Aszonta tesó, Angyalföld azér kemény hely. Durva dolgok történnek például a Szabolcs utcában meg a Váci úti gettóban. Náluk ugyan az egyetlen nehézséget eddig egy, a távirányítós autóját a folyosón tologató, zajos cigány kisfiú volt, de sosem lehet tudni, ugyebár. Merhogy ugye nálam is több tébolyult kölök lakik a házban: az egyik például a lengőajtó mögül leselkedett ma délután és orvul rám köszönt; majdnem elájultam a rémülettől.
Különben a bátyámék igazán romantikus angyalföldi páros: aro májkrémet és gastroyal disznótorost ajándékoznak egymásnak ínséges időkben. Ünnepek idején pedig a háztartási gép a sláger: meggyőződésem, hogy egy kapcsolat legjobb barométere a háztartási gép. Hamarosan szülni kezdenek, oh god.
A boldog nagynéni - én - pedig bébiszittelhet rogyásig. Úgyis tudom, hogy ez lesz a sorsom: mások gyerekeire kell majd vigyáznom, mer én ugye reménytelen vagyok életfronton.
PS.: Hatkor kelek és ez olyan nagyon igazságtalan; tesóék otthon alszanak betegen. Ó, uram, kérlek szánj meg valami kegyetlen náthával, hadd aludjak egy hétig.
Jóvan, tudom, akkor meg az nem tetszene. Reménytelen alak vagyok.
Háromra lőjetek le. Egy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.