Mivel mindketten baglyok vagyunk - meg hatalmas nagy alvók -, ezért kettő előtt ritkán fekszünk le, így a reggeli kelés időnként egészen pokoli. Marci néha kedveskedik hétvégén és etet, pelenkát cserél, öltöztet, játszik, mesél, míg én lustálkodom.
Az anyám régebben mindig azt mondta, hogy ő imádja a férfiakat gyerekekkel, mert nagyon viccesek: a gyerekek ugyanis általában valahogy furán vannak felöltözve, lóg a ruhájuk, felemás a cipőjük, egyszóval olyan zűrösek, mert hát a férfiaknak ez az öltöztetés nem az erősségük.
Amikor ma Marci referált a reggelről, rögtön beugrott az anyám fenti gondolata és nagyon meghatódtam, mikor hallottam, hogy hát, sajnos a tejet elfelejtette megmelegíteni, nem kaptak hiperszuper áfonyás biogofrit, mert valahogy azt is elfelejtette (jé, nahát) meg aztán azért maradtak pizsamában, mert fogalma sem volt, hogy mit adjon rájuk (egy óriás gardróbszobányi ruhájuk van, teszem hozzá halkan)...erről persze rögtön eszembe jutott, mikor egyszer télen - épp itt is egész hideg volt meglepő módon - Marci ugyanígy hagyott aludni és Marcikát nyári ruhába öltöztette, majd megfagytam mikor ránéztem a csupasz karjára meg a meztelen lábára; azóta is ezzel az esettel cukkolom, de csak kicsit szabad, mert mindig iszonyú büszke rá, hogy milyen jól megy neki ez a babázás.
Szóval igen, az anyámnak igaza volt: az apák tényleg iszonyú helyesen csetlenek-botlanak a kölkökkel.
Update.: Mi? Hogy megkapták-e a vitaminjukat? Jaj, nem, azt is elfelejtettem...
Update.: Mi? Hogy megkapták-e a vitaminjukat? Jaj, nem, azt is elfelejtettem...
