Hétfőn Újpalotán jártam és elzarándokoltam a Dealerben lévő brutálpostaládás házba. Asszem annak a tövében botlottunk - szó szerint botlottunk, egyszer csak ott feküdt a lábunk előtt - annak idején abba az öngyilkos nőbe, akinek szétpattant az agya a földön. Nekem Újpalotáról mosmár mindig ez jut eszembe - ráadásul sütött a nap, tudjátok, olyan szomorúan szép őszi idő volt, amitől szüntelenül sírni kell szeptemberben -, meg az, hogy a videotékás fiú mesélte pár éve, hogy egyszer pisztolyt nyomott a fejéhez valami kedves palotai fiúcska.
M azt mondta, hogy amikor az ő fejéhez nyomott pisztolyt egy elmebeteg az egyik leglepattantabb újpalotai kocsmában - valami nőügy volt a tervezett leszámolás hátterében -, akkor először én jutottam eszébe és csak utánam a macskái. (Nem hiszek neki).
Úgy tudom, végül nem túl romantikusan leütötte a támadót.
Ezeknek persze semmi köze ahhoz, hogy a macska új neve Szása Tüskévics meg hogy most szívesen innék valakivel. Nem bánatomban - nincs semmi bajom, fene se érti ezt - csak kedvem lenne kocsmázni és beszélgetni.
Engem is meglep, ne nézzetek.
Hm, en is igy vagyok ezzel most...
VálaszTörlésPar szaz km sivataggal korulveve mondjuk nem is olyan meglepo.
Mint ahogy a tied sem az...
a sivatag pedig király hely.
VálaszTörlésImadom, ott nem is jut eszembe ilyesmi, csak...
VálaszTörlésDe igy, estenkent, itt a taborban, neha -nagyon neha- jol esne az, amit emlitettel.
Van olyan allasa a Holdnak, amikor nem jo egyedul magyarnak lenni...
Azannya! Latod, elertettem :)
VálaszTörlésDe nem csoda, mashol jar az agyam, megyek is.
A sivatag pedig kiraly hely.
menjünk inni!
VálaszTörlésoké, mikor?:)
VálaszTörlésbármikor. :)
VálaszTörlésmondd meg te, én sztem jobban ráérek.