Az a nadrágom, amit ketten tudtunk csak begombolni, mikor otthon voltunk, most egyszerűen leesik rólam...
Engem egyszerre idegesít és megnyugvással tölt el, hogy a fogyás egyetlen módja az okosan keveset evés és a sport.
Nincs hókuszpókusz, nincsenek szuper módszerek, nem kell akupunktúra, hipnózis, tapasz, diétás gyógyszerek és italok, egyszerűen csak keveset (és lehetőleg "jó" kaját - ó, ebbe most inkább nem megyek bele) kell enni és napi legalább egy órát mozogni. Amerikában van egy rakás fitness szuperguru, de legutóbb egy négy gyerekes (!!) fitness szuperguru anyuka tanácsát találtam a legokosabbnak, hogyaszongya négy gyerek mellett neki sincs ideje száz órát edzeni (jó, ő ebből él, tehát tekintsük ezt kegyes hazugságnak, hiszen nyilván a konditeremben halódik egész nap), de napi egy órája azért mindenkinek van...
A tanítványaimnak is folyton ezt mondogattam: a nyelvtanulás olyan, mint a fogyókúra, csinálni kell, kínlódni kell és tanulni és drillezni és gyakorolni és magolni és nagy nehezen, egyszer csak menni fog. Nem kell szuper szótárprogram és relaxa módszer meg ötvenféle csodatankönyv, egyszerűen csak tanulni kell és igyekezni használni a nyelvet.
Tudom, tudom, elmondtam már ezerszer ezeket, de ha személyesen ismernétek, akkor is elmondanám minden bölcsességemet hatszázhuszonötször, szóval nem kell beszólni.
Arról, hogy hogyan is lett belőlem táplálkozási náci, nos, arról talán majd holnap beszélek, most nagyon fontos sushi evésem van, csókjaim.
