelejtettem, összekevertem, félreértettem, dedede, hát van neki jegye, Kamcsatkába utazik és csak három év múlva jön vissza, el kell költöznöm Budapestről szégyenemben, elszúrtam, kirúgnak, meghalok, eszelősen kiugrom az ágyból, hisztérikusan felöltözöm, Fanni rémületében a szekrénybe menekül, a hűtő gonoszul csöpög, soha ilyen gyorsan nem jutottam még a metróig, Micike megparancsolta, hogy nézzek ki szarul a koncerten ma este, done, francba, hogy nincs már napszemüveges idő, nincs fókusz a tekintetemben, megháborodtam az idegtől, három agyvérzést hordtam ki lábon, elszúrtam, elkúrtam, I have screwed it up - not just a bit but big time, Gyurcsánytól tanultam mosmivan, a hetesen megbántam még azt is, hogy megszülettem, aztán azér muszáj volt az Istvánra gondolnom, aki valamelyik AIDS-para idején (jaja, volt több is), állt velem a laborban és röhögött, imádom ha történik az élet, ezt mondta akkor, én meg zokogtam, everything happens for the best, everything happens for the best és igen, eddig mindig így volt, veszélybe kerül, de megmenekül, ez nekem az én alapmantrám, mer mindig, mindig, mindig valami zűr van és végül jó, igen, végül mindig jó, világ hebrencsei egyesüljetek, beesek a számítógépem elé, a gyomrom liftezik, hánynom kell, szétmegy a szívem, folyik a víz a hátamon, rémülten nézem a nagyon ember nagyon kalendárját és igen, igen, igen, oh yeah. Holnap utazik.
Kösz, élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.