Beállni a szélbe kitárt karral - nekem ez az igazi életigenlés szimbóluma. Léna meg hatalmas bohóc lett az utóbbi időben, halálra röhögöm magam a társaságukban (amikor épp nem agyvérzést kapok).
Másfél év, te jó ég! Valahogy megcsináltuk, megdicsérem magunkat - vagy ahogy itt mondják (Amerikában azért is megdicsérik a gyerekeiket, ha azok elfingják magukat, nekem ez időnként kicsit cukros, de tudom, hogy (elvileg) jót tesz): good job...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.