Volt megint egy nagy port kavaró tárgyalás Amerikában - egy vélhetően valamilyen személyiségzavaros csaj brutálisan megölte az ex-pasiját - és a csajt most bűnösnek találta az esküdtszék és olvasom a tudósításokat, amik arról számolnak be, hogy amikor a tárgyalóterem előtti tömeg tudomást szerzett az ítéletről, akkor boldogan ünnepelni kezdett és én ezt annyira nem tudom hova tenni.
Értem én, hogy iszonyodunk a gyilkosoktól, meg hogy igazságot akarunk, de hogy boldogan csilingelni kezdjek egy olyan hír hallatán, hogy egy gyilkosságot hamarosan egy másik követ - még nem derült ki, hogy halálra ítélik-e a csajt -, hát nem tudom...Szerintem a normális emberi reakció mondjuk a néma szomorúság egy ilyen esetben.
Igen, tudom, jön a kérdés, hogy mi van ha az embernek megölik a gyerekét vagy bármilyen családtagját, nos, nem tudom, hogy a vérét akarnám-e akkor az illetőnek (valószínű, egyébként), de azt biztosan tudom, hogy boldogan ünnepelni nem kezdenék amikor a bűnöst elítélik.
igen, ilyenkor bennem is nő mindig a csodálkozás és tiltakoztam belül, amikor láttam gyilkosok kivégzéseit filmeken (nyilván nem igazi volt pedig)
VálaszTörléspedig ha ebbe a saját gyerek dologba belegondolok én is...jajj, nem is gondolok bele inkább