Én értem, hogy felelőtlen, gonosz, önző, gyerekeire nem gondoló hegymászó, fúj, fúj, dehát izé...ez az ember most meghalt, minek kell arról beszélni, hogy micsoda szörnyeteg volt? Miért nem lehet várni egy kicsit ezekkel a vitákkal? Néha azt gondolom, hogy mégsem olyan jó dolog az internet...
Én mondjuk belebonyolódtam egy ilyen jellegű kommentelésbe (utólag minek), mert igazad van, de most nézd meg "Angelina Jolie mellei" dolgot... Nem ugyanez?
VálaszTörlésDe messzire se menjünk, a vakbélműtétem akkora szenzáció volt a munkahelyemen, mintha a Szentlélektől ötös ikreket szültem volna. Pedig se híres, se hős nem vagyok.
de AJ legalább nem halt meg.
VálaszTörlésa munkahelyeken meg mindenből nagy ügyet csinál mindenki, gondolom azért, mert amúgy unalmas volna az élet, meg az ember már csak ilyen: imádja megfigyelni - és sokszor bántani vagy legalábbis kibeszélni - a többieket.
nem tudom, nekem ez valahogy olyan morbid, hogy valaki eltűnik, egészen biztosan meghalt és akkor azonnal azt taglaljuk, hogy micsoda felelőtlen ember volt...várjunk mondjuk úgy öt percet a halála után, hát nem?
nagyon jót olvastam ezekről a fújolókról...fotelkommentelők, azt hiszem elég találó, a fotelből soha az életben nem álltak még fel, nem láttak hegymászót közelről, hegyeket főleg, nem hallottak még BRCA1 génről, de okoskodnak minden olyan dologról, amit nem értenek, amiről akkor hallottak előszőr, mert a fotelből a legkönnyebb okosnak lenni
VálaszTörlésDe miről van szó??
VálaszTörlésÉn mindenhonnan csak azt hallom, hogy elképesztő, emberfeletti dolgokat vitt véghez (ezzel én egyet is értek), kritikát még nem olvastam róla.
(aki fura nekem, az a felesége: a férj halála után másnappal hogy lehet a Blikknek nyilatkozni?)
ahogy te is irtad mar tobbszor, az emberek imadnak katasztrofaturistaskodni.
VálaszTörlésen mondjuk nem bannam, ha az emberek nem csak ot percet varnanak az iteleteikkel, hanem mondjuk egy egesz eletet.
a BRCA1 génről én sem hallottam soha azelőtt, meg is kaptam ezért a magamét;)
VálaszTörlésde én értem, hogy miért mondják az emberek amit mondanak, csak az időzítéssel meg a dolog mikéntjével nem értek egyet - amúgy nem gondolom, hogy teljesen hallgatni kéne a dolog negatív oldaláról. (megjegyzem Marci főnöke is hegymászás közben halt meg, igaz, neki valószínűleg embóliája vagy valami szívproblémája volt, bár nem hiszem, hogy nem játszott ebbe bele a magasság, meg hogy nagyon gyorsan ért a csúcsra. akkor is ki voltunk borulva, hogy miért ilyen felelőtlen, persze az nem vert fel ilyen nagy port, ő "csak" egy elismert fizikus volt, meg természetesen nem hirdettük ország-világ előtt, hogy fel vagyunk háborodva...)
szóval én nem értek azzal sem egyet, hogy nemzeti hőst kell csinálni ebből az emberből, de mittomén, kegyeleti okokból nem kell savazni sem a halála után azonnal.
tamko:
VálaszTörléshttp://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91ss_Zsolt
a feleség maga is mászott, ha jól értettem - nem tudom, hogy csak kedvtelésből vagy "hivatalosan" - és biztosan tisztában volt vele, hogy a férje előbb-utóbb meghal valami hegyen...de igen, akkor is furcsa.
pár éve hallottam én is csak erről a génről, barátnőm révén, akinek anyukája, nagymamája, összes nagynénje és aztán sajnos ő is rákos lett nem sokkal azután, hogy úgy döntött, nem törődik a magas százalékkal és ezzel a génnel...műtét, most egy éve jól van már...
VálaszTörlésén nem értem miért mondják az emberek amiket mondanak...a részvétet és a gyászt meg tudom érteni, a rosszindulatot és a sárdobálást soha...
én nem feltétlen rosszindulatot látok abban, hogy az emberek azt mondogatják,hogy minek mászik, akinek gyerekei vannak - ez egy tök racionális érv, igazából én is így gondolom, ugyanakkor nem hiszem, hogy közvetlenül egy ember - esetleg valóban felelőtlen - halála után kell ezt elkezdeni mantrázni.(miért nem előtte nyomták ezt btw?)
VálaszTörlésaz már egy másfajta hang, hogy "minek mászott az én adómból..."
De mit kellett volna tennie, miután megszülettek a gyerekek? Abbahagyni a hegymászást és beülni valami irodába? Lehet, h nem is bírta volna. Lehet, h megkeseredett, depressziós emberré vált volna, akinek az életéből kiszakítottak egy darabot. Ha ő így volt teljes ember, szerintem nem lehetett volna tőle azt várni, hogy dobjon el mindent és játszóterezzen orrba-szájba. Vagy nem?
VálaszTörlésakkor ne legyenek gyerekei...de most komolyan: nyilván létezik "műkedvelő" hegymászás is, űzze azt, akinek vannak.
VálaszTörlésa "csak irodában ülés" és a Himalája mászás között csak van azért félúton valami, nem?
az ember egy csomó mindent felad a gyerekeiért, szerintem annyira nem nagy dolog, ha egy egyértelműen nagyon rizikós sportból lejjebb adunk némileg azért, mert felelősek vagyunk néhány másik emberért.
az meg a másik, hogy a nők az életük és karrierjük nagy részét beáldozzák a gyerekekért, az meg senkit nem szokott annyira érdekelni...
Egy darabig próbáltam én is rájönni, hogy mi zavar ennyire ebben a történetben.
VálaszTörléshttp://zebranyul.blogspot.hu/2013/05/elszomoritottak.html#comment-form
Aztán jött valaki aki le tudta írni, amit valójában gondolok.
http://www.civishir.hu/szerintem/bereczki-csak-helga/valasz-arra-hol-van-eross-zsolt/0525155958
szerintem viszont nem kell hogy abbahagyja az ember az életét, vagy legalábbis nem feltétlenül kell, vagy legalábbis ez minden egyes esetben saját döntés, amit az idegenek ugyan megkérdőjelezhetnek, mert bárkinek lehet véleménye, de amitől nem kell, hogy függjön a döntés. mert az emberek többsége nem, vagy csak ideiglenesen mond le a szakmája/hivatása gyakorlásáról, pedig tök veszélyes sofőrnek lenni, meg ápolónőnek, meg bankoskisasszonynak, meg rendőrnek, meg pilótának, meg sebésznek, ésatöbbi, ésatöbbi. csak kevés menedzsert mondanak be, aki szívinfarktust kapott, mert túlhajtotta magát, és kevés kövér irodai dolgozót, aki túlzabálta magát, mert a hegymászó érdekesebb. ez az ember abból élt, hogy mászott, fényképezett, előadott róla (mellesleg ez volt a szenvedélye is). nincs olyan világ, ami a gyerekek érdekében full biztonságossá tehető (biztosan tőletek is megkérdezték már, hogy miért utazgattok, amikor a gyerekeknek az állandóság a legtutibb - de persze az állandóság többféleképp is biztosítható, gondolom én)
VálaszTörlésén például azt sokkal kevésbé értem (de általában csak magamban, vagy esetleg a blogomban kritikuskodok, ahol azt mondok, amit akarok :D), aki például nem szokik le a dohányzásról a gyerekei miatt sem, vagy abbahagyja a rendszeres mozgást mindenféle álindokkal (pedig az sajnos épp én vagyok)
te Molly, ha beszünteted a kommentelést én megharagszom, olyan jó volt most ráakadni Martinére (ra?) és a hozzászólására :)
VálaszTörlésZebranyúl: ezt olvastam már, mondjuk nekem ez egy kicsit túl sok a pátoszból, de tény, hogy sok olvasata van ennek a dolognak és még akár az önző szenvedélyekért is tisztelhető valaki, ha úgy gondoljuk, hogy az a valami, amit űz, az értelmes tevékenység (csak halkan merem mondani, hogy az alkoholizmus is egy önző szenvedély;))
VálaszTörlésugyanakkor nekem kicsit ott sántít ez az írás, hogy attól a pillanattól, hogy gyerekeid vannak, te nem vagy szabad ember, akármilyen csúcsokra mászol is a szabadságot keresve.
Martine: igen, gondoltam, hogy majd megkapom, hogy "az élet veszélyes".
persze, de nem mindegy milyen mértékben - lássuk be, hogy bankoskisasszonynak lenni kevésbé rizikós, mint hivatásos Himalájamászónak, még ha nagy fenékkel jár is - és akárki akármit mond, annak, aki gyereket vállal, bizony illik tudatosan vigyázni magára (én abszolút ezt teszem, kifejezetten figyelek egy csomó olyan dologra, amire régen megrántottam a vállam, mert tudom, hogy sok dolgom van még itt a világban, megyek is mindjárt futni;)), illetve, ha tudja magáról, hogy szereti ha fröccsen az adrenalin, akkor válassza csak azt, hiszen nem kell mindenkinek gyereket vállania, gondolom nem sokat volt otthon amúgy sem, khm.
és nem, én nem mondom, hogy ne vegyen vissza a munkatempójából a menedzser meg a sebész - de, vegyen, ez nem csak a Himalájamászóra vonatkozik természetesen. a gyerek utáni élet más, mint a gyerek előtti, ezt szerintem egy szülőnek kutya kötelessége tudomásul venni.
nem, nem áll meg az élet, de nagyon- nagyon megváltozik és kell is, hogy megváltozzon.
rólunk pedig: mi szükségszerűségből utazgatunk - oda megyünk, ahol egy fizikusnak munkát adnak. szóval, ha úgy tetszik, épp a biztonság (akár állandóságnak is nevezhetjük) miatt. tudom, tudom, egy hegymászó is a kenyérkereset miatt csinálja:)
hát izé...nem tudom. tényleg sok olvasata van a dolognak, jó, hogy vannak, voltak, lesznek ilyen emberek is, a szenvedély, az akaraterő és a kitartás sokszor példamutató dolgok, nyilván sok mindent adott a világnak (bevallom, én nem hallottam azelőtt róla, de sosem foglalkoztam hegymászókkal, nem igazán figyeltem ilyen híreket), biztosan szép élete volt a maga értelmezésében - meg hát ezt illik is tisztelni, az otthonülő állampolgárt meg nem (mondjuk nekem ez nem tetszik az idézett cikkben, nem szeretem, mikor rangsoroljuk az emberi tevékenységeket és sutba dobjuk a szerintünk szánalmas szakmák képviselőit; jó, tudom, nekik csak véleményük nem lehet, vegetálniuk szabad;)), meg én úgy gondolom, hogy szép halála is volt, szóval van ez a szép része is ennek a történetnek, ugyanakkor tényleg pontosan értem, hogy ki miért károg, az más kérdés, hogy nekem ez nem tetszik, én nem hiszem, hogy így kéne kifejeznünk nemtetszésünket, mikor épp meghalt valaki.
ja és persze a felesége nyilván támogatta a szenvedélyében, nyilván sejtette, hogy majd egyszer így hal meg - a gyerekeinek ugyanakkor nagyon-nagy fájdalom és veszteség lehet ez, ők nyilván még nem értik a pusztító szenvedélyeket, csaknem találkoznak soha többé az apukájukkal...
(egyébként tök érdekes ezt az Angelina Jolie történet mellé rakni, mert AJ állítása szerint elsősorban a családja érdekében hozta meg a döntését.)
dióhéj: nem szüntetem meg a kommenteket, az értelmes vitákat szeretem.
VálaszTörlésamit ki nem állhatok, az a személyeskedő, öncélú, csakazértismegsértelekvalamivel csesztetés
szívesen írnék bővebben is, de szerencsére nagyon álmos vagyok, így csak annyit még, hogy számukra nyilván kisebb kockázatúnak tűnt a dolog, mint nekünk kívülállóknak, illetve ők objektíven meg tudták ítélni, hogy mennyi rizikó van benne ténylegesen. és nyilván nem halni mentek oda, hiszen korábban mindig visszajöttek. én egy elég unalmas ember vagyok, vagyis semmi extrém érdekesség nincs bennem, de én is sokszor megkaptam már félismerősöktől, hogy egyrészt tönkreteszem a gyerekeim gyerekkorát azzal, hogy "folyton" utazok (országon belül, nem folyton, de tényleg gyakrabban annál, aki csak évente két hétre megy 20 km-nél távolabbra nyaralni), illetve a többség elég kockázatosnak érezné, ha esetenként 100+ ember előtt kell értelmesen beszélnie, más alkalmakkor meg esetleg több száz embert érintő döntések meghozatalában részt venni - és igen, mindig van benne kockázat (egzisztenciális, szakmai, az autóúton konkrét életveszély akár) - de én kisebb kockázatúnak látom, mint a kívülállók, számomra nem akkora stressz, mint valakinek elképzelni, hogy jaj, milyen lehet - mert ismerem a szabályokat, betartom, stb.
VálaszTörlésa nem mozgás sokkal nagyobb gáz - és nem azért van, mert eldöntöttem, hogy nem mozgok, sőt, mindig az ellenkezőjéről döntök, csak nehezen jön össze. de ezentúl én is még inkább..
igen, tény, hogy nyilván nem eleve meghalni megy egy hegymászó, de ugyanakkor gondolom mindig benne van a pakliban ez is, szerintem benne kell, hogy legyen...
VálaszTörlésmi vagy szerencsések vagyunk, vagy kevés emberrel beszélünk, vagy akikkel beszélünk azok nagyon tapintatosak, mert eddig senki nem mondta, hogy az utazások biztosan rossz hatással vannak a gyerekekre.
én örülök, ha majd írsz még, érdekes téma...
ennek nagyon nehéz ellenállni, köszi :) akkor csepegtetek még valamit (most nem álmos vagyok, hanem dolgoznom kell, este meg szülinapozunk, szóval, nem jutok könnyen íráshoz)
VálaszTörlésja, és Dióhéj is nagyon kedves és köszönöm neki is :)
szóval, olyanok jutnak még eszembe, hogy mielőtt bárki mást hinne, elmondom, hogy én tök alkalmatlan lennék arra, hogy egy ilyen magas kockázatkedvelésű pasival éljek hosszan békében, mert én az ilyen típusú stresszt nem bírom és telinyávognám a fülét, hogy jajmilesz, ő meg ezt nyilván nem bírná és már el sem jutnánk addig, hogy közös gyerek - úgyhogy itt a nő is biztosan jól (nálam vagy az átlagnál jobban) bírja az ilyen típusú kihívásokat, és szerintem ebben jócskán van genetika is, nevelés is, úgyhogy feltehetően a gyerekeik is ilyenek (lesznek). amitől persze nagyon rossz lesz nekik apa nélkül felnőni, de vajon jobb lenne-e egy olyan apával, aki depressziós, mert lemondott az életéről, vagy alkoholista, vagy veri őket, vagy csak befordult magába, vagy néhány év múlva lelép, mert nem bírja a(z arany) kalitkát - így meg kevés emlékük lesz róla, de nyilván abban fognak felnőni, hogy az apjuk az isten volt maga, bátor hős és csodálnivaló - és így példakép marad mindörökre? (OK, ez csak sejtés, de jó esély van rá)
és hogy vajon mi az a határ, amíg az ember lemondhat önmagáról és honnantól puszta önzés? az én anyukám orvos, iszonyat sokat ügyelt és dolgozott mindig, ami nagyon nehéz volt egyfelől (nekem), másrészt az meg jó, hogy tök büszke lehettem rá mindig, mert nem az a pénzéhes dög, hanem az,m aki az utolsó kabátját is odaadja a rászorulóknak - de minket, a gyerekeit nem tekintett olyan mértékben rászorulónak, mint a sok beteget, és persze ránk is jutott figyelem, meg minden (bár én sokszor keveselltem), de most a saját gyerekeim is így lehetnek, hogy annál nyilván többször utazom el, mint ahányszor ezt ők szeretnék, és nem vagyok nagy karrierista, de azért nem hagynám abba a munkámat, mert van élvezeti értéke is számomra, vagy nem cserélném el egy nyolctól négyig irodaira, mert abba konkrétan megkattannék. pedig a gyerekeknek LÁTSZÓLAG jobb lenne - de a kattant anya mégsem jó. (nálunk amúgy A. végzett fizikusként :) )
Teljesen egyetértek Martine-nal. Hogyan neveljük arra a gyerekeinket, hogy vállaljanak kockázatot az álmaikért/vágyaikért (sőt: álmodjanak), merjenek belevágni a dolgokba és vigyék is őket végig stb, stb, ha mi magunk nem mutatunk példát?
VálaszTörlésZ. például kisrepülőgépet vezet, ez a hobbija. Ami nem veszélyesebb, mint az autóvezetés,kivéve, ha éjszaka repül. Ekkor motorhibánál a baleset csak végzetes kimenetelű lehet.. Mondtam is neki, hogy most, h terhes vagyok, esetleg abba kellene hagynia az éjszakai repülést, de hamar meggyőzött arról, hogy az ember nem adhatja fel az életét (ahogy feljebb is írtam).
Igen, tudom, hogy irodai aktatologatás és hegymászás között van átmenet, de sztem aki 8000 métereket mászik és olyan panorámákat láthat, amit senki más, nos, sztem ez az ember nem elégedne meg semmi mással. Legalábbis én így képzelem.
hát, én változatlanul azt gondolom, hogy sajnos választania kell az embernek: vagy a mászás az életem és nem csinálok gyereket, vagy csinálok, de akkor kicsit alacsonyabbra fogok mászni ezentúl. szerintem ez bizony ennyire fekete-fehér.
VálaszTörlésutánanéztem ennek a hegymászónak, hát, azért nem feltétlen tőle kéne gyermekeinknek kockázatvállalást tanulni, sőt, az eszetlenül vállalni a veszélyt szerintem nem túl példamutató: hat ember meghalt mellőle ilyen-olyan csúcsokon, a legrizikósabb helyzeteket is vállalta (ezért is halt meg, ha jól értem), különösen vakmerőnek tartották más hegymászók is és a lábát is levágatta azért, hogy mászhasson...őőő. hát énnemtom. maradjanak csak gyáva nyulak a gyerekeim, hála a jóégnek fizikus az apjuk;) - megjegyzem képzelem, hogy tetszett a kisfia összes kis mutatványa EZS anyjának...vele különösen empatikus vagyok.
a munkát meg természetesen nem kell abbahagyni, egyáltalán nem ezt mondtam, ugyanakkor illik visszavenni belőle, főleg, ha gyermekeink némileg elhanyagolva érzik magukat.
és nem, szerintem nem jobb egy halott, hős apa, mint egy élő. mert mondom, a kiindulópont számomra az, hogy vagy nem csinálunk gyereket, vagy csinálunk, de jóval kevesebbet kockáztatunk.
egyszer olvastam valami cikket, amiben arról írtak összefoglalót, hogy haldoklókkal csináltak interjút arról, hogy mit csinálnának máshogy, ha visszamehetnének az időben és kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy kevesebbet dolgozna és többet lenne a családjával.
én ezt így látom, de ti láthatjátok nyugodtan másképpen, ettől szép a világ:)
szerintem nem látjuk annyira másképp, mint te - legalábbis az írásod kb. 90%-val könnyedén azonosulok és a többit sem feltétlenül vetném el. én sosem élnék egy ezs-szerű pasival, mert nekem nem menne (és neki sem) - viszont úgy gondolom, van joga (erkölcsi joga, ha létezik ilyesmi) mászni ÉS gyereket vállalni is. lehet, hogy a gyerekekre való tekintettel jócskán vissza is vett az iramból - ki tudja? a munkából meg (sajnos) elég nehéz visszavenni - persze, felmondhatnék, de nem teszem a már írt okokból sem (meg megélhetési okokból sem) - de szerintem egyrészt belefér ennyi (előtte majdnem 5 évig otthon voltam velük, mert nekik is, nekem is arra volt szükségem), másrészt a munkahelyemen többnyire nem én döntöm el, mennyit kell konkrétan dolgozni (szerintem más sem). sajnos a fizikus apuka sem garancia semmire, épp a napokban sugárszennyeződtek fizikusok, nem csernobil, csak valami "egyszerű" kísérlet közben, ahol aranymolekulákra lövöldöztek (vagy vmi ilyesmi). szóval, a kockázat nagysága szerintem elég relatív, illetve az is iszonyatosan egyénfüggő, hogy tud-e vki élni ilyen-olyan kockázat (szellemi/testi kihívás, élmény, teljesítmény, stb.) nélkül. eszembe sem lenne azért lemondanom a munkámról, mert az mások szerint kockázatos, és nem szívesen vállalnék olyan munkát, ami másoknak ugyan bejön, de szerintem felesleges/unalmas/buta, stb. szerintem többet nyernek a gyerekeim is azzal, hogy értelmes munkát végzek (vidéken, éjjel, veszélyeset - ki milyet), mintha azt látnák, hogy a napi munkavégzés kín és unalom - mert akkor minek?
VálaszTörlésegyébként sokszor tényleg jobb lenne visszább venni, nem 12, csak 6 órát dolgozni egy nap, vagy csak heti 2-3 napot - de a mai magyar valóság ezt nagyon keveseknek teszi csak lehetővé
Én meg azt olvastam valahol, amikor idős (nem haldokló) embereket kérdezték arról, h mit bántak meg az életükben, hogy a legtöbbjük azt válaszolta: többet kellett volna tanulnia/diplomát kellett volna szereznie.
VálaszTörlésJól meg is lepődtem! :)
martine: bevallom, én inkább az anyukádra gondoltam kevesebb munka terén...valahogy azt éreztem a kommentből, hogy ő akart nagyon sokat dolgozni a ti vágyaitokkal ellentétben, de simán lehet, hogy tévedek. tudom, hogy nem olyan egyszerű kevesebbet dolgozni, de én pl pont azon gondolkodom, hogy semmiképp nem szeretnék esténként tanítani, amikor a gyerekeket fektetjük. oké, ha nagyon nem lesz semmi munkám és muszáj, akkor elviselem majd, de amúgy...jó, engem tényleg nem érdekel annyira ez a munka kérdés, én főleg pénzt akarok keresni, aztán szabadidőmben olvasni meg filmet nézni:)
VálaszTörlésnekem az az elméletem, hogy az ember csak nagyon kivételes esetben nem utálja meg azt, amiből él, úgyhogy talán azért mondom könnyen, hogy igyekezni kell kevesebbet dolgozni, mert engem semmilyen munkaszenvedély nem hajt. szeretek tanítani (amikor épp nem unom),de nem szenvedélyesen.
ja, a házi fizikusunk nincs nagy veszélyben, bár aranyere meg rossz szeme még lehet...az elméleti fizikusok csak számolnak naphosszat:)
Tamko, ezen én nem csodálkozom, mikor az anyukám haldoklott, ő is sokat beszélt arról, hogy tanulni akart volna többet, de most ezen kívül is tök megértem ezt.
ja és persze joga mindenkinek mindenre van...
VálaszTörléscsak atfutottam a kommenteket, szorri, ha mar irta vki, szerintem ebben a nagy szidalmazasban az is benne van am, hogy az emberek baromira felnek a halaltol. igy, ha fikazzak ezs-t es hangsulyozzak, hogy hat ja, o volt a hulye, sajat hibajabol halt meg, vessen magara, szinte folyamatosan gyozkodik magukat, hogy neeem, neeeem, hat ertelmes emberrel ilyen nem tortenik, hiszen az okos ember nem kockaztat... holott meg ugye...
VálaszTörlésami engem idegesit ebben az egeszben, hogy megint, mint mindig mindenki ugy ert a 8000 meter feletti hegymaszashoz, mint a pisileshez es ugy erzi, o elitelhet egy embert, megitelheti a donteseit es osztalyozhatja. orulet.
meg hogy nem gyaszol elegge a feleseg. wtf? szerencsetlennek meg azt is elo akarjak irni, hogy reagaljon, hat mi ez, ha nem borzalom? mellesleg ha a ferjed alig van otthon, sokkal nehezebben realizalhato, hogy tobbet nem ter vissza...
Part: hát, nem is tudom. szerintem az emberek egyszerűen csak imádnak okoskodni meg fontoskodni,szeretik a szenzációt, meg most, az internet korában már csodálatos módon nyomtatott betűkkel láthatják leírva magvas gondolataikat, szerintem ez is doppingszer egyeseknek...
VálaszTörlésez itt egy érdekes írás a témában:
VálaszTörléshttp://4bakancs.com/post/51569989865/dvorszky-tamas-eross-zsolt-es-kiss-peter-tortenetehez
huh, pedig már nem akartam ezzel a témával itt további helyeket foglalni - de mégis:
VálaszTörlésegyrészt eszembe jutott, hogy van egyéni haszon és közösségi haszon és az embernek nem kizárólag a gyerekeivel szemben áll fenn felelőssége, hanem saját magával (mondjuk, a tálentumával, hivatásával) szemben is van, és azzal a közösséggel szemben is van felelőssége, amiben él. és úgy gondolom, más felelősség terheli az "átlagot" és más felelősséggel bírnak azok, akik (kiugróan) tehetségesek. részben saját maguk felé kell elszámolniuk a tetteikkel, másrészt a közösségnek (ország-világ-emberiség, stb) is nagyon nagy szüksége van ilyen fajta emberekre (tudom, sokan vitatják, hogy vajon a hegymászás egyáltalán hasznos-e az emberiségnek - én azt g gondolom, hogy konkrétan is az, de a szemléletet tekintve mindenképp), mármint azokra, akik mások, mint az átlag (bátrabbak, vakmerőbbek, kreatívabbak, stb). szerintem nagyon nagy kollektív veszteség lenne, ha a épp a nagyon tehetségeseknek és emiatt sokszor nagy kockázatokat vállalóknak nem lennének gyerekeik, mert választaniuk kéne, hogy hivatás vagy gyerek (sőt, a magam részéről kifejezetten szeretek élni, még akkor is, ha a magam középszerűségében egy egyébként nagyon tehetséges családba születtem bele, annak minden terhével - és minden élményével. sőt, meggyőződésem, hogy a gyerekeim és az apjuk is ezt a különc és tehetséges vonalat erősítik - örülök, hogy egyikük sem hegymászó (velük más gondok voltakvannaklesznek). én sajnos vagy szerencsére nem vagyok kirívóan tehetséges, de még így is azt érzem, hogy a gyerekeimen túl mások hasznára is tudok lenni - és hogy a gyerekeim a nélkülem töltött időt visszakapják élményben, gondolkodásban, stb.
és most akkor elmegyek dolgozni a közjóért :)
amit mondasz, az abszolút megállja a helyét és tényleg okos gondolat, de én nem értek vele egyet:)
VálaszTörlésszerintem a nagyon tehetséges, kreatív, stb emberek gyerekei is csak arra vágynak, mint a többi gyerek: a szüleik társaságára és ha ezt nem kapják meg, akkor a szülők ugyan ringathatják magunkat abba az illúzióba, hogy a nálunk lévő különleges atmoszféra táplálja a lelküket - és ki tudja, lehet, hogy ez így is van, természetesen nem tudom bizonyítani az ellenkezőjét -, de...szerintem ne az atmoszféra, hanem a szülő (a jelenlétével, a törődésével) táplálja a gyerek lelkét, de mondom, ez tényleg csak az én elképzelésem erről az egészről, szerintem tök jót mondtál most és simán lehet, hogy tökéletesen igazad van ebben.
az én nagypapám költő volt, nem egyszerű eset - a gyerekek is elég furák lettek (a jó, csodabogaras értelemben), az anyukám családja -, azt hiszem valójában sokszor volt távol a családtól úgy is, hogy jelen volt. persze isten tudja, ez a gyerekeit mennyire befolyásolta, mondjuk abban biztos vagyok, hogy a szülők valódi távolléte nagyon rossz hatással van a gyerekekre.
és nyugodtan írj, ha gondolod, ezért lehet kommentelni:)
Martine, te mivel foglalkozol? (ha nem vagyok indiszkrét)
VálaszTörlésGondolom, a szülők folytonos személyes jelenlétének a fontossága a gyerekek életkorával változik - persze, elég pengeél az, hogy épp kinek mi a jó. Van néha, hogy egy-egy konkrét alkalom nem jön össze jól, de igyekszem hosszabb távon kiegyenlíteni (pld. a szüneteikben többet vagyok velük, mint akinek kötött a munkaideje)
VálaszTörlésTamko! másokkal foglalkozom, ahogy az adatlapomon is szerepel :) (úgy emlékszem, mintha a blogban egyszer véletlenül leírtam már - de ha nem, akkor nem reklámoznám itt nagyon. nem szégyellem :) de nem tartanám fairnek a gyerekekkel szemben, hogy mindenfélét írok róluk és még a címünket is megadom)
Nekem így: https://vakuvillan.wordpress.com/2013/05/23/hulye-magyarok/
VálaszTörlésMartine, akkor tényleg kénytelen Leszek végigolvasni a blogod :)Most a Maselények utcanal tartok, szenzacios :) ezek utan igy fogom hivni ezt a megallot.
VálaszTörlésAlba: igen, ahogy mondod.
VálaszTörlés