Ma az volt a kérdés olasz órán (végre megint van, jót tesz nekem), hogy milyen kellemes vagy kellemetlen benyomások értek minket Olaszországban.
Én mondtam pár dolgot, de legfőképp azt emeltem ki, hogy zavar, hogy nem tudom jól a nyelvet.
A kedves tanár néni persze elkezdte védelmezni a nyelvtudásom, mondván, hogy ó, én már tudok kommunikálni és ez milyen nagyszerű. Erre szomorúan felkiáltottam: de olaszul nem vagyok szórakoztató! Ekkor a kis osztálytársaim olyan jót röhögtek, hogy most az egyszer talán mégis az voltam...
