Az viszont még ennél is szürreálisabb, mikor a reggeli kávénál a vélt (és remélhetőleg nem valós) rákjainkról beszélgetünk: én a furcsa alakú és színű anyajegyemről, Marci a nyakában lévő csomóról, majd fejemmel a gyerekekre bökve azt mondom, hogy valakinek muszáj életben maradnia...
Napok óta iszonyat rossz a kedvem és kutattam, kutattam az okát, de nem találtam, május végén nem halt meg senki (egy ideje már mindig gyász évfodulókra gondolok, ha jön valami hirtelen lehangoltság), nem menstruálok, cukik, szépek, egészségesek, okosak a gyerekek, van jó szex, szeretjük egymást, van némi szabadidőm, sportolok, tanulok olaszul, minden szép és jó, nem értem.
Aztán ma futás közben bevillant, hogy hiába nyomom el magamban, valójában rettenetesen szorongok attól, hogy a szülők lakásába kell költöznünk és hiába vagyok gyakran a könyörtelenségig racionális és hiába győzködnek a nagynénémék (sok szempontból a család legjózanabb tagjai), hogy az csak egy lakás, ami nem tehet semmiről, egyszerűen megőrülök a gondolattól, hogy abban a lakásban éljek, aminek az ablakából kiugrott az apukám, hogy ott sétáljak lent a gyerekekkel, ahol gondolom, hogy feküdt az élettelen teste.
Ti szeretnétek olyan lakásban lakni, ahol valaki - nem akárki, az apátok - öngyilkos lett?
Na ugye.
És semmilyen más lehetőségetek nincs? Eladni, venni másikat?
VálaszTörlés(Én tökre megértem, iszonyú nyomasztó érzés volt sokáig otthon lenni, abban a nappaliban, arra a kanapéra ülni, ahol meghalt anyu. A kanapét végül kidobtuk, és a házban sem mi élünk már.)
hát nem, egyáltalán nem. és gondolom, eladni sem (ha lehet egyáltalán). kiadni? és árából bérelni máshol mást? ha meg nem volt valódi kérdés, akkor bocs
VálaszTörlésGondolkodom, gondolkodom, de nagyon nehez belekepzelni magam a helyzetbe.
VálaszTörlésNem tudom a valaszt.
cukik vagytok, de nem, sajnos erre nemigen van megoldás, a legésszerűbb és legegyszerűbb ott lakni (a gyerekeket már kábé fel is vették a lakástól egy percre lévő oviba, szóval...), eladni nemigen tudjuk, rossz állapotú panel, tesómmal eleve közös, az egyik szoba tele cuccokkal (amikkel nem tudjuk mit csinálunk), eh, nem jó ez sehogyse, igazából persze költői kérdés volt:)
VálaszTörlésKöltői kérdés tudom, de képtelen lennék ott élni- talán az is megoldás lehet,ha azt a szobányi cuccot odaadjátok a Máltai szeretet szolgálatnak, alapos takarítás, festés és lakáscsere akár házon, vagy háztömbön belül, hátha valakinek kell- nagyobb, kisebb akármiért ...
VálaszTörlésTudom, hogy ez nem vigasztal, de most azt gondolom, hogy az élet nem lehet olyan borzasztó,hogy ott kelljen laknotok. Valahogy megoldódik, de nem kel ott élnetek majd.
No, még válaszolnom sem kell. Remek.
VálaszTörlésÉn nem vagyok ilyen szempontból babonás, de igen, tökre megértem és én sem mennék oda, az tuti. Szerintem egy lakásnak/háznak egyből van valami kisugárzása, hogy jó-e ott lakni/lenni vagy sem; hosszú idő óta most itt ennek a lakásnak tök jó az "aurája" ha lehet így fogalmazni, viszont az otthoni házunknak nagyon rossz. És ez látszik abból is (szerintem!), ki hogy alszik, mennyire "nyugodt" benne...meg ilyen apróságok :-)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAsszem én sem tudnék ott élni, ahol meghalt valamelyik rokonom vagy barátom, én ezt tökre megértem. Nagyon alacsonyan vannak az ingatlanárok és vannak árverezések, ahol még olcsóbbak, próbáljatok venni egy másikat. Miért ne?
VálaszTörléshát, azért a terv az, hogy én is dolgozni fogok most már, a gyerekek három évesek lesznek októberben - én meg öt éve nem dolgozom, öt éve, rémes -, szóval remélhetőleg nem fogok folyton a lakásban ücsörögni. (ennek ellenére persze simán lehet ott iszonyú, de valahogy szoknom kéne a gondolatot.)
VálaszTörléssajnos az eladjuk és veszünk újat, az nem ilyen egyszerű, mert egyrészt kábé öt forintért lehet eladni egy lelakott panelt (ha el lehet egyáltalán), másrészt egy vasunk sincs, csontra elköltjük minden hónapban minden pénzünket.
az ovi kérdés sem olyan egyszerű ám Budapesten, oda kell járnod, ahova tartozol, persze, bárhol van ovi, csak nem veszik fel a gyerekeket, főleg két azonos korút...szóval az egész eleve halott ügy.
Nem részletezem, hogy halt meg az apám, de soha többet a lábam nem tettem be abba a lakásba, pedig még mindig megvan. Persze a kényszer nagy úr, 2 óvodás korú gyerekkel meg nem könnyű ugrálni. Mi lenne ha cserélni próbálnál ugyanolyan értékben? Van, aki csak másik kerületbe akar költözni. Meg gondolom a tesóddal sem lesz örökké közös a lakás. Attól hogy panel meg lelakott, még nem veszett ügy.
VálaszTörlésMolly, én imádlak! De tényleg, tudod! De tudod ha IGAZÁN nem akarsz ott élni (és én ezt megértem) akkor biztosan meg lehet oldani. Mindenhol a világban sikerült eddig Amerikától Olaszországon át Triesztig. Budapest pont olyan város, mint a többi. Nem KELL semmit, ezt sem. Csak te gondolod ezt. Ha túl tudsz ezen lépni, meg tudod ugrani a saját magad emelt gátat, akkor menni fog. Ovihely Budapesten belül, főleg a belvárosban bőven van, csak a peremkerületekben és a kertvárosi részen nehéz. De pl. a VI. kerületben, ahol mi laktunk millió bölcsi volt, mind szuper és hely is akadt. Még bölcsis is ám! Szóval ha döntöttél, akkor meg tudod csinálni. Megjegyzem, barátnőm két hét alatt adta el a lakótelepi lakását - kicsit engedett az árból, és már jöttek is a vevők, ha több ideje lett volna, még engedni se kellett volna. A lakótelepi kecó olcsó, és van rá kereslet most is. Nem kell felülni a rémhírterjesztőknek. Amúgy is el kéne adni, legalább lenne egy kis tartalékotok, ott lakni meg úgyse akarsz, akkor meg minek? De tényleg!
VálaszTörlésÉn sem laknék egy ilyen lakásban, és megpróbálnám eladni/mást megoldást keresni. Viszont ha nem lenne más megoldás, én úgy indulnék neki a dolognak, hogy az ember MINDENT ki tud bírni, ha akarja. Vannak boldog életek isztonyú katasztrófák után is (tudom, könnyű beszélni, de megpróbálnék erre gondolni)
VálaszTörléshat en sem laknek ott, de nincs valasztasod sajnos. lelakott lakast valoban nehez eladni, foleg ha panel. en most arulom a lakasomat otthon ami tegla es lelakott. mar ar alatt arulom es semmi.... szornyu.
VálaszTörlésaz előbb felvetettem Marcinak, hogy szenvedek a gondolattól és szomorúan azt mondta, hogy "dehát már eldöntöttük" és tényleg.
VálaszTörlésnem akarok ott lakni, de az a legokosabb, ha ott lakunk: innen kintről nem lehetne csak úgy eladni azt a lakást (a tesómat meg nem fogom arra kényszeríteni, hogy egyedül küzdjön ezzel az egésszel)és bizony mi az utolsó pillanatban akarunk hazamenni, akkor már kezdődik az ovi, Marcinak szerzőséde van, az egész rémesen bonyolult lenne. mondjuk felújítani szeretnénk - fogalmunk sincs egyelőre miből -, azt is valahogy meg kell szervezni és azért két gyerekkel ugrálni tényleg nem egyszerű.
meg aztán az is van ezzel az albérlet témával, hogy persze, mehetnénk valahova bérelni, de éveken át iszonyú sok pénzt kidobtunk az ablakon a bérlésre, most tudnánk kicsit gyűjteni, ha ott laknánk.
meg hát ez sem egyszerű, hogy mondjuk nagy hirtelen eladnánk (ezt én kétlem, de mittomén)és akkor hol lakunk, amíg nincs egy másik? így is megőrülünk az állandó költözéstől, szerintem a gyerekeknek most aztán óriási sokk lesz a hazamenetel, szóval tényleg elég nehézkes ez az egész.
az ovi-ügy meg...én azt hallom mindenkitől,hogy még körzeti oviba is marha nehéz bekerülni, nemhogy máshová, különösen most, hogy kötelező lesz.
szóval a lényeg: ez egy nagyon-nagyon komplex dolog és én most épp arra gyúrok, amit Tamko mond, azaz, hogy mindent ki lehet bírni és mindenen túl lehet lépni...majd elmesélem hogy megy.
(egyébként tök érdekes, hogy az anyám a nagynénéméknél halt meg és oda tök szívesen megyek, semmi rossz érzésem nincs ezzel kapcsolatban, sőt - szívesen üldögélek azon az ágyon is, amin meghalt. szerintem nagyon sokat számít, hogy hogyan hal meg valaki.)
VálaszTörlésEn teljesen megertelek, vannak olyan elethelyzetek, amikor gyakorlatilag nem lehet mit tenni. Most tenyleg nagyon nehez lenne megszervezni az eladast, uj lakast vasarolni, megtakaritott penz nelkul (jaj, de ismeros) ugyvedet, egyeb jarulekos koltsegeket kiperkalni, uj ovodat talalni.
VálaszTörlésPiszok nehez lehet most neked ez a lakaskerdes.
En, amikor rossz a kedvem, mindig a hajamnal fogva huzom ki magam belole es a gyerekeimre gondolok, eroszakkal nem engedem magam elmerulni a kinomba. Nalad ez vajon mukodhet? Hogy eroszakkal nem gondolsz arra, hogy ott vannak a rossz emlekek? (Kezdek belebonyolodni)
Tamkonak igaza van es a nagy slamasztikaban en is sokszor erre gondolok: hihetetlen miket ki nem bir az ember es en meg nem eltem at haborut sem.
VálaszTörlésigen, én sokszor azzal kicsinylem le a saját problémáimat, hogy jaj, ugyan már mit szenvedek én bármitől, amikor a nagymamámnak meghalt az első gyereke a háborúban, a másodikat meglőtték és amúgy is állati nehéz élete volt...el vagyunk nagyon kényeztetve, az az igazság.
VálaszTörlés