Megint lenullázódott az összes önbizalmam és magamba vetett hitem. Nyilván csak délibáb volt, hogy vannak nekem ilyenek; máskülönben nem érezném magam nagy kupac szarnak minden negatív élmény hatására. Most szomorú vagyok. Megyek aludni.
"A bánat úgyis megvár", már McEwan is megmondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.