És én még azt hittem, hogy az a sci-fi, hogy a hasamban kifejlődött két lény, aztán kijöttek onnan, pedig tudnom kellett volna, hogy az igazi sci-fi a születésükkor kezdődik: nosztalgikusan a pár hónapos videóikat nézegettem egész este és ez valami elképesztő, hogy abból a két tehetetlen, kifejezéstelen tekintetű izéből két ilyen vidám, nevetgélős, okos szemű, rohangáló, halandzsázó, táncoló kisgyerek lett.
El se hiszem én ezt az egészet, engem itt valahogy nagyon csúnyán átvertek, eleve nem másfél év telt el, hanem hetvenhárom, meg amúgy is: nyilván az ufók, vagy a gólya hozta őket...
Úristen, ha sikerül sokáig élnem, láthatom majd őket 60 évesen is - 95 leszek akkor*, hát, izé -, na az mekkora sci-fi lehet...
*egyébként meg nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy fogom-e akkor is postolgatni a képeiket a Facebookon. Nem, tudom, majd az unokákét. Igazából leginkább az érdekel, hogy akkor én majd ilyen Internet junkie nagyi leszek? Dehát a nagyi az ilyen vékony, kontyos néni, aki befőz és hideg meg almaszag van a lakásában házában, nem blogíró, fészbukoló, háddenem? Hú, ez egy másik nagyon érdekes sci-fi...
