Igen, asszem ez a kulcs. Hogy legyen egy olyan ember az életedben, akinek arról is lehet beszélni, amiről nem lehet beszélni. Nem paradoxon, érti ezt mindenki nagyon jól.
amiről te beszélsz, az a pszichológus, pontosabban a terapeuta. pszichiáterrel max. arról fogsz beszélgetni, hogy napi hányat kell bevenni abból az ezüstös színű pirulából, amitől olyan nyugodtak és boldognak érzed magadat.
ez egy szép, vaskos baromság. mármint, hogy a pszichológus az egyetlen, akivel olyasmiről is beszélhetünk, amiről nem is. megjegyzem, a pszichológussok nagy része egész komolyan sérült. a pszichitáter meg leginkább csinos kis diagnózist fog csak felállítani, majd szétbassza a testedet a gyógyszereivel. esetleg ő is elmebeteg.úgyhogy nem, nem. tévedés.
nem hiszem. inkább logikus következménye annak, hogy főleg akkor kezd érdekelni a pszichológia ha valamilyen módon érintettnek érzed magad: ha érzelmi vagy mentális vagy egyéb zavaraid vannak. akinek semmilyen lelki problémája nincs - ami nem is olyan ritka, a lelki szegények sokan vannak, szerencsés emberek -, az ösztönösen írtózik a pszichológiától és fogalma sincs róla, hogy mire lehet jó. Az én mintám természetesen nem reprezentatív, de az összes pszichológus, akit ismertem - elég sok volt - sérült volt ilyen-olyan módon. Azt is gondolom különben, hogy csak egy sérültből lehet jó pszichológus: mer akinek fogalma sincs a lehetséges lelki kínokról, az nem fog tudni segíteni egy kínlódónak. Persze nyilván nem mindegy, hogy milyen mértékű és jellegű sérülésről van szó.
igen, sejtettem, hogy az orvosokkal érvelsz majd, de a pszichológia és az orvostudomány különböző természetéből adódóan nem is érdemes a kettőt összehasonlítani. persze riposztnak jó, csak fölösleges és ezt asszem te is tudod. miért ne lenne igaz a kiindulópont? nyilván vannak kivételek, hogyne. de egyébként boldogan meghallgatom az igazságot.
jajj, bébi, ez nem riposzt volt, hanem megpróbáűltam megmutatni, hogy ez a típusú érv mennyit ér. de akkor szakadjunk el az orvosoktól, nézzük más analógiával:
- csak az lehet jó zenekritikus, aki tud zenélni? -csak az tudja eldönteni egy rántottáról, hogy szar, aki maga is tud rántottát készíteni? -csak az tud segíteni jól egy bajban lévőn, akin maga is volt már hasonló bajban?
igen, sejtettem, hogy ilyen példákat hozol majd. nos, igen, szerintem az összes példád igaz:igen, aki tud zenélni várhatóan értőbb kritikára képes mint aki nem, aki tud főzni, jobban, kifinomultabban érzékeli az ízeket, felismeri, hogy mitől különleges a rántotta:DD, a bajban levő kategória viszont azért sántít, mert túl tág: nyilván egy orvosnak nem kell koponya-alapi törést szenvednie ahhoz, hogy segíteni tudjon, egy pszichológusnak viszont nem árt ismernie egy depressziós kínjait ahhoz, hogy ne kezdjen el arról beszélni, hogy jó lenne ha a páciens mosmár nem aludna napi 20 órát, hanem elmenne táncolni, mer az élet szép.
nem okoskodnak. gyógyszert írnak. egyszer muszáj beszélgetnie: ki kell derítenie, hogy melyik gyógyszert hogyan tolerálja a szervezeted. nem hiszek a pszichiátriában. sőt.
és? ezáltal bízol a pszichiáterekben? persze, mert azt gondolod, egy orvos biztos tudja mit csinál...sztem ők azok az orvosok, akik a legkevésbé tudják.
komolyan, hát még arról se mindig bírtok szabatosan beszélni, amiről lehet, mér kell rögtön ilyen magasra tenni a lécet?
VálaszTörlésakivel nem lehet, azzal lehet is:) na.
VálaszTörlésés hát azér nem rögtön. és nem is lehet mindenről szabatosan beszélni. ez most elég szabatos, nemde?:DD
úgy hivják: pszichiáter
VálaszTörlésamiről te beszélsz, az a pszichológus, pontosabban a terapeuta. pszichiáterrel max. arról fogsz beszélgetni, hogy napi hányat kell bevenni abból az ezüstös színű pirulából, amitől olyan nyugodtak és boldognak érzed magadat.
VálaszTörlésez egy szép, vaskos baromság. mármint, hogy a pszichológus az egyetlen, akivel olyasmiről is beszélhetünk, amiről nem is. megjegyzem, a pszichológussok nagy része egész komolyan sérült.
VálaszTörlésa pszichitáter meg leginkább csinos kis diagnózist fog csak felállítani, majd szétbassza a testedet a gyógyszereivel. esetleg ő is elmebeteg.úgyhogy nem, nem. tévedés.
>megjegyzem, a pszichológussok nagy része egész komolyan sérült.
VálaszTörlésmiért is?
mert a legtöbb esetben az megy pszichológusnak, aki elsősorban saját magát szeretné meggyógyítani.
VálaszTörlésjól hangzik, de sajnos bődületes csacsiság.
VálaszTörlésnem hiszem. inkább logikus következménye annak, hogy főleg akkor kezd érdekelni a pszichológia ha valamilyen módon érintettnek érzed magad: ha érzelmi vagy mentális vagy egyéb zavaraid vannak. akinek semmilyen lelki problémája nincs - ami nem is olyan ritka, a lelki szegények sokan vannak, szerencsés emberek -, az ösztönösen írtózik a pszichológiától és fogalma sincs róla, hogy mire lehet jó. Az én mintám természetesen nem reprezentatív, de az összes pszichológus, akit ismertem - elég sok volt - sérült volt ilyen-olyan módon. Azt is gondolom különben, hogy csak egy sérültből lehet jó pszichológus: mer akinek fogalma sincs a lehetséges lelki kínokról, az nem fog tudni segíteni egy kínlódónak. Persze nyilván nem mindegy, hogy milyen mértékű és jellegű sérülésről van szó.
VálaszTörléshát annak lehet, hogy logikus következménye, csak már maga az sem igaz, amit kiindulópontnak használsz.
VálaszTörlés>Azt is gondolom különben, hogy csak egy sérültből lehet jó pszichológus
lol.
csak egy ex-szívbetegből lehet jó szívsebész?
igen, sejtettem, hogy az orvosokkal érvelsz majd, de a pszichológia és az orvostudomány különböző természetéből adódóan nem is érdemes a kettőt összehasonlítani. persze riposztnak jó, csak fölösleges és ezt asszem te is tudod.
VálaszTörlésmiért ne lenne igaz a kiindulópont? nyilván vannak kivételek, hogyne.
de egyébként boldogan meghallgatom az igazságot.
jajj, bébi, ez nem riposzt volt, hanem megpróbáűltam megmutatni, hogy ez a típusú érv mennyit ér. de akkor szakadjunk el az orvosoktól, nézzük más analógiával:
VálaszTörlés- csak az lehet jó zenekritikus, aki tud zenélni?
-csak az tudja eldönteni egy rántottáról, hogy szar, aki maga is tud rántottát készíteni?
-csak az tud segíteni jól egy bajban lévőn, akin maga is volt már hasonló bajban?
igen, sejtettem, hogy ilyen példákat hozol majd. nos, igen, szerintem az összes példád igaz:igen, aki tud zenélni várhatóan értőbb kritikára képes mint aki nem, aki tud főzni, jobban, kifinomultabban érzékeli az ízeket, felismeri, hogy mitől különleges a rántotta:DD, a bajban levő kategória viszont azért sántít, mert túl tág: nyilván egy orvosnak nem kell koponya-alapi törést szenvednie ahhoz, hogy segíteni tudjon, egy pszichológusnak viszont nem árt ismernie egy depressziós kínjait ahhoz, hogy ne kezdjen el arról beszélni, hogy jó lenne ha a páciens mosmár nem aludna napi 20 órát, hanem elmenne táncolni, mer az élet szép.
VálaszTörlésdrágáim, voltatok ti már pszichiáternél egyáltalán.
VálaszTörlésúgy értem, olyannál, aki ért is a szakmájához?
én részemről voltam bizony, naná.és te?
VálaszTörlésszerinted...?
VálaszTörlésórákat beszélgettünk.nem okoskodott, kevés gyógyszert irt.
ma már jól vagyok.
nem okoskodnak. gyógyszert írnak. egyszer muszáj beszélgetnie: ki kell derítenie, hogy melyik gyógyszert hogyan tolerálja a szervezeted. nem hiszek a pszichiátriában. sőt.
VálaszTörlésnem baj. nem vagyunk egyformák.
VálaszTörlésén materialista vagyok és empirista.
és? ezáltal bízol a pszichiáterekben? persze, mert azt gondolod, egy orvos biztos tudja mit csinál...sztem ők azok az orvosok, akik a legkevésbé tudják.
VálaszTörlésmondom, empirista.
VálaszTörlésa bőrömön érzem
>én materialista vagyok és empirista.
VálaszTörlésa kedvenc állatfajtám. szereted a perecet?
vagyis istenien érzed magad valami gyógyszertől? tüneti kezelés, de átmenetileg kellemes lehet, belátom. én is voltam már ilyen csapdában.
VálaszTörlésempiristának lenni egyébként nagyon nem kifizetődő...jól meggondoltad ezt ?:)
VálaszTörlés